Binomiális együttható
|
|
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
|
|
Ez a szócikk szaklektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi. Ha nincs indoklás a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont! |
A matematikában, a binomiális együttható
az (1 + x) n-edik binomiális hatványának többtagú kifejezésében az
kifejezés együtthatója. A
kifejezést a magyarban így olvassák: "n alatt a k".
A kombinatorikában,
egy n elemű halmaz k elemű részhalmaza, ami azt mutatja meg, hányféleképpen "választhatunk ki" k dolgokat n dolgok halmazából. Az
jelölést Andreas von Ettingshausen vezette be 1826-ban[1], habár a számokat már századokkal előtte is ismerték (lásd Pascal-háromszög). Alternatív jelölések a
,
,
, melyek mindegyikében a C kombinációkat, választási lehetőségeket jelöl.
Tartalomjegyzék |
Definíció [szerkesztés]
Az n és k természetes számoknál, az
binomiális együtthatót az egytagú
együtthatójaként lehet leírni az
kifejezésben. Ugyanez az együttható fordul elő, ha k ≤ n a binomiális képletben.
(érvényes egy kommutatív gyűrű akármelyik x, y elemeire), ami megmagyarázza a "binomiális együttható" nevet.
Ez a szám a kombinatorikában is előfordul, ahol (a sorba rendezést elhanyagolva), a k tárgyak n tárgyakból való kiválasztását mutatja; azaz a k-elemű részhalmazok (vagy k-kombinációk egy n elemű halmazban. Ez a szám egyenlőnek tekinthető az első definícióban írt számmal, függetlenül akármelyik lenti kiszámítási képlettől: ha a kifejezés mindegyik n faktorja (1 + X)n ideiglenesen megjelöli az X kifejezést egy i indexszel (1-től n-ig), akkor a k jelzőszám mindegyik részhalmaza a kifejezés után egy Xk-t tesz, és annak az egytagú kifejezésnekaz eredménye lesz az ilyen részhalmazok száma. Ez azt mutatja meg, hogy az
n és k természetes számoknál természetes szám lesz. Sok kombinatorikai értelmezése van a binomiális együtthatóknak (számolási feladatok, amiknél egy binomiális együtthatós kifejezés adja a választ) például az n bitek (0 vagy 1) által kialakított szavak, amiknek összege k, de a legtöbbjük azonos értékű, mint a k-kombinációk száma.
Rekurzív képlet [szerkesztés]
Van egy rekurzív képlete a binomiális együtthatóknak.
ezekkel a kezdőértékekkel:
A képlet vagy megszámolja a kitevőket Xk-ig (1 + X)n−1(1 + X)-ben, vagy a {1, 2, ..., n} k'-kombinációit számolja meg, külön-külön azt, ami tartalmazza az n-t és ami nem. Ebből adódik, hogy
amikor k > n, és
minden n-re, hogy az ilyen eseteknél a rekurzió megállhasson. Ez a rekurzív képlet lehetővé teszi a Pascal-háromszög szerkesztését.
Szorzási képlet [szerkesztés]
Egy, egyedi binomiális együtthatók kiszámítására alkalmazott, hatékonyabb módot ez a képlet jeleníti meg:
Ezt a képletet legkönnyebb megérteni a binomiális együttható kombinatorikai értelmezéséhez. A számlaló megadja a k eltérő tárgyak számsorának n tárgyak halmazából való kiválasztásához szükséges eljárások számát, megőrizve a kiválasztás sorrendjét. A nevező megszámolja az eltérő számsorok számát, amik ugyanazt a k-kombinációt határozzák meg, amikor nem vesszük figyelembe a sorrendet.
Faktoriális képlet [szerkesztés]
Végül, van egy faktoriálisokat használó könnyen megjegyezhető képlet:
ahol n! az n faktoriálisát fejezi ki. Ez a képlet a fenti szorzási képletből adódik a számláló és nevező (n − k)!-vel való megszorzásával; következményképpen a számláló és nevező sok közös tényezőjét magában foglalva. Kevésbé praktikus nyílt számításra, hacsak nem iktatjuk ki a közös tényezőket először (mivel a faktoriális értékek nagyon gyorsan nőnek). A képlet egy szimmetriát is mutat, ami nem annyira nyilvánvaló a szorzási képletből (habár a definíciókból jön)
Tulajdonságai [szerkesztés]
A binomiális együtthatók összege [szerkesztés]
Ez éppen egy n elemű halmaz részhalmazat számolja le elemszám szerint. Az összegzési képlet levezethető a binomiális tételből az
helyettesítéssel.
