Bóbitás halción
 |
||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       |
||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Dacelo leachii (Vigors & Horsfield, 1827) |
||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
|
Kékszárnyú kokabura |
||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Bóbitás halción témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Bóbitás halción témájú médiaállományokat. |
A bóbitás halción, más néven kékszárnyú kokabura (Dacelo leachii) a madarak osztályának szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe és a jégmadárfélék (Alcedinidae) családjába tartozó faj.
Tudományos nevét William Elford Leach brit zoológus után kapta.
Tartalomjegyzék |
Előfordulása [szerkesztés]
Új-Guinea szigetének déli részén, valamint Ausztrália északi részén él. A ritkás erdőket kedveli, elsősorban víz közelében, így patakok mentén vagy mocsaras vidékeken, valamint mangroveerdőkben él.
Többnyire kerüli azokat a vidékeket, ahol közeli rokona a kacagójancsi (Dacelo novaeguineae) előfordul.
Alfajai [szerkesztés]
- Dacelo leachii cervina
- Dacelo leachii cliftoni
- Dacelo leachii intermedia
- Dacelo leachii kempi
- Dacelo leachii leachii
- Dacelo leachii occidentalis
- Dacelo leachii superflua
Megjelenése [szerkesztés]
A kacagójancsi közeli rokon faja. Sok mindenben hasonlít rá, de kisebb termetű. Testhossza 42 centiméter, testtömege legfeljebb 300 gramm. Feje viszonylag nagy, a nyaka pedig meglehetősen rövid. Szárnyain világoskék, csillogó rajzolatok találhatók, míg a faroktollak hátoldala, barna alapon feketén csíkozottak. Jellemző bélyege égszínkék válla, melyről nevét is kapta. A hasoldala piszkosfehér okkersárgás csíkozottsággal. Halántéktollai feketesávos piszkosfehérek. Csőre hosszú, enyhén lapított és szablyaszerű, a vége hegyes, a felső csőrkáva barna, az alsó sárgás színű. A hím farka kék, a tojóé ellenben vörösesbarna színű. ezt kivéve azonban nincs különbség a két ivar között.
Szeme ellentében a kacagójancsiéval sárga színű.
|
_-female.jpg)
|
Életmódja [szerkesztés]
Általában 3 vagy valamivel több egyed él együtt, a csoport egy párból és segítőikből áll. Néhány különösen sikeres csoport akár 12 egyedből is állhat. Ezek a segítők többnyire hímek, kiveszik részüket a költési feladatokból és a territórium védelméből egyaránt. Mindig a szaporodó pár a legmagasabb rangú, és a rangsor már korán, a fiatalok között kialakul.
Tápláléka rovarokból és más gerinctelenekből, kisemlősökből (rágcsálók), hüllőkből (köztük kígyók is), madarakból és azoknak fiókáikból áll. A tengerparti területeken élő egyedek rákokat és olykor kisebb halakat is fogyasztanak.
Szaporodása [szerkesztés]
Többnyire 10-25 méter magasra rakja a fészkét a fák odvába. Olykor termeszvárakba is készíthet maga számára üreget. 2-3 fehér tojását 24-26 napig költi. A madarak egyéves korukban érik el az ivarérettséget. A fiatal madarak körülbelül 30 napos korukban repülnek ki, de a szülőkkel maradnak még egy évíg és segítenek felnevelni a következő fészekaljat.
Források [szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. október 21.)
- Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2011. január 1.)
- A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2011. január 1.)
Ez a szócikk részben vagy egészben a Haubenliest című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
