Belarusz görög katolikus egyház

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Belarusz görög katolikus egyház
(Беларуская грэка-каталіцкая царква)
Egyéb elnevezések Belarusz katolikus egyház
Belarusz bizánci katolikus egyház
Vallás keresztény
Felekezet keleti katolikus
Lelkészi vezető Alexander Nadson
Tisztsége mitrás főpap
Szertartás bizánci
Tagság ~9000
Nyelv belarusz
Rómához csatlakozott 1595/96
Fő terület Belarusz
Székhely Marian House, Finchley, Egyesült Királyság

A belarusz görög katolikus egyház egyike a keleti egyházaknak. A római pápával, mint Szent Péter utódával teljes egységben lévő önálló (latin szóval sui iuris, azaz „sajátjogú”) részegyház.

Elnevezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szentszék szerinti hivatalos neve belarusz bizánci katolikus egyház (Беларуская грэка-каталіцкая царква, BHKC), követői belarusz görög katolikus vagy belarusz katolikus egyházként is ismerik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1595–1596 körül a fehérorosz keresztény ortodoxok egy jelentős csoportja egyesült teljes közösségben Rómával, egyházuk azonban bizánci rítusú és a liturgia nyelve szláv. Ez az esemény, az úgynevezett Breszt-unió vezetett a belarusz görög katolikus egyház, valamint az ukrán görög katolikus egyház megalakulásához. Ebben az időben a belaruszok uralták Lengyelországot és Litvániát.

Lengyelország felosztása és a novemberi felkelés (1830–1831) miatt a belarusz görög katolikus egyház hirtelen visszaesést szenvedett, és tagjai jelentős számban csatlakoztak az orosz ortodox egyházhoz. Ugyanakkor egyes papok és világiak még mindig nem voltak hajlandóak csatlakozni az ortodox egyházhoz, és hűek maradtak a katolikus egyházhoz. Az orosz állam 1840-ben sok ingatlant kiosztott az ortodox egyháznak. Az a néhány görög katolikus, akik még mindig Fehéroroszországban maradtak vagy emigráltak az osztrák Galíciába, vagy úgy döntöttek, hogy vallásukat titokban gyakorolják. Mégis megmaradt a katolicizmus az országban, mert amikor 1905-ben II. Miklós orosz cár vallásszabadságot biztosított, mintegy 230 000 belarusz keresztény vallotta magát katolikusnak.

Az első világháború után Fehéroroszország nyugati része az újonnan létrejött Lengyelországhoz került és mintegy 30 000 fő visszatért a közösségbe – azok leszármazottai, mintegy száz évvel korábban csatlakoztak az orosz ortodox egyházhoz. 1931-ben a Szentszék püspököt és apostoli látogatót küldött nekik. Miután Nyugat-Fehéroroszországot 1939-ben a Szovjetunióhoz csatolták, a görög katolikusok egy fehérorosz exarchát neveztek ki 1940 májusában. 1942-ben őt és sok katolikust letartóztattak, és egy szovjet koncentrációs táborba hurcolták őket, ahol meghaltak.

Egyes katolikusoknak sikerült menedéket találni Nyugat-Európában (Párizsban, Londonban és Louvainben) vagy az Egyesült Államokban (Chicago), ahol megalapították vallási központjaikat. 1960-ban a Vatikán kinevezett egy apostoli látogatót a külföldön élő belarusz híveinek.

1990 elején, a kommunista rezsim bukása után a Szentszék meglepődött, hogy még mindig találni a fiatalok és a felnőttek körében Fehéroroszországban olyanokat, akik görög katolikusnak vallják magukat. 1990 szeptemberében jegyezték be az első görög katolikus plébániákat Fehéroroszországban. 2003-ban 13 bejegyzett plébánia volt, és 2009-ben 15, nemhivatalosan 20. Jelenleg a belarusz görög katolikusok még nem rendelkeznek saját hierarchiával.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]