Piero de’ Medici

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Piero de’ Medici
Piero di Cosimo de' Medici.jpg
Született
1416. szeptember 19.
Firenze
Elhunyt
1469. december 2. (53 évesen)
Firenze
Gyermekei Lorenzo de’ Medici
Giuliano de’ Medici
Szülei Cosimo de’ Medici
Foglalkozása bankár
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Piero de’ Medici témájú médiaállományokat.
Piero de’ Medici Benozzo Gozzoli freskóján

Piero di Cosimo de’ Medici vagy Köszvényes Piero (14161469. december 2.) Firenze uralkodója (signore) 1464. augusztus 1.1469. december 2. között.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apjának, Cosimo de’ Medicinek halála után Piero lett a Medici-család feje. A firenzei polgárok zöme hajlandó volt neki is megadni azon előjogokat és tisztségeket, melyeket atyja élvezett. Felesége – Lucrezia Tornabuoni, akit 1444-ben vett nőül, kiemelkedő személyiség volt –, szellemes társalgó és jeles költő, aki átlagon felüli műveltséggel rendelkezett. Gyermekei:

A fiúk nevelését kiemelkedő humanisták irányították, így Gentile Becchi és Marsilio Ficino.

A politikában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1464 után a Mediciek ellenzéke megerősödött. A priorok választásánál ismét visszatértek a sorshúzáshoz. 1466 nyarán összeesküvést is szerveztek eltávolításukra. A beteg Piero és az ifjú Lorenzo gyors és határozott fellépése azonban meghiúsította az akciót, s Velence támadását is sikeresen visszaverték,[1] ezzel biztosította magának a firenzei kormány feletti ellenőrzést.

Mecénás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miközben megvédte családját a város falain belüli ellenségeivel szemben és a várost a külső ellenséggel szemben, Piero folytatta családja művészetpártoló hagyományait is. A San Miniato al Monte-templom csodatévő keresztje számára egy nagyszerű tabernákulumot készíttetett, és még ennél is szebbet a Santissimma Annunziata-templom számára, amelynek az alapzatán ott a hivalkodó felirat: „csupán a márvány négyezer forintba került”. Sok szép antik darabbal gazdagította apja éremgyűjteményét is, ritka kéziratokat vásárolt a Medici-könyvtár számára, és saját használatára remekül illusztrált másolatokat készíttetett számos könyvről. Apjához hasonlóan Piero is igyekezett nemcsak művészetpártoló lenni, hanem azt akarta, hogy a művészek barátjuknak is tekintsék.[2]

Utolsó éve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pierót az utókor Köszvényes Pieróként (olaszul il Gottoso) tartja számon. A Medici-család számos férfitagja szenvedett köszvényben, egy örökletes ízületi gyulladás igen fájdalmas fajtájában. Hogy e melléknevet csak Piero örökölte, annak az lehet a kézenfekvő magyarázata, hogy betegsége miatt nem sok lehetősége volt egyéni hírnevet felépíteni.[3] 1469-re már nagyon beteg volt, s élete utolsó napjai igen zaklatottak voltak. Firenze utcáin éjjel-nappal csoportok garázdálkodtak, bántalmazták és fenyegették a járókelőket, azt állították, hogy mindezt Piero megbízásából cselekszik. Megvádolták az embereket, hogy a Mediciek ellenzékéhez tartoznak és pénzt csikartak ki tőlük. Piero azzal az eréllyel cselekedett – mellyel oly gyakran meglepte azokat, akik azt hitték, hogy betegsége a szellemét is aláásta és akik félreértették, s gyengeségnek értelmezték azt a tiszteletet – amellyel az állam alkotmányával bánt. Elrendelte, hogy vezessék a szobájába az akciók vezetőit, leszidta őket és figyelmeztette a jelenlévőket, hogy megfékezésükre bármikor visszahívhat a városba néhány száműzött családot. Az erőszak nyomban alábbhagyott, vége szakadt a rendbontásnak. Az év vége előtt azonban Piero elhunyt (Lorenzo 20 éves, Giuliano pedig 16 éves volt). Testvére, Giovanni († 1463) mellé temették, a San Lorenzo régi sekretyéjébe. Fiai apjuk és nagybátyjuk sírja fölé porfírszarkofágot emeltek, amelyet akantuszlevelekkel díszítettek – amelyet Donatello († 1466) legkiválóbb tanítványa –, Andrea del Verrocchio (14341488) tervezett a Mediciek számára.[4]


Előző:
Cosimo de’ Medici
14341464

Firenze
tényleges ura

1464-1469

Következő:
I. Giuliano 1469-1478
és
I. Lorenzo 14691492[5]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Katus László: Firenze és a Mediciek. In.: Rubicon. XVII. évf., 165–166. sz., 44–45. p.
  2. Hibbert, Christopher: A Medici-ház tündöklése és bukása. Holnap Kiadó, Budapest, 1993. 96–97. p.
  3. Parks, Tim: A Mediciek aranya. Pénz, lélek és művészet a 15. századi Firenzében. Partvonal Könyvkiadó, Budapest, 2006. 15. p.
  4. Hibbert, C.: i.m. 101. p.
  5. Matz, Klaus-Jürgen: Ki mikor uralkodott, kormányzott? Magyar Könyvklub, Budapest, 2003. 67. p.