Alwin Berger

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Alwin Berger (Thüringen, 1871 – Stuttgart, 1931) német botanikus, a 20. század első felének egyik legnagyobb kaktuszkutatója és szakírója. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „A.Berger”.

Élete, szakmai pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Érdeklődése már fiatalon a kertészkedés felé fordult. A kaktuszokat és egyéb pozsgásokat a 20. század első évtizedeiben, az olasz Ventimigliában, a La Mortola szukkulens kertészetben ismerte meg közelebbről. Itt eleinte kertészként dolgozott, majd a kertészet kurátora lett.

A kert tulajdonosa, az angol Thomas Hanbury gyakran hívott meg kertészetébe ismert tudósokat; így ismerkedett meg Berger a kor neves német botanikusával Ernst Häckellel és a washingtoni Joseph Nelson Rose professzorral is.

1915-ben a németországi Stuttgartba költözött, és a Wilhelma kertészetet igazgatta egészen 1922-ig.

1923-ban meghívták New Yorkba, a Geneva Kísérleti Intézetbe, ahol 3 és fél évet töltött el, majd visszatért Stuttgartba, és haláláig a Természettudományi Kabinet botanikai osztályát vezette.

Viszonylag korán, hatvan évesen hunyt el.

Tudományos munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már egészen korán komoly hiányosságokat ismert fel a pozsgás növények rendszertanában, ezért rendkívül alaposan, sorra felülvizsgálta a különböző növénycsaládok szukkulens csoportjait.

A kaktuszok rendszertana még később is sokat változott, de Berger komolyan gyarapította az ehhez szükséges ismereteket.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy kaktusz- (Bergerocactus Britton & Rose) és egy, a kristályvirágfélék (Aizoaceae) családjába tartozó pozsgás nemzetséget (Bergeranthus Schwantes, 1926) neveztek el róla.

Több faj:

fajneve is őrzi emlékét.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sok fajt írt le, emellett jelentősek rendszertani kutatásai és összegzései. Két alapvető kaktuszos műve:

  • Die Entwicklungslinien der Kakteen (Anleitung zur Kultur und Kenntnis der wichtigsten eingeführten Arten). Jéna, 1926, amiben a kaktuszok fejlődéstörténetével foglalkozik;
  • Kakteen. Anleitung zur Kultur und Kenntnis der wichtigsten eingeführten Arten. Stuttgart, 1929, amiben a kaktuszokról addig összegyűjtött ismereteket összegzi.

Mindkettőben még a mai kor számára is megszívlelendő gondolatokat vetett papírra.

További művei a pozsgás növényekről:

  • Illustrierte Handbücher sukkulenten Pflanzen,
  • Crassulaceen,
  • Sukkulenten Euphorbien (Stuttgart, 1907),
  • Mesembrianthemen und Portulaceen (Stuttgart, 1908),
  • Stapelia und Kleinien (Stuttgart, 1910).
  • Die Agaven (Jéna, 1915) az agavék gondozásáról, termesztéséről a La Mortale kertészetben szerzett tapasztalatait összesítő monográfia.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]