Aradi Viktor
| Aradi Viktor | |
| Született | 1883. február 22.[1] Pankota |
| Elhunyt | 1937 (53-54 évesen)[1] Szovjetunió |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | újságíró |
| Iskolái | Budapesti Tudományegyetem (1902–1905, geológia) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Aradi Viktor (Pankota, 1883. február 22. – Szovjetunió, 1937 körül) magyar geológus, szociológus, történész, publicista. Egyes munkáit Erdélyi Viktor néven jegyezte.
Életútja[szerkesztés]
A budapesti egyetemen geológiai tanulmányokat folytatott. 1906-ban a Prahova-völgy olajmezőinek feltárásában vett részt, majd Budapesten telepedett le, és magyar, osztrák, román szaklapokban földtani és bányagazdasági tárgyú tanulmányokat közölt. Miután a földtani társadalom szándékos, szenzációt kereső hamisításai miatt „kizárta” magából, 1910 után felhagyott geológiai munkásságával.[2]
Az Erdélyi-érchegység bányászatát tanulmányozva felfigyelt a mócok nyomorára s évszázados társadalmi küzdelmeik vizsgálatába kezdett. Jászi Oszkár polgári radikális csoportjához tartozott, részt vett a Társadalomtudományi Társaság munkájában, s a Huszadik Század hasábjain a román nemzetiségi mozgalmak történetét, a nemzetiségi kérdés fejleményeit ismertette. A torockóiak négyszáz éves jogi harcáról, Varga Katalinról és a rutén skizma-perről írt feltűnő újságcikkeket, illetve könyvet. Tizenkétszer állították bíróság elé.
Az első világháború utolsó éveiben mint hadifogoly az orosz forradalom mellé állt, majd azzal szembekerült s hazajött. 1919-ben Budapesten a román katonai hatóságok alkalmazottjaként baloldali újságírókat véd meg az ellenforradalmi terrortól. 1920-ban Kolozsvárra költözött, részt vett a szakszervezetek szabadiskolájának szervezésében, megindította a Proletárok Könyvtára kiadványsorozatot. A kolozsvári Napkelet munkatársa, majd 1926-ban A Jövő Társadalma címen szocialista folyóiratot alapított; 1927-ben a Román Munkássegély főtitkára. Az 1928-as kolozsvári kommunista-perben a mócok védelmére írt régebbi cikkeinek tekintélye mentette meg az elítéltetéstől; Bukarestben fejtett ki szovjetbarát tevékenységet; 1930-ban három évre börtönbe került. 1933-ban családjával a Szovjetunióba emigrált, ahol a sztálini önkény törvénysértéseinek esett áldozatul. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. Kongresszusa után rehabilitálták.
Romániában megjelent műveiből[szerkesztés]
- Hazaárulásom története. Vádemelés, védőbeszéd és levél barátaimhoz (Marosvásárhely, 1920)
- A nemzeti kisebbségek kérdése Nagyromániában (Szociológiai tanulmányok 1. Torda, 1922)
- A csillagvilágtól a szocializmusig (Kolozsvár, 1924)
- Az emberi társadalom (Kolozsvár, 1925)
- Catarina, doamna noastră (a hasonló című 1913-as magyar eredeti román fordítása, Kolozsvár, 1928)
- A nagy pör (Kolozsvár, 1928)
- válogatott írásainak kiadása: Mócok földjén (cikkgyűjtemény Fuchs Simon válogatásában és bevezetésével, Gaal György jegyzeteivel és könyvészeti összeállításával, 1974)
Lásd még[szerkesztés]
Irodalom[szerkesztés]
- Fuchs Simon: Meg akartam ismerni azt a népet... Korunk, 1969/1
- Fuchs Simon: Aradi Viktor és A Jövő Társadalma. Korunk, 1971/3.
- Becski Andor: Emlékezés Aradi Viktorra. Korunk, 1969/1.
- Gaal György: Aradi Viktor lapja – A Jövő Társadalma. Könyvtári Szemle 1973/2.
- Salamon László: Arcképvázlat Aradi Viktorról. Igaz Szó 1973/7.
- Szilágyi András: Egyetlen találkozásom Aradi Viktorral. A Hét 1975/5.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Aradi Viktor, Erdélyi, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00003/00404.htm
- ↑ Erdélyi tudománytörténeti évfordulók
Források[szerkesztés]
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A–F). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1981.
.svg){kind=small}