Balázs Gábor (utazó)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen TurkászBot (vitalap | szerkesztései) 2020. november 15., 11:03-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Hibás DEFAULTSORT eltávolítása (WP:BÜ), apróbb javítások)
Balázs Gábor
Született1841
Kolozsvár
Elhunyt1887. december 3.
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásatisztviselő,
utazó
Halál okaöngyilkosság
SablonWikidataSegítség

Kászonfeltizi Balázs Gábor (Kolozsvár, 1837 körül vagy 1841Budapest, 1887. december 3.)[1] honvédelmi minisztériumi tisztviselő, utazó.

Élete

Tehetős erdélyi családból származott, a sikeres író és műfordító Balázs Sándor öccse. Őt inkább az utazások érdekelték, bejárta Európa országait.

1875 elején Dél-Amerikába utazott. Idejének nagy részét az argentin pampák és a Kordillerák, valamint Buenos Aires megismerésére szentelte. Brazíliából csak Rio de Janeirot látta. Ezen utazásáról úti leveleket közölt a Hölgyfutárban; írt még az Ország Tükrébe (1862–63.) és a Nayad című évkönyvbe 1863-ban: Legelső szerelmem címmel képet adott a katonai életből.

Sándor bátyja halála után az ő munkáit rendezgette és ajánlatot tett a Kisfaludy Társaságnak kiadatásuk iránt, amire élete utolsó napjaiban magánúton kedvező választ kapott. Szeretett testvére elvesztése miatt azonban búskomorság lett rajta úrrá, s feltételezések szerint ez vezethette ahhoz, hogy 1887. december 2-án 10 óra tájban megjelent a Kerepesi úti temetőben Sándor bátyja sírjánál. Ezt követően bátyja elhunyt leányának, Rózsikának sírjához ment és halántékon lőtte magát. A mentőtársulat küldöttei bevitték Kovács tanár klinikájára, ahova súlyos agyroncsolással került. Zsebében egy kis papírlapot találtak e szavakkal: "Sándorom utánad jövök, Balázs" Másnap, 3-án hajnali 4 órakor meghalt. Örök nyugalomra helyezték 1887. december 5-én délután a budai németvölgyi sírkertben.

Könyve

  • Utazásom Délamerikába. Kolozsvár, 1876.

Jegyzetek

Források

További információk

  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.