Az állomás (regény)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az állomás
SzerzőAlex Schulman
OrszágSvédország
Nyelvsvéd
Műfajregény
Kiadás
Kiadás dátuma2022
Magyar kiadóAthenaeum Kiadó
Magyar kiadás dátuma2023
Média típusakönyv
Oldalak száma256
ISBNISBN 9789635432936
SablonWikidataSegítség

Az állomás (eredeti címe svéd nyelven: Malma station) Alex Schulman svéd író 2022-ben Stockholmban megjelent regénye. Magyarul az Athenaeum Kiadónál jelent meg 2023-ban Fordította Papolczy Péter.

Cselekménye[szerkesztés]

A könyv 28 fejezetből áll. A fejezetek címében három szereplő neve váltakozik: Harriet, Oskar, Yana. Történetüket a regény egymásba játszatva, a szereplők szemszögét váltogatva mutatja be.

A cselekmény első, nagyobbik fele Stockholmból egy Malma nevű kis állomásra tartó vonaton játszódik, de ez inkább emlékek sorozatából áll; a második fele az állomáson és a közelében álló tóparti háznál folytatódik. Már kezdetben kiderül, hogy nem egy, hanem három utazás is volt a malmai állomásra.

Az első 1976 augusztusában. Egy nyolcéves kislány, Harriet utazik fotós apjával és egy urnával, hogy eltemessék az ajándékba kapott, de elpusztult kis nyulat. A gyerek emlékezik a szülők válására: ő az apjával, Amelia, a nővére az anyjukkal maradt. Mindketten inkább Ameliát akarták magukhoz venni. „Én vagyok, akit nem kértek” (190.). Az apa, Bo (a nevét először csak a 130. oldalon említi a könyv) azt mondja neki, hogy most majd újra találkozhat Ameliával. Akitől egy éve egy durva verekedés után vált el, amelynek okát mindeddig még az apjának sem árulta el.

A második utazás ideje 2001 szeptembere. (Egy hete rombolták le az ikertornyot, de ennek nincs köze a történethez). Oskar a feleségével, Harriettel utazik, aki meg akar neki mutatni valamit Malmában. A házasságukat a bizonytalanság jellemzi és jórészt a felesége uralja, még a lányuk nevét is ő adta. A férfi gondolatban visszapergeti találkozásuk és házasságuk epizódjait. Emlékezik a saját dührohamaira, a lányukkal megrendült kapcsolatára („Mikor veszíti el az ember a gyermekét?”, 196.), és hogy a feleségének van egy másik férfi is az életében, amit épp a lányuktól tudott meg. Utazás közben Harriet annyit elárul, hogy majd kiásnak egy sírt.

Ez tehát a harmadik utazás (2018-ban). Yanát, Harriet és Oskar 28 éves lányát a két korábbi utazás érdekli. Egy utazásról 11 éves kora óta tud: anyja eltünésekor apja zakójában Malmába szóló vonatjegyeket talált. Apja, akit 18 évesen elhagyott és 10 éve nem látott, egy hónapja kórházban halt meg. A lakásán talált fényképalbumot tartja a kezében a vonaton, benne a gyerek Harriet malmai fotóit. Ebből jött rá, hogy volt egy régebbi utazás is, ez vitte rá, hogy Malmába utazzon. Az egyik képen a kislány papírlapot tart egy gödör mellett a tóparton. Yana is azt a sírt készül kiásni.

Fogadtatása[szerkesztés]

A svéd Alex Schulman a családi béke és idill széthullásának krónikása. Tiszta, gördülékeny prózában, takarékos előadásmódban tárja elénk a folyamatot. „Dramaturgiai szempontból igazából egyetlen eszköze van, ám azt mesterien használja: úgy adagolja, pontosabban hallgatja el a legfontosabb információkat, hogy a végkifejletig ezek hiánya fűti a kibontakozó történetet, adja meg a kellő feszültséget, és tartja jótékony bizonytalanságban az olvasót.”[1]

"Elegánsan kivitelezett, de túlságosan megkonstruált munka" – írja a könyv egyik svéd méltatója. A diszfunkcionális család témája az író előző regényéből, A túlélőkből már ismert, de hiányolja annak kesernyés humorát. A könyv egyes részei Ibsen A vadkacsa című drámájából Ekdalék családjára emlékeztetik: Bo itt fényképész, akárcsak ott Hjalmar Ekdal, és Harriet lányának van egy kis nyula, „akit fel kell áldoznia a cselekményért”, mint Ibsennél Hedvig vadkacsáját.[2]

Az író ebben a könyvében is a gyermek kiszolgáltatottságát állítja középpontba, aki a felnőttek tetteiért fizet. Harriet egész életét az elutasítottság jellemzi. Mégis kialakul egy tétova, de erős szeretet közte és apja között; a könyv néhány legjobb és legmeghatóbb jelenete közöttük játszódik le. Harriet azonban cserbenhagyja a lányát, ahogy egykor a saját anyja is cserbenhagyta őt. „Ettől a könyvtől egy kicsit kényelmetlenül érzem magam. Nem tudom eldönteni, hogy jó-e vagy sem” – írja a svéd Expressen egyéni hangú kritikusa. A nyúlról szóló jelenetek például jól érzékeltetik apa és kislánya bensőséges kapcsolatát. Ugyanakkor nehezen hihető, hogy Harriet és Yana felnőttként elutazik ugyanarra a helyre, hogy kiássa ezt a nyulat a sírjából. „Ha egy álomszűrőn keresztül olvassuk, van értelme, ha nem, akkor legalábbis furcsa. A regény kényes vonalon egyensúlyoz, és éppen a kockázatvállalás teszi időnként igazán széppé.”[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Papp Sándor Zsigmond: A gyilkos csend (Élet és Irodalom, 46. szám, 2023-11-17. Hozzáférés: 2024-04-16)
  2. Ulrika Knutson: Recension: „Malma station” av Alex Schulman (Sverigesradio.se, 2022-09-09. Hozzáférés: 2024-04-17)
  3. Annina Rabe: Alex Schulman tar i från tårna med nya romanen (Expressen.se, 2022-09-09. Hozzáférés: 2024-04-17)

Források[szerkesztés]

  • Alex Schulman: Az állomás. Fordította: Papolczy Péter. Athenaeum, Budapest, 2023. ISBN 9789635432936