Eszter (Racine)
| Eszter | |
 | |
| Eszter (Esther) 1689-es kiadásának címlapja | |
| Szerző | Jean Racine |
| Nyelv | francia |
| Műfaj | tragédia |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Eszter témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Eszter (franciául Esther) Jean Racine vallásos drámája, a Saint-Cyr leánynevelő intézetben mutatták be 1689. január 26-án.
A dráma létrejöttének előzményei[szerkesztés]
A Saint-Cyr leánynevelő intézetet XIV. Lajos francia király második felesége, Madame de Maintenon alapította 1686-ban. Ennek az intézetnek a tanulói a legelőkelőbb családok gyermekeiből kerültek ki. Vallásos és erkölcsös nevelést kaptak, közben legjobb képességeiket is kibontakoztatták, Racine két leánya is odajárt iskolába. Talán Madame de Maintenon kérésére, a tanárok kérésére meg leányai kedvéért írt az iskolának egy drámát Racine, melyet a növendékek adtak elő, a férfiszerepeket is a leányok játszották el leányoknak való illedelmes ruhákban, s ez nem is volt oly nehéz, mivel a perzsák és a zsidók ruhája hosszú, földig érő köntös volt, mondja Racine drámájának bevezetőjében.[1] Hivatásos színészek majd csak Racine halála után, 1721-ben kaptak engedélyt az Eszter előadására. Racine drámájának történetét a bibliai ószövetségből, Eszter könyvéből és Hérodotosztól merítette. Hérodotosz írásaira leginkább Ahasvéros sokoldalú jellemzésének leírásához volt szüksége Racine-nak. Nagy szerepet kap a drámában, mint ahogyan a görög tragédiákban is, a kórus, az ének (szóló ének is van). A Kar mindvégig a színpadon van, s csodálattal adózik az isteni Gondviselésnek, amely a világban és a világon keresztül avatkozik be.[2]
Szereplők[szerkesztés]
- Ahasvérus, Perzsia királya
- Eszter, Perzsia királynője
- Márdokeus, Eszter nagybátyja
- Hámán, Ahasvérus kegyence
- Zéres, Hámán hitvese
- Hydaspés, tiszt Ahasvérus belső palotájában
- Azsáf, Ahasvérus másik tisztje
- Eliza, Eszter bizalmasa
- Támár, zsidónő Eszter kíséretéből
- A király őrei
- Zsidó leányok kara
Szín[szerkesztés]
Susánban, Ahasvérus palotájában
Prológus[szerkesztés]
Prológust mond a Jámborság
A drámai cselekmény és a végkifejlet[szerkesztés]
A perzsa királynak, Ahasvérusnak, Márdokeus saját nevelt leányát, Esztert ajánlotta feleségnek. A darab akkor kezdődik, amikor a frigy már megtörtént. Ahasvérus, a perzsa király elégedett az ő szelíd, erkölcsös és tiszta feleségével, Eszterrel, de nem tudja, hogy Eszter és az ő királyságának hűséges kiszolgálója, Márkokeus a zsidó néphez tartozik. Ahasvérus legfőbb tanácsadója, kegyence, Hámán nagy gazdagságra, sok kincsre tesz szert, s királyát a zsidó nép kiirtására biztatja. Ahasvérus hisz kegyencének, s jóváhagyja Hámán és embereinek kegyetlenkedéseit a zsidó nép körében. Eszter, a zsidó nép leánya szenved saját népének megpróbáltatásai miatt, alig reméli, hogy megfordíthatja férjének nézeteit a zsidó nép kiirtását illetően. A zsidó nép Eszterben reménykedik.
Hogy Eszter népének sorsa jobbra forduljon, ahhoz be kell bizonyosodnia Hámán árulásának, Hámán nemcsak gazdagságra vágyik, hanem a király trónszékébe akar ülni Markokeus és Eszter megölése által. Ahasvérus szemét felnyitja Eszter, s a bűnös Hámán elnyeri méltó büntetését,[4] ezzel Markokeus, Eszter és a zsidó nép megmenekül, mert Ahasvérus visszavonja azokat a parancsokat, amelyeket Hámán kiadott a zsidó nép ellen. Ahasvérus főtanácsadójává Márkokeus lesz, a király Hámán valamennyi kincsét is neki adományozza. A zsidó leányok kara elsiratja az addigi áldozatokat, s hálát zeng a zsidó nép megmenekülése felett.
El lehet gondolni, hogy fiatal, szép francia kiejtéssel[5] és jó énekhanggal megáldott kisasszonyok előadásában, még kosztümök nélkül is, nagyon szép lehetett e vallásos dráma előadása, melyet a hagyomány szerint maga Racine is segített betanítani. Nem csoda, hogy az udvarban híre ment az előadásnak, s maga XIV. Lajos és a köréhez tartozó nemes emberek is megtekintették a darabot, s mint Racine emlegeti, rájöttek arra, hogy egy vallásos dráma is mennyire felemelő tud lenni és egyben szórakoztató is. Az előadás a Saint-Cyr leánynevelő intézetben többször is sikert aratott, ezek a sikerek, s Madame de Maintenon további biztatása vezetett oda, hogy még egy vallásos drámát írt Racine a leánynevelő intézetnek, ez lett majd 1691-ben az Atália (Athalie).
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Jean Racine összes drámái (1963). 677. p.
- ↑ Lucien Goldman i. m. 716. p.
- ↑ Középen Racine, balról az apácák és növendékeik, jobbról ülő alak a király, XIV. Lajos, mellette a királyné, mögöttük udvari emberek; háttérben a falon „Krisztus levétele a keresztről” témájú kép; 1830-ból származó festmény, szerzője ismeretlen.
- ↑ Csak Hámán bűnhődik a drámában halállal, itt eltér Racine az ószövetségtől, a zsidók bosszúállása Hámán egész nemzetségén (melyre engedélyt kaptak a perzsa királytól) ellenkezett volna a XIV. Lajos korabeli katolikus keresztény megbocsátás eszméjével.
- ↑ Ne felejtsük el, hogy a francia nyelv egységesítése ekkor folyik a vidéki tájszólások leküzdése érdekében, pl. Molière vándorszínháza is sokat tett ezért.
Források[szerkesztés]
- Jean Racine összes drámái (1963). Budapest, Magyar Helikon. Eszter (Esther) Jékely Zoltán fordításában lásd 673–731. p.
- Lucien Goldmann (1977). A rejtőzködő isten. Budapest, Gondolat. Vallásos drámák (Az Eszter és az Atália) lásd 707–717. p.
