Andrejs Pumpurs
| Andrejs Pumpurs | |
 | |
| Pumpurs arcképe és fő művének, a Lāčplēsis-nek egy motívuma szovjet bélyegen (1961) | |
| Született | 1841. szeptember 22. Lieljumprava, Kurzeme .svg){kind=small} Oroszország |
| Elhunyt | (60 évesen) 1902. Július 6. Riga Oroszország |
| Állampolgársága | orosz |
| Nemzetisége | lett |
| Foglalkozása | költő |
| Kitüntetései | Szent Szaniszló-érdemrend |
| Sírhelye | Rigai Nagy-temető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Andrejs Pumpurs témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Andrejs Pumpurs (Lieljumprava, 1841. szeptember 22. – Riga, 1902. július 6.) lett költő, a nemzeti romantika jeles képviselője, az Ifjú Lettek mozgalmának központi alakja.
Élete[szerkesztés]
Andrejs Pumpurs szegényparaszt családban született 1841-ben. Az uradalmi elemi iskola elvégzését követően földmérőknél dolgozott mint segéderő. 1874 és 1876 között Rigában élt. Bernhards Dīriķsszel közösen könyvesboltot nyitott. Ekkor csatlakozott az Ifjú Lettek mozgalmához.
1876-ban Moszkvába ment. Itt beállt a szerbek ottomán birodalom elleni harcát segítő önkéntesek közé. A Balkánon szerzett tapasztalatai nagyban erősítették nemzeti elkötelezettségét. A háború után Odesszában katonaiskolát végezett és a cári hadseregben szolgált haláláig. 1880-ban tért vissza Lettországba, 1896-ban került Daugavpilsbe, ahol katonai intendáns volt haláláig. A hadbiztosságnál betöltött funkciójára tekintettel beutazta az Orosz Birodalom nagy részét és eljutott Kínába is. Halálát, és gyermekeinek halálát is kínai útja során szerzett betegség okozta.
Irodalmi munkássága[szerkesztés]
Érdeklődése az irodalom iránt piebalgei tartózkodása idején kezdődött. Első verse 1869-ben jelent meg. Művészetének ebben a periódusában elsősorban hazafias költeményeket és szatírákat írt.
Miután 1882-ben visszatért Rigába, ismét felvette a kapcsolatot a lett nemzeti írókkal. 1888-ban jelent meg fő műve a Lāčplēsis (A medveölő) című eposz. Ebben néphagyományokra alapozva alkotta meg a lett nép hősi eposzát. Két évvel később, 1892-ben adja ki verseskötetét Tēvijā un svešumā (Otthon és idegenben) és 1895-ben a katonaélményeit megörökítő útirajzait No Daugavas līdz Donavai (A Daugavától a Dunáig) címen.
Fő művét, a Medveölőt egy tucat nyelvre lefordították, a világnyelveken kívül többek között japánra, csehre stb.
Művei[szerkesztés]
- 1869, Hīna kaps
- 1888, Lāčplēsis (A medveölő)
- 1890, Tēvijā un svešumā (Otthon és idegenben)
- 1895, No Daugavas līdz Donavai (A Daugavától a Dunáig)
Magyar fordítások[szerkesztés]
- A lett irodalom kistükre (részlet), Fordította: Lothár László, Budapest: Európa Könyvkiadó, 51-62. o. (1977). ISBN 963-07-0933-3
Források[szerkesztés]
- A lett irodalom kistükre, Szerkesztő: Karig Sára, Budapest: Európa Könyvkiadó, 49-50. o. (1977). ISBN 963-07-0933-3
- Guntis Berelis: Andrejs Pumpurs // Portrets (életrajz) (lett nyelven). Latvijas Literatūras centrs. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 1.)
- Пумпур Андрей Индрикович (orosz nyelven). Nagy szovjet enciklopédia. (Hozzáférés: 2012. november 1.)
- Пумпур, Пумпурс (Pumpurs) Андрей Индрикович (orosz nyelven). Philatelia.Ru. (Hozzáférés: 2012. november 1.)
- Fényképek Andrejs Pumpursról (lett nyelven). KAKTUSS: Latvijas Akadēmiskā bibliotēka. [2011. augusztus 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 1.)
