Asztalos Sándor (költő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Asztalos Sándor
Életrajzi adatok
Született 1919. október 15.
Tiszalök
Elhunyt 1970. május 25. (50 évesen)
Budapest
Tevékenység költő, zenekritikus, zenetörténész, zeneesztéta
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Asztalos Sándor témájú médiaállományokat.

Asztalos Sándor (Tiszalök, 1919. október 15.Budapest, 1970. május 25.) költő, zenekritikus és esztéta.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Debreceni Tudományegyetem Bölcsészeti Karán végzett klasszika-filológia szakon. Diplomája megszerzése után ugyanitt tanársegédi állást kapott. 1945 után a debreceni városigazgatásban kultúrtanácsnokként dolgozott. 1950-ben a Népművelési Minisztérium zenei osztályához került mint osztályvezető, s ezért Budapestre költözött. 1950 végén tette le doktorátusát zeneesztétikából. 1951-től a Magyar Nemzet kulturális rovatvezetője lett. A Muzsika című folyóiratot 1957-ben alapította meg, s haláláig főszerkesztője volt. Számos hazai és külföldi tudományos és kulturális szervezetnek tagja illetőleg tisztviselője volt. Budapesten utca viseli a nevét.

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1952 - József Attila-díj

Asztalos Sándor költő, zeneesztéta sírja Budapesten. Farkasréti temető: 10/1-1-158.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Verseket is írt. Népszerűek zenészekről írt életrajzai.

  • A szabadságharc fővárosa, Debrecen (Szerkesztette) Debrecen, 1948.
  • Szabad életünk törvényei, költemény, Budapest, 1950
  • Mitra. Költemény, Budapest, 1951
  • Az élet hőse. Versciklus, Budapest, 1953
  • Verdi. In: Muzsika, 1963. 10. sz.
  • Musikliveti Ungarn. Stockholm, 1968
  • Útinapló. Budapest, 1968

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Raics István: Gyászbeszéd In: Muzsika, 1970. 7. szám
  • Koczogh Ákos: Búcsú Asztalos Sándortól. In: Muzsika, 1970. 7. szám

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]