Aszpelta
| Aszpelta | |||||||||||
| |||||||||||
 | |||||||||||
| Uralkodása | Kr. e. 7. - 6. század fordulója | ||||||||||
| Prenomen |
Merikaré | ||||||||||
| Nomen |
Aszpelta | ||||||||||
| Apja | Szenkamaniszken | ||||||||||
| Anyja | Naszalsza | ||||||||||
| Gyermekei | Aramatelqo Amanitakaye | ||||||||||
| Sírja | Nuri (Nu. 8) | ||||||||||
| Fontosabb építkezései | Meroé, Napata, Kawa, Szanam | ||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Aszpelta témájú médiaállományokat. | |||||||||||
Aszpelta (uralkodói nevén Merikaré; uralkodott: Kr. e. 600 körül – 580 körül) núbiai kusita király, a napatai kor uralkodója. Uralkodásáról núbiai viszonylatban gazdag írásos anyag maradt fenn, valószínűleg az ő korában érte Núbiát II. Pszammetik egyiptomi fáraó Kr. e. 593-as hadjárata.
Családja
Szenkamaniszken király és Naszalsza királyné fia volt, Anlamani öccse és utóda. Feleségei Henuttahebit (akit Nuriban a 28-as piramisba temettek), Weqemale (Nuri 40 piramis), Aszata (Nuri 42) és Artaha (Nuri 58);[1] talán nővérét, Madikent is feleségül vette.[2]
Uralkodása
Aszpelta fivére, Anlamani halála után foglata el a kusita trónt. Trónra lépésének eseményeit az úgynevezett Választási sztélé beszéli el, amelyből megtudhatjuk, hogy a királyt személyesen a napatai Ámon jelölte ki, valamint felsorolja a király nőági őseit. Második uralkodási évében azonban összeütközésre került sor az uralkodó és a napatai papság között, amelynek végén Aszpelta halálra ítélt és megégettetett több papot, akik – valószínűleg manipulálva a isteni jóslatokat – halálra ítéltettek egy ártatlan embert.
Minden valószínűség szerint Aszpelta korára tehető az egyiptomi XXVI. dinasztia uralkodója II. Pszametik Kr. e. 592-es núbiai hadjárata,[3] melyre talán azért került sor, mert Aszpelta fenyegetést jelentett Pszammetik uralmára a Napatához közeli Felső-Egyiptomban. A Napatáig hatoló egyiptomi csapatok útjuk során az elfoglalt városok templomaiban szétverték a kusita uralkodók szobrait. A széttört szobrokat a későbbi restaurálásokkor a templomokban eltemették. Ilyen szoborlerakat (cachette) került elő Dzsebel Barkalban Ámon nagy templomában és Dukki Gelben, amelyekben a legkésőbbi szobrok Aszpeltát áprázolják.
Temetkezése
A király piramisa a nuri királyi temetőben található Nu. 8 sír; a nekropolisz második legnagyobb építménye.[4] Mind a sírkamra falát, mind a szarkofágot egyiptomi hieroglif szövegek borítják. Mivel a sírkamra teteje beszakadt, nem fosztották ki teljesen a rablók, így George Reisner 1916-os ásatásakor számos ékszert, becsétet, kozmetikai edényt és usébtit talált a törmelék alatt. A feltárt leletek jelzik, hogy az uralkodó gazdag temetést kapott. A leletek nagy része ma a Bostoni Szépművészeti Múzeumban találhatóak. Reisner tárta fel Aszpelta és fivére palotáját is, 1920-ban.
