Bóbitás halción

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Bóbitás halción
Blue-winged kookaburra arp.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Szalakótaalakúak (Coraciiformes)
Család: Jégmadárfélék (Alcedinidae)
Alcsalád: Halcyoninae
Nem: Dacelo
Faj: D. leachii
Tudományos név
Dacelo leachii
(Vigors & Horsfield, 1827)
Szinonimák

Kékszárnyú kokabura

Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Bóbitás halción témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Bóbitás halción témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Bóbitás halción témájú kategóriát.

Ledňák modrokřídlý.jpg

A bóbitás halción, más néven kékszárnyú kokabura (Dacelo leachii) a madarak osztályának szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe és a jégmadárfélék (Alcedinidae) családjába tartozó faj.

Tudományos nevét William Elford Leach brit zoológus után kapta.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Új-Guinea szigetének déli részén, valamint Ausztrália északi részén él. A ritkás erdőket kedveli, elsősorban víz közelében, így patakok mentén vagy mocsaras vidékeken, valamint mangroveerdőkben él.

Többnyire kerüli azokat a vidékeket, ahol közeli rokona a kacagójancsi (Dacelo novaeguineae) előfordul.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dacelo leachii cervina
  • Dacelo leachii cliftoni
  • Dacelo leachii intermedia
  • Dacelo leachii kempi
  • Dacelo leachii leachii
  • Dacelo leachii occidentalis
  • Dacelo leachii superflua

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kacagójancsi közeli rokon faja. Sok mindenben hasonlít rá, de kisebb termetű. Testhossza 42 centiméter, testtömege legfeljebb 300 gramm. Feje viszonylag nagy, a nyaka pedig meglehetősen rövid. Szárnyain világoskék, csillogó rajzolatok találhatók, míg a faroktollak hátoldala, barna alapon feketén csíkozottak. Jellemző bélyege égszínkék válla, melyről nevét is kapta. A hasoldala piszkosfehér okkersárgás csíkozottsággal. Halántéktollai feketesávos piszkosfehérek. Csőre hosszú, enyhén lapított és szablyaszerű, a vége hegyes, a felső csőrkáva barna, az alsó sárgás színű. A hím farka kék, a tojóé ellenben vörösesbarna színű. ezt kivéve azonban nincs különbség a két ivar között.

Szeme ellentében a kacagójancsiéval sárga színű.

A hím farka kék
tojóé vörösesbarna

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általában 3 vagy valamivel több egyed él együtt, a csoport egy párból és segítőikből áll. Néhány különösen sikeres csoport akár 12 egyedből is állhat. Ezek a segítők többnyire hímek, kiveszik részüket a költési feladatokból és a territórium védelméből egyaránt. Mindig a szaporodó pár a legmagasabb rangú, és a rangsor már korán, a fiatalok között kialakul.

Tápláléka rovarokból és más gerinctelenekből, kisemlősökből (rágcsálók), hüllőkből (köztük kígyók is), madarakból és azoknak fiókáikból áll. A tengerparti területeken élő egyedek rákokat és olykor kisebb halakat is fogyasztanak.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Többnyire 10-25 méter magasra rakja a fészkét a fák odvába. Olykor termeszvárakba is készíthet maga számára üreget. 2-3 fehér tojását 24-26 napig költi. A madarak egyéves korukban érik el az ivarérettséget. A fiatal madarak körülbelül 30 napos korukban repülnek ki, de a szülőkkel maradnak még egy évíg és segítenek felnevelni a következő fészekaljat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Haubenliest című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]