Békeffi László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Békeffi László
Életrajzi adatok
Született 1891. január 4.
Szeged, Osztrák-Magyar Monarchia
Elhunyt 1962. január 21. (71 évesen)
Zürich, Svájc
Pályafutása
Aktív évek 19121962

Békeffi László (Szeged, 1891. január 4.Zürich, 1962. január 21.) komikus, konferanszié, kabarészerző. Békefi Antal író fia, Békeffi István kabarészerző unokatestvére.

Életpályája [szerkesztés]

Édesapja író és kritikus, édesanyja színésznő volt. Békeffi László először 1912-ben lépett fel Ferenczy Károly kabaréjában, 1912-től 1918-ig tagja volt a Modern Színpadnak, 1921–től 1923-ig pedig az Apollo Kabarénak. Pályáját újságíróként kezdte, de színitanulmányokat is végzett, ám valódi területéül a kabarét választotta. Boross Gézával 1924-ben kabarét nyitott Vidám Színpad néven, 1925-ben a Papagáj Kabaré tagja lett. 1927-től 1929-ig Bécsben a Boulevard Theaterben, a Simplicissimusban, majd a Ronacher Theaterben játszott. Hazatérése után, 1929-től 1933-ig az Andrássy úti Színháznak, 1934–től 1936-ig a Terézkörúti Színpadnak volt tagja. Komjáti Károllyal alapította meg 1936-ban a Pódium Írók Kabaréját, mely nem csupán nevében kívánta feltámasztani valamint folytatni a Nagy Endre működésének köszönhetően kialakult valódi kabaré hagyományait, hanem szokatlanul bátor hangú fórumot is teremtett a fokozatosan feszültebbé váló politikai viszonyok között. Saját maga is áldozatul esett szókimondó, éles bírálatainak. A Színművészeti Kamara fegyelmit indított ellene 1941-ben, majd letiltotta a színpadról. 1943-ban először Sopronkőhidára, onnan pedig a dachaui koncentrációs táborba hurcolták. Haza már nem tért. 1949-ig Angliában élt, később az USA-ban, majd Svájcban telepedett le. Termékeny munkásságnak gyümölcsei közé számtalan színművet, kabaréjelenet, sanzonszöveget tartozik. Konferanszait szokatlanul bátor hang, újszerű forma, a szellem és a humor ötvözése jellemezte, mely remek előadásmóddal párosult.

Főbb művei [szerkesztés]

  • A város (Forró Pállal, 1920)
  • Az esernyő és egyéb színpadi tréfák (1921)
  • A bécsi menyasszony (1931)
  • A néma ember (Orbók A.-val, 1931)
  • Boldogasszony dervise (1934)
  • Konferanszainak gyűjteménye (1939)
  • Szegény Hannibál és a többiek (1941)
  • A száműzött Pódium (Toronto, 1955)

Forrás [szerkesztés]