Angelo Ambrogini Poliziano

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Angelo Poliziano
Angelo Poliziano - Imagines philologorum.jpg
Született 1454. július 14.
Montepulciano
Elhunyt 1494. szeptember 24. (40 évesen)
Firenze
Foglalkozása költő
drámaíró
szerző

Angelo Poliziano (Montepulciano, 1454. július 14.Firenze, 1494. szeptember 24.) olasz, latin és görög nyelven alkotó reneszánsz polihisztor, költő, drámaíró.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Poliziano költői nevét szülőhelyéről, Montepulcianóról alkotta meg. 1469-ben a firenzei Studio hallgatója lett, Marsilio Ficino, Cristoforo Landino, Andronico Callisto hatására kezdett epigrammákat írni. 1471-ben lefordította az Iliasz második könyvét latinra, és Lorenzo de’ Medicinek ajánlotta, 1471-től ógörög nyelvű epigrammaköltészettel is kísérletezett. 1475-től Pietro Medici nevelőjeként tevékenykedett. Careggai és cafahhiolói tartózkodása idején latinra fordította Epiktétoszt. 1480 farsangjára írta meg legismertebb remekét, a Favola di Orfeo c. pásztordrámát, melyet a mantovai udvarban mutattak be. Ugyanebben az évben került Firenzébe, ahol görögöt és latint oktatott az egyetemen, számos fordítása, didaktikus költeménye keletkezett ez idő tájt. Szövegkiadásai is jelentősek, egyetemi előadásai is fennmaradtak, melyek pótolhatatlan forrásai a pedagógiatörténetnek és a reneszánsz klasszikus filológiának. Halálának évében 12 könyvbe rendezte leveleit. Vonásait Domenico Ghirlandaio a firenzei Szentháromság templom Sassetti-kápolnájában festett nevezetes freskója őrzi. Szerepel Linda Proud A Tabernacle for the Sun c. regényében is (Godstow Press, 2005). A rossz nyelvek szerint halálát egy tüdőgyulladás okozta, melyet akkor szerzett, amikor egyik nevezetes fiúszerelmének esőben adott szerenádot. Giovanni Pico della Mirandola is szerelmei közé tartozott. A legújabb kutatások szerint Polizianót 1494-ben Mirandolával együtt arzénnal megmérgezték, feltehetően Piero de’ Medici parancsára.[1]

Fő művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olasz nyelven[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Orfeo – pásztorjáték Vergilius és Ovidus Orpheusz-történetének felhasználásával. Magyarul Simon Gyula tolmácsolásában olvasható.
  • Stanzák – epikus igényű, kalandos magasztaló költemény. Főhőse: Giuliano de Medici. A főhős halála miatt a mű befejezetlen maradt. Magyarul Simon Gyula tolmácsolásában olvasható.
  • Daloskönyv – olasz, illetve toszkán dalok, madrigálok gyűjteménye.

Latin nyelven[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sylva in scabiem – monumentális didaktikus költemény a költészet lényegéről és értelméről.
  • Pactianae coniurationis commentarium– a Pazzi-összeesküvésről szóló kommentár (1478).
  • Manto – Vergilius szinte epikus szélességű magasztalása.
  • Rusticus – eposz a falusi létről, illetve a mezőgazdaságról Vergilius Georgicajának modorában.
  • Ambra – didaktikus kiseposz, mely különösen a toszkán táj megjelenítése miatt kimagasló. Homérosz ünneplését (eulogium)is tartalmazza.
  • Nutricia – didaktikus kiseposz és megverselt tanácsok az antik szerzők olvasásával és értelmezésével kapcsolatosan. Irodalmi tárgyú bölcseleti alkotás.
  • Panepistemon, Lamia – oktatási segédanyagok
  • Miscellaneorum centuria – egyetemi előadások, szövegkommentárok, kritikai észrevételek.
  • Epigrammák – ragyogó példái a Martialis-kultusznak. Mátyás királyhoz is irt egy felirat-epigrammát. Versei közt több erotikus színezetű is található.

Görög nyelven[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Epigrammák – számos homoerotikus költemény Sztratón modorában.

Hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.mult-kor.hu/cikk.php?article=19645 Múltkor: Megmérgezték a reneszánsz filozófusokat

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Poliziano, Angelo, Stanzák = Le stanze ; Orfeusz története = Fabula di Orfeo / Angelo Poliziano ; ford. [és az előszót írta] Simon Gyula - Kétnyelvű kiad. - Budapest : Eötvös József Könyvkiadó, 2003. - 137 p. ; 24 cm - (Eötvös klasszikusok, ISSN 1219 3062 ; 63.)
  • Puskás István: Poliziano humanista mítoszai (Angelo Poliziano Stanzák - Orfeusz története című könyvéről), Kalligram, 2004/5.
  • E. F. Jacob, ed., Italian Renaissance Studies (1960)
  • Cecilia M. Ady, Lorenzo dei Medici and Renaissance Italy (1962)
  • Jacob Burckhardt, The Civilization of the Renaissance in Italy (3rd rev. ed., trans. 1950)
  • Paul Oskar Kristeller, Studies in Renaissance Thought and Letters (1956)
  • André Chastel, The Age of Humanism: Europe, 1480-1530 (trans. 1963).