Az őrület hegyei

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az őrület hegyei
Szerző Howard Phillips Lovecraft
Eredeti cím At the Mountains of Madness
Ország Egyesült Államok
Nyelv angol
Műfaj horror
Kiadás
Kiadó Astounding Stories
Kiadás dátuma 1936 február-április
Magyar kiadó Móra Ferenc Könyvkiadó
Magyar kiadás dátuma 1995
Fordító Sóvágó Katalin

Az őrület hegyei Howard Phillips Lovecraft horror novellája, mely 1931 február és március folyamán lett írva, és sorozatokban lett kiadva az Astounding Stories magazinban 1936 februárjától áprilisig. 2010-ben bejelentették, hogy filmet fognak forgatni a mese alapján, melyet Guillermo del Toro fog rendezni.

S.T. Joshi Lovecraft-kutató szerint a novella a Cthulhu mítosz „kimítoszítását” jelenti, mivel először magyarázza el a természetfölöttit tudományos módszerekkel. Így megtudjuk, hogy a régi „istenek”, mint pl. Cthulhu, igazából űrlények, melyek több milliárd évvel ezelőtt jöttek el a Földre. Lovecraft több olyan tudományos elméletet felhasznált, mely idejében forradalmi volt (viszont manapság már nem). Ide sorolható a kontinensek tektonikus mozgása, Pangea szétszakadása, a Hold elválasztása a Földtől, valamint a prekambrium és az archaikum korszakok említése (habár azóta e korszakok definíciója már megváltozott).

A tudomány bemutatása ellenére Lovecraft továbbra is használta az okkultot és a mágiát írásaiban élete végéig, vagyis a novella nem jelent szakadást előbbi és későbbi művei között.[1]

Ihlet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lovecraftet mindig is érdekelték az antarktiszi expedíciók. S.T. Joshi szerint „Lovecraft el volt kápráztatva az antarktiszi kontinenssel legalább 12 éves kora óta, amikor több rövid fogalmazást írt az antarktiszi kutatókról”[2]. 9 éves korában, elolvasván W. Clark Russell 1887-ben írt könyvét, A befagyott kalózt, több mesét írt antarktiszi színhellyel.[3]

1920-ban az Antarktisz volt az utolsó olyan hely a Földön, melyen még tágas területek voltak melyeken ember még soha nem volt. A korabeli térképeken több fehér lyuk volt található, melyeket Lovecraft kitölthetett fantáziájával.[4]

Richard Evelyn Byrd első expedíciója 1928-1930 között történt meg. Lovecraft gyakran emlegette a felderítőt leveleiben, egyikben megjegyezve, hogy „a Byrd-expedíció geológusai több olyan fosszíliát találtak, melyeknek trópikus múltjuk volt”.[5]

A mű legnyilvánvalóbb irodalmi forrása Edgar Allan Poe Arthur Gordon Pym, a tengerész 1914-ben írt kalandregénye volt, melynek végső fejezete az Antarktiszon történik. Szövegében Lovecraft kétszer idézi elő Poe „zavaró és enigmatikus” meséjét, valamint kölcsönveszi a „Tekeli-li” frázist a regényből. Lovecraft megírta, hogy novellája végével ugyanazt a hatást akarta kelteni, mint amit Poe elért a Pym-ben.[6]

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A cselekmény első személyben lett írva. William Dyer geológus, a Miskatonic Egyetem professzora, beszámolót ír az elmúlt expedíciója eddig titkolt részleteiről. Ezzel akarja elérni, hogy meggyőzze másokat, ne menjenek hasonló kutatóútra az Antarktiszon. A korábbi expedíciójukon Dyer és társai fölfedeztek fantasztikus és szörnyű romokat, valamint egy veszélyes titkot egy hegy mögött, mely magasabb volt a Himalájától.

A csoport mely felfedezte és átrepülte a hegyet tizennégy ősi életformát talált, melyek teljesen ismeretlenek voltak a tudomány számára, és azt se tudták eldönteni, hogy állatok-e vagy növények. Hat példány erősen meg van károsítva, de a többiek érintetlenül néztek ki. A geológiai réteg, melyben megtalálták őket, túl korainak tűnik ahhoz, hogy a lények természetesen fejlődhettek volna ki az evolúció során. Mivel nagyjából hasonlítanak a Necronomicon által leírt mitikus lényekre, elnevezik őket Nagy Öregeknek.

