Andrejs Pumpurs

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Andrejs Pumpurs
1961 CPA 2650.jpg
Pumpurs arcképe és fő művének a Lāčplēsis-nek egy motívuma szovjet bélyegen (1961).
Született 1841. szeptember 22.
Kurzemei Lieljumprava,
Orosz Birodalom 1914-1917 Oroszország
Elhunyt (60 évesen) 1902. Július 6.,
Orosz Birodalom 1914-1917 Oroszország
Riga
Nemzetisége lett
Foglalkozása költő

Andrejs Pumpurs (Lieljumprava, 1841. szeptember 22. – Riga, 1902. július 6.) lett költő, A nemzeti romantika jeles képviselője, az Ifjú lettek mozgalmának központi alakja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Andrejs Pumpurs szegény paraszt családban született 1841-ben. Az uradalmi elemi iskola elvégzését követően földmérőknél dolgozott mint segéderő. 1874 és 1876 között Rigában élt. Bernhards Dīriķsszel közösen könyvesboltot nyitott. Ekkor csatlakozott az Ifjú lettek mozgalmához. 1876-ban Moszkvába ment. Itt beállt a szerbek ottomán birodalom elleni harcát segítő önkéntesek közzé. A Balkánon szerzett tapasztalatai nagyban erősítették nemzeti elkötelezettségét. A háború után Odesszában katonaiskolát végezett és a cári hadseregben szolgált haláláig. 1880-ban tért vissza Lettországba, 1896-ban került Daugavpilsbe ahol katonai intendáns volt haláláig. A hadbiztosságnál betöltött funkciójára tekintettel beutazta az Orosz Birodalom nagy részét és eljutott Kínába is. Halálát, és gyermekeinek halálát is Kínai útja során szerzett betegség okozta.

Irodalmi munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Érdeklődése az irodalom iránt Piebalgei tartózkodása idején kezdődött. Első verse 1869-ben jelent meg. Művészetének ebben a periódusában elsősorban hazafias költeményeket és szatírákat írt.

Miután 1882-ben visszatért Rigába ismét felvette a kapcsolatot a lett nemzeti írókkal. 1888-ban jelet meg fő műve a „Lāčplēsis” („A medveölő”) című eposz. ebben néphagyományokra alapozva alkotta meg a lett nép hősi eposzát. Két évvel később 1892-ben adja ki verseskötetét „Tēvijā un svešumā” („Otthon és idegenben”) és 1895-ben a katonaélményeit megörökítő útirajzait „No Daugavas līdz Donavai” („Daugavától a Dunáig”) címen. Fő művét a Medveölő-t egy tucat nyelvre lefordították, a világnyelveken kívül többek között japánra, csehre stb.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1869, „Hīna kaps”
  • 1888, „Lāčplēsis” („A medveölő”)
  • 1890, „Tēvijā un svešumā” („Otthon és idegenben”)
  • 1895, „No Daugavas līdz Donavai” („Daugavától a Dunáig”)

Magyar fordítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]