Atália (Racine)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Atália
SzerzőJean Racine
Nyelvfrancia
Műfajtragédia
Kiadás
Kiadás dátuma1691
SablonWikidataSegítség

Atália (franciául Athalie) Jean Racine vallásos drámája, a Saint-Cyr leánynevelő intézetben mutatták be az első próbáját 1691. január 5-én.

A dráma létrejöttének előzményei[szerkesztés]

Jean Racine első vallásos drámáját, az Esztert hamarosan követte másik vallásos drámája, az Atália. 1690/91 telén írta meg. Racine e drámájának történetét is, mint az Eszterét, az ószövetségi Szentírásból merítette, a Királyok könyvéből és a Krónikák könyvéből. A korabeli bibliamagyarázatokat is figyelembe vette, sőt lehet, hogy még Euripidész Ión c. drámája is hatással volt az Atáliára.[1] A kórus, az ének ebben a darabban is oly fontos szerepet játszik, mint az Eszter c. vallásos drámában. A Kar végig a színpadon van, mintegy az isteni Gondviselés beavatkozásának egyik eszköze, ezáltal jelentősége még hangsúlyosabb, mint az Eszter címűben.

Szereplők[szerkesztés]

  • Joás, Júda király, Okoziás fia
  • Atália, Jorám özvegye, Joás nagyanyja
  • Joád, más néven Jojada, főpap
  • Jozabet, Joás nagynénje, a főpap hitvese
  • Zakariás, Joád és Jozabet fia
  • Szulamit, Zakariás nővére
  • Ábner, Júda királyainak egyik hadvezére
  • Azariás, Izmael és más három vezér a papok és a leviták seregében
  • Mátán, hitehagyott pap, Bál áldozója
  • Nábál, Mátán bizalmasa
  • Hágár, Atália egyik udvarhölgye
  • Papok és leviták csapata
  • Atália kísérete.
  • Joás dajkája
  • Lévi törzséhez tartozó leányok kara

Szín[szerkesztés]

A jeruzsálemi templom; a főpap lakosztályának előtere.

A drámai cselekmény és a végkifejlet[szerkesztés]

A mű tárgya az ószövetségi Szentírásból való, Joás elismertetése és trónra helyezése. Racine drámájában Joás a zsarnok Atália helyébe kerül uralkodónak, de később ő is zsarnok lesz, megöleti azokat is, akik jót tettek vele. Mind között ez a dráma Racine legpesszimistább alkotása, lényegében azt jelenti, bármit teszel, minden ugyanolyan lesz, mint volt, egyik zsarnokot követi a másik.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Jean Racine összes drámái. i. m. 878. p.

Források[szerkesztés]

  • Jean Racine összes drámái (1963). Budapest, Magyar Helikon. Atália (Athalie) Rónay György fordításában lásd 733-812. p.
  • Lucien Goldmann (1977). A rejtőzködő isten. Budapest, Gondolat. Vallásos drámák (Az Eszter és az Atália) lásd 707-717. p.

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]