Amikor a főcsoport elveszti a kapcsolatot a hegynél tartózkodó csoporttal, Dyer és a többiek elutaznak a táborig, hogy megtudják, mi történt. A tábor föl lett dúlva és az összes ember, még a kutyák is, le lettek mészárolva. Csak egy ember és egy kutya hiányzott. A közelben találnak hat csillag alakú dombot, mindegyik mellett egy Nagy Öreg el lett temetve. A többi élőlény eltűnt.

Dyer és az egyik egyetemista, Danforth, repülővel a hegy fölé szálnak, amiről meggyőződnek, hogy valójában egy hatalmas város, elhagyatott kőváros külső falai, mely teljesen különbözik az emberi architektúrától. Leszállnak és kikutatják a várost. A falakról leolvasott hieroglifák alapján megismerik a Nagy Öregek történetét. A Nagy Öregek nemsokára rá érkeztek meg, miután a Hold elvált a Földtől. Ők teremtették az életet a Földön. Hatalmas városokat építettek „Shoggothok” segítségével, olyan lényekkel, melyek képesek voltak bármilyen munkát elvégezni, bármely alakot felvenni, és bármit megtanulni. A Nagy Öregek háborúztak a Cthulhu-ivadékok és a Mi-go ellen, akik a Földre érkeztek nemsokára a Nagy Öregek után. A hieroglifák mutatják e civilizáció omladozását is, ahogy a Shoggothok önállósulni kezdtek. Továbbá említés kerül valamiről a hegy mögött, ami annyira szörnyű, hogy a Nagy Öregek se merészeltek oda menni. Végül, miután az Antarktisz lakhatatlanná vált még a Nagy Öregek számára is, elköltöztek egy nagy, földalatti óceánba.

A két ember ráébred, hogy nincsenek egyedül a városban. A táborból hiányzó Nagy Öregek élethez tértek és, miután legyilkolták a táborban levő embereket, visszatértek városukba. Megtalálják az ember és a kutya holttestét, melyek föl lettek boncolva, mintha kísérleteztek volna rajtuk.

A két ember rátalál egy hatalmas kapura, mely egy alagút bejárata amelyről feltételezik, hogy a földalatti régiókba vezet. Belépnek az alagútba, ahol további szörnyűségeket találnak. Nagy Öregek lemészárolt holttesteit, nyilván valami harc következtében, valamint 2 méteres pingvineket melyek békésen sétálgatnak. Egy rettentő szörnyűséggel találkoznak, fekete bugyor formában, melyet felismernek mint egy Shoggoth. Valahogyan sikerül megmenekülniük. Amikor a repülő fölszáll, Danforth hátrapillant és meglát valamit, amitől rögtön megőrül. Nem mondja meg senkinek sem, hogy mit látott, de valószínűleg arról a hegy mögötti szörnyűségről van szó, melyet a hieroglifák is említenek.

Dyer professzor befejezi beszámolóját azzal a következtetés, hogy a Nagy Öregek civilizációját megbuktatták a Shoggothok, melyek a hatalmas pingvineken táplálkozva éltek tovább az évezredek folyamán. Könyörög a következő felderítőknek, hogy tartsanak távol olyan dolgoktól, melyeket nem kell rászabadítani a Földre.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Gonce, John William, and Harms, Daniel. The Necronomicon Files: The Truth Behind the Legend. 2003-as kiadvány, 97. oldal
  2. S. T. Joshi, The Annotated Lovecraft, 175. oldal
  3. Joshi és Schultz, 132. oldal
  4. Joshi, 18. oldal
  5. H. P. Lovecraft, Selected Letters 3. kötet, 144. oldal; Joshi is idézi, 183.oldal; lásd még Joshi, 186.oldal
  6. H. P. Lovecraft, August Derleth-nek írt levele, 1931. május 16.; Joshi idézi, 329-330. oldal