Anizol
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
| Anizol | |
|---|---|
| IUPAC név | metoxibenzol |
| Más nevek | fenoximetán fenil-metil-éter |
| Azonosítók | |
| CAS-szám | [100-66-3] |
| ChemSpider | 7238 |
| KEGG | C01403 |
| SMILES | O(c1ccccc1)C |
| InChI | InChI=1/C7H8O/c1-8-7-5-3-2-4-6-7/h2-6H,1H3 |
| Tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | C7H8O |
| Moláris tömeg | 108,14 g/mol |
| Sűrűség | 0,995 g/cm³ |
| Olvadáspont |
−37 °C |
| Forráspont |
154 °C |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standard állapotára vonatkoznak. (25 °C, 100 kPa) |
|
Az anizol színtelen, az ánizsra emlékeztető illatú folyadék (fp. 156°C). Származékai számos természetes és mesterséges illatanyagban megtalálhatók. A cserebogár feromonja.[1]
Túlnyomórészt mesterségesen állítják elő, és illatanyagok, feromonok és gyógyszerek szintézisére használják.
Tartalomjegyzék |
Lásd még [szerkesztés]
Forrás [szerkesztés]
Furka Árpád: Szerves kémia. Nemzeti Tankönyvkiadó, 1998. ISBN 963-19-2784-9 563. oldal.
Fordítás [szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben az Anisole című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- ↑ Imrei Zoltán: Kártevő rovarok kémiai kommunikációja. PhD értekezés.