Említései
Aszpeltának rengeteg említése maradt fenn:[5]
- Két, Aszpelta kártusát ábrázoló plakett (Ashmolean Museum 1932.749 és Brüsszel, E.7010) a kawai A templom nyugati oldalkamrájából.[6]
- Aszpelta gránitsztéléjének töredékei (Ashmolean Museum I9J2.I295) a kawai T templom udvarának délkeleti sarkából.[7]
- Fal, Aszpelta ábrázolásával (Ashmolean Museum 1936.662). Az egyik jelenetben a király Maat ábrázolását nyújtja a kosfejű Ámon-Ré és Anuket felé, egy másik ábrázolás Ámon-Ré és Mut előtt ábrázolja a királyt.[8]
- Gránitsztélé (Berlin 2268). A jelenet Nasztaszen királyt ábrázolja Pelkha anyakirálynéval, egy másik jelenet Nasztaszent Szehmah királynéval. A 8. uralkodási évre datált szöveg említi Aszpelta, Harsziotef, Alara és Kambaszuten (talán Hababassal azonos) királyokat. Eredetileg valószínűleg Gebel Barkalban állt.[9]
- Aszpeltának szentelt szentély a szanami templomban.[10]
- Aszpelta sztéléje (Louvre C. 257), talán Szanamból.[11]
- Haliut, Kanad polgármestere, Pianhi fiának dioritsztéléje, melyet Aszpelta állíttatott. A szöveg említi Naszalsza anyakirálynét.[12]
- Trónra lépési sztélé Aszpelta első évéből; a felső jelenet Naszalsza királynét ábrázolja. (Kairó, Mus. Ent. 48866) Gebel Barkalban találták.[13]
- Örökbe fogadási sztélé Aszpelta harmadik évéből, valószínűleg Szanamból. A szöveg arról számol be, hogy Henuttahebitet kinevezték Napata papnőjévé. A királyt anyjával, Naszalszával és Madiken királynéval ábrázolják.[14]
- Aszpelta szobra (Boston 2J.7JO)[15]
- Aszpelta egyik kanópuszedényének töredéke Anlamani sírjának (Nuri 6) „A” helyiségében[16]
- Nuri 8 sír, Aszpelta sírja: Reisner tárta fel 1917-ben. Négy alapítási lerakata táblákkal és kupákkal ma különböző múzeumokban. Kápolnájának egy sztéléjét később felhasználták a Nuri 100 sírhoz. A Nu. 8 sírban három sírkamra található, megtalálták az uralkodó szarkofágját is. A leletek közt arany- és ezüstvázák, feliratos aranyváza (Boston 20.341), ezüst serleg (Boston 24.901.), arany pecséthengerek (Boston 21.339-40), feliratos alabástromedények (Kartúm, 1386 A, Boston 20.1070), két kanópuszedény (Boston 20.1062), porfír áldozati asztal (Boston 21.1192).[17]
- Két alabástromedény Aszpelta nevével a meroéi déli temető S.44 sírjából (Boston 24.886, Kartúm 182I)[18]
- Alabástromváza Aszpelta nevével és fajansz töredék Aszpelta kártusával (Brüsszel E. 3539, E. 3977), valamint fajansz töredék Aszpelta kártusaival (Koppenhága, Ny Carlsberg Glypt. IE.I.N. 1307-8)[19]
Aszpelta az egyiptomi fáraókéhoz hasonló ötelemű titulatúrát vett fel.[20]
- Hórusz-név: Noferha („Kinek megjelenése gyönyörű”)
- Nebti-név: Noferha („Kinek megjelenése gyönyörű”)
- Arany Hórusz-név: Uszerib („Erős szívű”)
- Uralkodói név: Merikaré („Ré lelke szeretett”)
- Személynév: Aszpelta
Jegyzetek
- ↑ Porter and Moss, pg 232
- ↑ Aidan Dodson & Dyan Hilton: The Complete Royal Families of Ancient Egypt. Thames & Hudson, 2004, pp 236-239 ISBN 0-500-05128-3
- ↑ The New Encyclopædia Britannica: Micropædia, Vol.8, 15th edition, 2003. p.817
- ↑ Aspelta
- ↑ Bertha Porter; Rosalind L B Moss; Ethel W Burney, Topographical bibliography of ancient Egyptian hieroglyphic texts, reliefs, and paintings. VII, Nubia, the deserts, and outside Egypt, Oxford: Griffith Institute, 1995
- ↑ Porter–Moss, p. 184
- ↑ Porter–Moss, p. 187
- ↑ Porter–Moss, p. 188
- ↑ Porter–Moss, p. 193
- ↑ Porter–Moss, p. 199
- ↑ Porter–Moss, p. 202
- ↑ Porter–Moss, p. 216
- ↑ Porter–Moss, p. 217
- ↑ Porter–Moss, p. 218
- ↑ Porter–Moss, p. 221
- ↑ Porter–Moss, p. 226
- ↑ Porter–Moss, p. 227
- ↑ Porter–Moss, p. 259
- ↑ Porter–Moss, p. 261
- ↑ László Török, The kingdom of Kush: handbook of the Napatan-Meroitic Civilization
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Aspelta című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.