Alternáló összeg [szerkesztés]
minden
.
Kombinatorikai jelentése: egy halmaznak ugyanannyi páros, mint páratlan elemszámú részhalmaza van. A képlet páratlan n-re azonnal következik a szimmetriából. Tetszőleges n-re belátható a binomiális tétellel és az
és
(vagy
és
) helyettesítéssel.
Eltolt összeg [szerkesztés]
Vandermond-azonosság [szerkesztés]
Az állítás kombinatorikai érveléssel belátható:
Vegyük gömbök n+m elemű halmazát, amiben m gömb piros. Leszámláljuk a gömbök k elemű részhalmazait aszerint, hogy mennyi piros gömböt tartalmaznak.
Egy másik bizonyítás az
felbontásból és az együtthatók összehasonlításából adódik.
Alkalmazásai [szerkesztés]
A binomiális együtthatóknak több különféle alkalmazása van.
A kombinatorikában [szerkesztés]
A binomiális együtthatók központi szerephez jutnak a leszámláló kombinatorikában, ahol is
az n elemű halmaz k elemű részhalmazainak száma, vagyis ennyiféleképpen lehet n elem közül kiválasztani k-t a sorrend figyelembe vétele nélkül.
Szemléletesen, kiszámítjuk az összes n hosszú sorozatot, majd kiválasztunk k helyet, és azt akarjuk tudni, hogy hányféleképpen tölthetők fel ezek a helyek. Mivel az elemek sorrendje nem játszik szerepet, ezért osztani kell k-sal; és mivel az érdektelen elemek sorrendje szintén nem fontos, ezért osztunk (n-k)!-sal is.
Az analízisben [szerkesztés]
Binomiális sorok [szerkesztés]
Ha
,
és
akkor
,
amely binomiális sor a mértani sorok általánosítása.
Hogyha
,
és
, akkor a
binomiális sor szintén konvergál.
A bétafüggvény [szerkesztés]
Teljes indukcióval bizonyítható minden
-re, hogy
,
a szimmetria miatt
A bétafüggvény kiterjeszthető a komplex számok halmazára, ha
,
és 
.
A gammafüggvény [szerkesztés]
Minden
-re:
.
esetén a törtek felírhatók integrálokként
a hatványokat a binomiális képlet szerint összegezve
,
ahol az utolsó integrálban t-t helyettsítünk t/n-be. Be kell még látni, hogy a helyettesítések elvégezhetők, és a főbb tulajdonságok megmaradnak. Így az egyenlőtlenség a
alakot nyeri, ahol a
határátmenet éppen a Gauss-féle
,
alakot adja.[2]
A digamma és az Euler-Mascheroni konstans [szerkesztés]
Minde
-re, amire 
,
ami
szerinti indukcióval belátható. Az
speciális esetre az egyenlet
.
Az összeget a sorral helyettesítve
ahol
Euler-Mascheroni-konstans és
a digammafüggvény, interpolálja a
sorozatot.
Általánosításai [szerkesztés]
A binomiális együtthatónak több általánosítása is létezik.
A szorzási képlet alapján általánosítható valós a-kra és egész k-kra:
Minden a-ra és k=0-ra az értéke 1, és minden a-ra és negatív k-kra az értéke 0.
A multinomiális együtthatók az (x1+x2+ … + xm)n alakú polinomok együtthatói. A faktoriális képlet általánosításával számíthatók:
ahol minden ki pozitív, és összegük egyenlő n-nel.
Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]
Hivatkozások [szerkesztés]
- ↑ Nicholas J. Higham. Handbook of writing for the mathematical sciences. SIAM. ISBN 0898714206
- ↑ Disquisitiones generales circa seriem infinitam 1+…, 1813, S. 26 (auch in Carl Friedrich Gauß: Werke. Band 3, S. 145)
- Fowler, David (1996. January). „The Binomial Coefficient Function”. The American Mathematical Monthly 103 (1), 1–17. o, Kiadó: Mathematical Association of America. DOI:10.2307/2975209.
Fordítás [szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Binomialkoeffizient című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.










minden
.

,
,
.
.
,
,
,
.

