Bakács Tibor (orvos)
| Bakács Tibor | |
| Született | Burger Tibor 1912. október 11. Budapest V. kerülete |
| Elhunyt | 1977. június 28. (64 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Polgár Erzsébet Konta Magdolna |
| Szülei | Burger Ármin Jenő Herczbrun Eszter Emma |
| Foglalkozása | orvos |
| Tisztsége | egyetemi tanár |
| Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1936) |
| Kitüntetései | Hild János-díj (1976) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (12/1-1-96)[1][2] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bakács Tibor, 1945-ig Burger Tibor (Budapest, 1912. október 11.[3] – Budapest, 1977. június 28.)[4][5] orvos, egyetemi tanár, az orvostudományok doktora (1962), az MTA tagja.
Élete[szerkesztés]
Burger Ármin Jenő (1875–1933) fa- és szénkereskedő és Herczbrun Eszter Emma gyermekeként született izraelita családban. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen 1936-ban szerzett orvosi oklevelet. 1935-ben az illegális Kommunisták Magyarországi Pártjának tagja lett. 1938 márciusában a Kommunista Párt felhívására Spanyolországba ment, ahol a polgárháború nemzetközi brigádjában orvos-főhadnagyként, majd a francia hadsereg egyik munkaszolgálatos zászlóaljának katonaorvosaként szolgált. A hadsereg összeomlása után Budapestre menekült. 1942-ben munkaszolgálatra vitték a keleti frontra, ahonnan megszökött. 1944 végén Budapesten ismét bekapcsolódott az illegális pártmunkába. 1945 januárjától áprilisáig Zugló tisztiorvosa, majd Szeged járványügyi kormánybiztosa volt. 1945 júniusától 1947-ig a főváros tisztifőorvos-helyettese, 1948-tól tisztifőorvosa volt. 1951-ben kinevezték a János Kórház igazgató-főorvosává, közben 1955–56-ban a Magyar Vöröskereszt Kórház igazgató-főorvosaként dolgozott a koreai NDK-ban. 1957 és 1974 között az Országos Közegészségügyi Intézet főigazgatója volt. 1962-től haláláig az Orvostovábbképző Intézet közegészségtan-járványügyi tanszékén tanszékvezető egyetemi tanár. Fő kutatási területe a közegészségtan, a járványtan és az urbanizáció ártalmainak megelőzése volt. Számos közleménye és könyve az egészségügyi szervezés elvi kérdéseivel, társadalomegészségüggyel foglalkozott. Bel-és külföldi szaklapokban, illetve kiadóknál körülbelül száz tudományos dolgozata, tankönyve, illetve monográfiája jelent meg. 1957-től az MSZMP XII. kerületi Végrehajtó Bizottságának tagja volt, majd 1957 és 1959 között az MSZMP Budapesti Pártbizottság tagja. 1958-tól a Fővárosi Tanács tagja és a fővárosi tanácstagok pártcsoportjának elnöke.
A Magyar Higiénikusok Társaságának elnöke és a Magyar Urbanisztikai Társaság alapító tagja és alelnöke volt.
Temetése Budapesten, a Farkasréti temetőben volt. A síremlékét díszítő domborművet Búza Barna szobrászművész készítette.
Magánélete[szerkesztés]
Első házastársa Polgár Erzsébet vegyészmérnök volt, Feldmann Dávid és Stern Ilona lánya, akivel 1937. október 24-én Budapesten, a Józsefvárosban kötött házasságot.[6] Feleségét Polgár Leó örökbe fogadta. Második felesége Konta Magdolna volt.
Gyermekei:
- Bakács Tibor (1946) orvos, onkológus
- Bakács György (1950)
Művei[szerkesztés]
- A társadalombiztosító intézetek és a nemibeteg-gondozás. (Társadalombiztosítási Szemle, 1947)
- Budapest közegészségügyének száz éve (Budapest, 1948)
- A városegészségügy szervezési kérdései Budapesten (Budapest, 1950)
- Az Országos Közegészségügyi Intézet működése. 1927–1957. (szerk., Budapest, 1959)
- A higiéne tankönyve. Jeney Endrével. Egyetemi tankönyv. (szerk., Budapest, 1960)
- Az Országos Közegészségügyi Intézet működése az 1958. évben (szerk., Budapest, 1960)
- A gyakorlati közegészségügy néhány kérdése (szerk., Budapest, 1962)
- Településhygiéne és enteralis fertőzések Magyarországon (Budapest, 1965)
- Orvosi virológia. Farkas Elekkel. (Budapest, 1965)
- Higiéne. Egyetemi tankönyv. (szerk., Budapest, 1965, 2. kiadás: 1968)
- Általános és részletes járványtan. Egyetemi tankönyv. (szerkesztő, Budapest, 1966)
- Városegészségügy (Toronto, 1967)
- Urbanization and Human Health (Budapest, 1972)
- Az ember egészsége a tudományos-technikai forradalomban. Sós Józseffel. (szerk., Budapest, 1974)
- Ember és biológiai környezete. Kertai Pállal. (Budapest, 1975)
- Egy életrajz ürügyén… (posztumusz, Budapest, 1978)
Díjai, elismerései[szerkesztés]
- Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozata (1947)
- Magyar Népköztársasági Érdemrend (1948)
- Fodor József-díj (1950)
- Partizán Emlékérem (1955)
- Munka Érdemrend (1955, 1956)
- Zalka Máté-emlékérem (1956)
- Dombrovszkij-emlékérem (1957)
- Leningrád alapítása 250. évfordulója (emlékérem, 1957)
- Koreai Állami Zászló Érdemrend (1958)
- Munkás-paraszt Hatalomért emlékérem (1958)
- Állami Zászló Érdemrend II. fokozata (1958)[7]
- Pro Urbe-díj (1971)
- Munka Érdemrend arany fokozata (1972, 1975)[8][9]
- Hild János-emlékérem (1976)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ Születési bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári születési akv. 924/1912. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. október 22.)
- ↑ Elhunyt Bakács Tibor (1977. július 1.) Népszava, 105. évfolyam, 153. szám
- ↑ Gyászjelentése (1977). (Hozzáférés: 2020. október 22.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest VIII. kerületi polgári házassági akv. 1547/1937. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. október 22.)
- ↑ Magyar Közlöny (1958. április 27.) 28. szám
- ↑ Magyar Közlöny (1972. október 22.) 83. szám
- ↑ Magyar Közlöny (1975. április 12.) 23. szám
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-2500-3
- Révai új lexikona II. (Bak–Bia). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1998. ISBN 963-901-540-7
- (1977) „Bakács Tibor”. Városépítés (Magyarország) 13 (3).
- Farádi László (1977. augusztus 28.). „Búcsú Bakács Tibortól”. Orvosi Hetilap (Magyarország) 118 (35), 1. o. (Hozzáférés: 2021. november 13.)
- PRO URBE, 1971 (1971) Budapest, 9. évfolyam, 4. szám
- Kozák Péter: Bakács Tibor. Névpont, 2013. (Hozzáférés: 2021. november 13.)
