Az HMS Ark Royal (91) elsüllyesztése

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az HMS Ark Royal elsüllyesztése
A süllyedő repülőgép-hordozó, mellette az HMS Legion romboló
A süllyedő repülőgép-hordozó, mellette az HMS Legion romboló

Konfliktusmásodik világháború
Időpont1941. november 13.
HelyszínFöldközi-tenger
Eredménynémet győzelem
Szemben álló felek
Royal NavyA Kriegsmarine zászlaja Kriegsmarine
Parancsnokok
Loben MaudFriedrich Guggenberger
Szemben álló erők
148848
Veszteségek
1 halott
22 600 tonnányi veszteség a flottában
Nem volt veszteség
A Wikimédia Commons tartalmaz Az HMS Ark Royal elsüllyesztése témájú médiaállományokat.

A Brit Királyi Haditengerészet HMS Ark Royal (Királyi Bárka) repülőgép-hordozóját az U–81 német tengeralattjáró süllyesztette el a második világháborúban, a Földközi-tengeren 1941. november 13-án. Megsemmisítése jelentős német sikernek minősíthető, mert az egyik legkorszerűbb repülőgép-hordozónak számított.[1]

Az akció[szerkesztés]

1941. november 13-án a brit hadihajó a Perpetual hadműveletből volt úton Gibraltár felé, amelyet három nappal korábban hagyott el az HMS Argus könnyű repülőgép-hordozó társaságában, hogy 37 Hawker Hurricane vadászrepülőt szállítsanak Máltára. Kíséretükben volt az HMS Malaya csatahajó, az HMS Hermione könnyűcirkáló és hét romboló. Miután a repülőket elindította a szigetre, a flotta visszafordult.[2]

Ugyanebben az időben a Friedrich Guggenberger által irányított U–81 Brestből La Speziába tartott. Miután észrevette a brit egységet, sikerült észrevétlenül megközelítenie, majd 16.37-kor négy torpedót lőtt ki az HMS Malaya csatahajóra. Hat perc és hat másodperc, illetve hét perc és 43 másodperc múlva két detonációt hallott a német legénység. Valójában csak az egyik torpedó talált, amely középtájon csapódott az HMS Ark Royal repülőgép-hordozóba.[2][3]

A hordozó gyorsan, 18 csomóval haladt, így a jóval könnyebb felépítésű amerikai és japán hordozókhoz képest igen erős szerkezetű HMS Ark Royal-ban a torpedó súlyos károkat okozott. A hajótesten egy nagyjából 40 méter hosszú, kilenc méter széles lék nyílt a jobb oldalon. A beömlő víz elárasztotta a jobb oldali gépházat, tönkretette a belső kommunikációs rendszereket, és a hajó tíz fokkal megdőlt. Loben Maund kapitány azonnal megpróbálta megállítani a hajót, de a gépházzal kapcsolatot tartó berendezések nem működtek; a híd teljesen elszigetelődött az HMS Ark Royal más részeitől.[3]

A kapitány végül elhagyta a hidat, hogy személyesen adja ki a szükséges parancsokat. A jobb oldali gépek már nem működtek, de a bal oldali, illetve a középső gépház rendben volt. Maund utasítást adott a bal oldali rekeszek elárasztására és az üzemanyag átpumpálására a sérült oldali tartályokból az ép oldalra, hogy kiegyensúlyozza a dőlést. A gépház irányítóhelyisége és a repülőfedélzet között élő kommunikációs láncot alkottak matrózokból, amely a telefonvonalak helyreállításig adta-vette az utasításokat.[3]

A hajó sérülései nem tették lehetővé, hogy a fedélzetén lévő gépek felszálljanak. Mindeközben a kísérő rombolók a sérült hordozó körül keringtek, és mélységi bombákat szórtak a vízbe.[3]

A sérült hajót az HMS Thames és az HMS St. Day vette vontatókötélre, de nem jutottak el a kikötőbe, mert az anyahajó másnap 8.15-kor, 45 kilométerre Gibraltártól elsüllyedt. A csaknem másfél ezer tengerészt evakuálták. Egy tengerész, E. Mitchell meghalt, és a hajó repülőinek többsége is odaveszett.[2]

A hajó elvesztésének legfőbb oka nem a torpedó okozta sérülések súlyosságában keresendő, hanem abban, hogy a torpedótalálat teljesen üzemképtelenné tette a hajtóműveket, a hordozó pedig több nagy brit hadihajóval ellentétben egyáltalán nem rendelkezett tartalék dízel generátorokkal ilyen esetekre. Így egyszerűen nem volt energia a kárelhárításhoz, mint például a nagy teljesítményű szivattyúk müködtetéséhez.[1]

Képgaléria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]