Ugrás a tartalomhoz

Beöthy Zsigmond (költő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen 188.36.10.111 (vitalap) 2021. március 29., 11:41-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Források)
Beöthy Zsigmond
Portréja az Ország-Világ 1884. 12. számában
Portréja az Ország-Világ 1884. 12. számában
Élete
Született1819. február 17.
Komárom
Elhunyt1896. január 29. (76 évesen)
Komárom
SírhelyKomárom
GyermekeiBeöthy Zsolt
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)vers, színmű, szakirodalom
A Wikimédia Commons tartalmaz Beöthy Zsigmond témájú médiaállományokat.

Szlováni Beöthy Zsigmond (Komárom, 1819. február 17. – Komárom, 1896. január 29.) költő, író, bíró, jogtudós.

Családja

Beöthy Gáspár komáromi gabonakereskedő, Komárom vármegye táblabírája és nemes Kováts Katalin (Kováts Ferenc Veszprém vármegyei főmérnök, dégi uradalmi jószágigazgató és Felső-eőri Eőry Julianna leánya) fia, Beöthy László és Beöthy Károly bátyja, Beöthy Zsolt irodalomtörténész apja.

Életpályája

Beöthy Zsigmond sírja Budapesten a Kerepesi temetőben

Középiskoláit szülőhelyén és Pozsonyban, a jogot a pesti egyetemen végezte. Első költeménye a Regélőben jelent meg (1834). A jurátuséveket az 1839-40. évi országgyűlésen, Pozsonyban töltötte, majd visszatért Komáromba, ahol 1841-ben ügyvédi vizsgát tett. 1845-től szolgabíró volt. 1846-ban a dunántúli evangélikus egyházkerület világi főjegyzőjévé, majd az országos közalapítványi bizottság elnökévé választották. 1848–49-ben a közoktatási minisztériumban volt fogalmazó, majd titkár. Az 1850-es években Komáromban ügyvédként működött. 1861-ben ugyanonnan országgyűlési képviselővé választották. 1862-ben Pestre költözött és a birói pályára lépett mint a pesti váltótörvényszék ülnöke. 1864-től királyi táblai, majd 1870-től kúriai bíró lett, végül 1883 és 1888 között táblai tanácselnök.

Munkássága

Nyugalomba vonulása után, 1888-ban a főrendiház tagja lett. 1834-től haláláig sok verse, elbeszélése, politikai cikke jelent meg a különböző lapokban. Írt elbeszéléseket gyermekek számára (Koszorú, Pozsony, 1837). Jogi szakíróként is jelentős volt. Zeneszerzéssel is foglalkozott. Nyomtatásban megjelent „Pesti Hangok Magyar” és „Nemzeti Színházi Magyar” című zeneműve.[1]

Jogtudományi művei

Főbb irodalmi művei

Részlet Kóbor Istók c. művének előszavából

Díjai, elismerései

  • a Vaskorona-rend lovagkeresztje (1871)
  • a Lipót-rend kiskeresztje (1884, 50 éves írói jubileuma alkalmából)
  • valóságos belső titkos tanácsos (1882)
  • a főrendiház tagja (1888)

Jegyzetek

  1. Zenei lexikon (1965) I. kötet 228. old.

Források