Baráth Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Baráth Béla (Budapest, 1893. november 3.Kolozsvár, 1977. június 16.) magyar teológiai tanár, őstörténész, bibliográfus.

Tartalomjegyzék

Életútja [szerkesztés]

A római Szent Gergely Egyetemen filozófiai, Innsbruckban teológiai doktorátust szerzett, 1921-től 1940-ig Gyulafehérvárt, 1942-ig Kolozsvárt teológiai tanár. Az Erdélyi Múzeum munkatársa. Mint a Batthyaneum igazgatója (1928–42) összegyűjtötte az erdélyi katolikus intézetekben és rendházakban található ősnyomtatványok adatait.[1] Adatai egy részét az Erdélyi Tudósítóban közölte (1941/1-10, 1942/2), az egész anyagot pedig a berlini Staatsbibliothek rendelkezésére bocsátotta a nemzetközi Gesamtkatalog der Wiegendrucke című lipcsei kiadvány számára. Gyűjtésének szempontjait Erdélyi könyvtáraink ősnyomtatványai c. füzetében (Kolozsvár, 1941) ismertette. A kolozsvári Egyetemi Könyvtár összeállításában Catalogul incunabulelor címen (Kolozsvár, 1979) megjelent ősnyomtatványjegyzék hivatkozik adataira.

Jegyzetek [szerkesztés]

  1. Ebben a formában nem kerülhetett be az RMIL 1981-es kötetébe a mondat, a gyulafehérvári Batthyaneum említését a cenzúra nem engedte.

Források [szerkesztés]

  • Romániai magyar irodalmi lexikon : Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A–F). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1981. Online hozzáférés

További információk [szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]