Apoteózis

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az apoteózis (görög eredetű szó) istenítés, embernek az istenek közé helyezése.

Az ókori görögöknél[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A görögök hite szerint egyes kiváló hősök holtuk után az istenek gyülekezetébe jutnak, és testük a hamvasztásban halandó salakjuktól megtisztul. Így istenült Héraklész, Akhilleusz vagy Bellerophontész stb. Később históriai személyeket is istenítettek, így Harmodioszt és Arisztogeitónt, valamint a Marathónnál elesetteket.

A rómaiaknál[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az apoteózis a rómaiaknál is meghonosodott, akik Caesartól kezdve császáraikat isteníteni szokták (consacratio). A császár a Divus (= megistenült) melléknevet, templomot és őt tisztelő papokat kapott.

A képzőművészetben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A festészetben és szobrászatban a szimbolikus ábrázolás egy neme, amelyben valamely személynek rendkívüli voltát akként dicsőítik, hogy isteni vagy más túlvilági lények társaságában, vagy egyébként képzelt földfeletti viszonyok közepett tüntetik fel. Rómában a császárok idejében különösen szokásos volt az e fajta ábrázolás domborműben előállítva, és igen gyakran fordul elő a római császári érmeken is. Az ifjabbkori festészetben is találkozunk ilyen ábrázolásokkal, így például Tiziano megfestette V. Károly császár apoteózisát, Rubens IV. Henrikét, Ingres pedig I. Napóleonét.

Az esztétikában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az apoteózis az esztétikában a dráma vagy vallásos darab befejező része, amennyiben a hős szenvedéseinek isteni megnyilatkozás vagy magasabb vízió vet véget. (például Az ember tragédiája).

Az irodalomban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az irodalomban apoteózis alatt a színművek ünnepélyes záróképét, esetleg látványos, zenével kísért némajelenetét értjük, amely a főhőst dicsőíti. A barokk színpadokon és a jezsuita drámákban volt gyakori, de alkalmazták a romantika hazafias darabjainak lezárására is.

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Pallas nagy lexikona