Bergerocactus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Bergerocactus emoryi
Bergerocactus emoryi
Bergerocactus emoryi
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales)
Család: Kaktuszfélék (Cactaceae)
Alcsalád: Kaktuszformák (Cactoideae)
Nemzetség-
csoport
:
Echinocereeae
Nemzetség: Bergerocactus
Faj: B. emoryi
Tudományos név
Bergerocactus emoryi
(Engelmann) Britton & Rose Contr. US Nat. Herb. 12:435,474’ (1909)
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Bergerocactus emoryi témájú kategóriát.

A monotipikus Bergerocactus nemzetségbe egyetlen faj, a Bergerocactus emoryi taxon tartozik.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bokros termetű, megvastagosott gyökerű növény, hajtásai erektilisek, 60 cm-nél alacsonyabbak, fásodók. 20-25 bordára oszlanak, areolái közel ülnek, töviseik egyformák, 10-30 darab, 10–40 mm hosszúak. Kis virágai 20 mm átmérőjűek, halvány sárgák, nappal nyílnak. Kis bogyótermése erősen tövises, a magok egy apikális póruson jutnak ki a szabadba.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mexikó: Baja California, Amerikai Egyesült Államok: Kalifornia.

Rokonsági viszonyai és természetes hibridjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Molekuláris genetikai adatok alapján egy önállóan fejlődött nemzetség lehet. A természetben két intergenerikus hibridjét írták le; egyik sem alkot önfenntartó populációkat:

  • X Pacherocactus orcuttii (K. Brandegee) Rowley in Nat. Cact. Succ. J. 37(3):78’ (1982): Pachycereus pringlei-vel alkotott természetes hibridje; Elterjedése: Mexikó: Baja California. Rosario 1886. májusában találta meg először, Orcutt (közelebbről meg nem nevezve) közelében.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hunt D.R. et al. (2006): The new cactus lexikon. DH Books, Miborn Port, England. ISBN 0-9538134-5-2
  • Arias S. et al. (2005): Phylogenetic relationships in Peniocereus (Cactaceae) inferred from plastid DNA sequence data. J Plant Res 118. pp. 317–328
  • Anderson H.F. et al. (2001): The cactus family. Timber Press, Portland, Oregon, USA. ISBN 0-8819249-8-9