Nyarlathotep

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Nyarlathotep

A Nyarlathotep a MÁS Istenek hírnöke. A külsejét legtöbbször egy magas, fáraószerű alakként említik a művekben. Sokszor úgy emlegetik, hogy a Kúszó Káosz (the crawling chaos). Megjelenik a Zarándokút Kadathba c. műben is, de az egyik első felbukkanása a Lovecraft által írt Nyarlathotep című novellában történik. Ez a teremtmény sokkal több műben szerepel, mint a szerző bármelyik másik szörnyalakja. [1]

A lovecrafti mitológia egyik központi alakja. Ő a „külső istenek” hírvivője, afféle démoni Hermész-Mercurius. Néha „kúszó káosznak”, „kúszó rettenetnek” nevezik, vagy az értelem és érzékek nélküli „külső istenek” lelkeként, szellemeként emlegetik. Képes bármilyen alakot felölteni. Ismert megjelenési formái közé tartozik a fáraószerű emberi alak; a csápos szörnyeteg, arca helyén egy vérvörös nyúlvánnyal; a vörös szemű, fekete, szárnyas lény; és talán az a „fekete ember” („man in black”) is ő, aki a boszorkányszombatokon elnökölni szokott. Nem olyan gyilkos természetű, mint a legtöbb lovecrafti „isten”, jobban szereti áldozatait az őrületbe kergetni. Ennek ellenére több helyen is történik utalás arra, hogy egyszer majd ő fogja kiirtani az emberiséget, illetve elpusztítani a Földet. (Bár lehet, hogy ezt is a maga módján teszi, kollektív őrületet bocsátva az emberiségre.) Nyarlathotep című novellájában Lovecraft így írja le egyik megjelenési formáját: „Ekkor jött elő Nyarlathotep Egyiptomból. Senki sem tudta megmondani, ki is ő valójában, de annyi bizonyos, hogy ősi vér csörgedezett az ereiben, és úgy nézett ki, mint egy fáraó. Amikor a fellahinok megpillantották, önkéntelenül térdre borultak előtte. Azt mondta, hogy huszonkét évszázad feketeségéből jött elő, és nem erről a bolygóról származó üzeneteket hozott.”[2]

Idézetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

"És ekkor érkezett hozzánk Egyiptomból Nyarlathotep. Senki nem tudta róla megmondani róla, hogy ki ő, de az ősi Nílus-menti vér csörgedezett az ereiben, és úgy nézett ki, mint egy fáraó. Az arab földművesek térdre vetették magukat a láttán, de nem tudták megmagyarázni, hogy miért. Nyarlathotep azt állította, huszonhét évszázad elmúltával támadt fel a sötétségből, és hogy nem e bolygóról származó üzeneteket hallott. A civilizált földekre jött hát Nyarlathotep, a füstös képű, nyurga és baljós idegen, aki mindegyre furcs üveg- és fémkészülékeket vásárolgatott, hogy végül még furcsább készülékeket állítson össze belőlük. Sokat beszélt a villamosság és a pszichológia tudományáról, és olyan képességekről tett tanúbizonyságot, melyektől elnémult a döbbent publikum, ugyanakkor elképesztően hatalmassá duzzasztották hírnevét. Az emberek Nyarlathotep megtekintésére biztatták egymást, és megborzongtak. És bárhová látogatott el Nyarlathotep, onnan elpártolt a nyugalom, a hajnali órák csendjébe ugyanis mindegyrea lidérces álmokból felriadók sikolyai hasítottak bele."

(Galamb Zoltán fordítása)

And it was then that Nyarlathotep came out of Egypt. Who he was, none could tell, but he was of the old native blood and looked like a Pharaoh. The fellahin knelt when they saw him, yet could not say why. He said he had risen up out of the blackness of twenty-seven centuries, and that he had heard messages from places not on this planet. Into the lands of civilisation came Nyarlathotep, swarthy, slender, and sinister, always buying strange instruments of glass and metal and combining them into instruments yet stranger. He spoke much of the sciences - of electricity and psychology - and gave exhibitions of power which sent his spectators away speechless, yet which swelled his fame to exceeding magnitude. Men advised one another to see Nyarlathotep, and shuddered. And where Nyarlathotep went, rest vanished; for the small hours were rent with the screams of a nightmare.

—H. P. Lovecraft, Nyarlathotep


"És eme undorlatos kozmikus nekropoliszon túlról, az időn kívül létező, felfoghatatlan, világtalan barlangokban dobok őrjítő üteme, istenkáromló fuvolák halvány, monoton szűkölése hallik; s e förtelmes kalapálás és sípolás kíséretére táncolnak lassan, ormótlanul és értelmetlenül a gigantikus és megismerhetetlen végső istenek, a vak, hangtalan és esztelen szörnyek, kiknek lelke: Nyarlathotep."

(Galamb Zoltán fordítása)

And through this revolting graveyard of the universe the muffled, maddening beating of drums, and thin, monotonous whine of blasphemous flutes from inconceivable, unlighted chambers beyond Time; the detestable pounding and piping whereunto dance slowly, awkwardly, and absurdly the gigantic, tenebrous ultimate gods — the blind, voiceless, mindless gargoyles whose soul is Nyarlathotep.

—H. P. Lovecraft, Nyarlathotep


It was the eldritch scurrying of those fiend-born rats, always questing for new horrors, and determined to lead me on even unto those grinning caverns of earth's centre where Nyarlathotep, the mad faceless god, howls blindly to the piping of two amorphous idiot flute-players.

—H. P. Lovecraft, The Rats in the Walls


Nem tudta, mi lesz a sorsa; úgy sejtette, addig tartják itt, amíg meg nem érkezik a végtelenség más isteneinek félelmes lelke és küldönce, Nyarlathotep, a kúszó káosz.

(Bihari György fordítása)

What his fate would be, he did not know; but he felt that he was held for the coming of that frightful soul and messenger of infinity's Other Gods, the crawling chaos Nyarlathotep.

—H. P. Lovecraft, The Dream-Quest of Unknown Kadath


There was the immemorial figure of the deputy or messenger of hidden and terrible powers - the "Black Man" of the witch cult, and the "Nyarlathotep" of the Necronomicon.

—H. P. Lovecraft, The Dreams in the Witch House

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Lovecraft-novellák
  2. Yliaster Daleth (Kolonics István): Demononomicon – Démonológiai enciklopédia és gyakorlati kézikönyv, Tuan, Budapest, 2009, 340 p. ISBN 978-963-9940-01-7