Asztalos Sándor (költő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Asztalos Sándor
Életrajzi adatok
Született Tiszalök,
1919. október 15.
Elhunyt Budapest,
1970. május 25. (50 évesen)
Tevékenység költő, zenekritikus, zenetörténész, zeneesztéta

Asztalos Sándor (Tiszalök, 1919. október 15.Budapest, 1970. május 25.) költő, zenekritikus és esztéta.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Debreceni Tudományegyetem Bölcsészeti Karán végzett klasszika-filológia szakon. Diplomája megszerzése után ugyanitt tanársegédi állást kapott. 1945 után a debreceni városigazgatásban kultúrtanácsnokként dolgozott. 1950-ben a Népművelési Minisztérium zenei osztályához került mint osztályvezető, s ezért Budapestre költözött. 1950 végén tette le doktorátusát zeneesztétikából. 1951-től a Magyar Nemzet kulturális rovatvezetője lett. A Muzsika című folyóiratot 1957-ben alapította meg, s haláláig főszerkesztője volt. Számos hazai és külföldi tudományos és kulturális szervezetnek tagja illetőleg tisztviselője volt. Budapesten utca viseli a nevét.

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1952 - József Attila-díj

Asztalos Sándor költő, zeneesztéta sírja Budapesten. Farkasréti temető: 10/1-1-158.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Verseket is írt. Népszerűek zenészekről írt életrajzai.

  • A szabadságharc fővárosa, Debrecen (Szerkesztette) Debrecen, 1948.
  • Szabad életünk törvényei, költemény, Budapest, 1950
  • Mitra. Költemény, Budapest, 1951
  • Az élet hőse. Versciklus, Budapest, 1953
  • Verdi. In: Muzsika, 1963. 10. sz.
  • Musikliveti Ungarn. Stockholm, 1968
  • Útinapló. Budapest, 1968

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Raics István: Gyászbeszéd In: Muzsika, 1970. 7. szám
  • Koczogh Ákos: Búcsú Asztalos Sándortól. In: Muzsika, 1970. 7. szám

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]