Ali Bongo Ondimba
| Ali Bongo Ondimba | |
 | |
| Gabon elnöke | |
| Hivatali idő 2009. október 16. – 2023. augusztus 30. | |
| Előd | Rose Francine Rogombé, ideiglenesen |
| Utód | Brice Oligui Nguema, ideiglenesen |
| Gabon külügyminisztere | |
| Hivatali idő 1989 – 1991 | |
| Előd | Martin Bongo |
| Utód | Pascaline Mferri Bongo |
| Gabon védelmi minisztere | |
| Hivatali idő 1999 – 2009 | |
| Előd | Idriss Ngari |
| Utód | ? |
| Született | 1959. február 9. (65 éves)[1][2][3][4] Brazzaville, Francia Egyenlítői-Afrika |
| Párt | Gaboni Demokrata Párt (PDG) |
| Szülei | Patience Dabany Omar Bongo |
| Házastársa |
|
| Gyermekei | Noureddin Bongo Valentin |
| Foglalkozás | jogász |
| Iskolái | Sorbonne Egyetem |
| Vallás | iszlám |
| Díjak |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ali Bongo Ondimba témájú médiaállományokat. | |
Ali Bongo Ondimba (született Alain-Bernard Bongo, Brazzaville, 1959. február 9. –) gaboni politikus, az ország elnöke (2009-2023).
Élete[szerkesztés]
A korábbi francia gyarmat, Francia Egyenlítői-Afrika főkormányzói székhelyén, Brazzaville-ben született, és mindössze nyolcéves volt, amikor apja, Omar Bongo hatalomra került Gabonban. Iskoláit szülővárosában kezdte el, majd kilencévesen a jómódú párizsi előváros, Neuilly egyik magániskolájába került, majd a Sorbonne Egyetemen jogot tanult. A keresztnevét akkor változtatta Alira, amikor 1973-ban apjával áttért a muszlim hitre.
Eleinte nem mutatott érdeklődést a politika iránt, a labdarúgásért és a zenéért rajongott. A soulzene legendája, James Brown volt menedzserének segítségével és számos kiváló zenésszel 1977-ben még egy nagylemezt is felvett Vadiúj ember címmel. A funky stílusú dalokból hathetes nyugat-afrikai turnéra is futotta egy 30 fős amerikai zenekarral. Bár a zene életének szerves része maradt, mégsem a művészetet választotta, hanem apja hatására a politika felé fordult.
Először apja követeként járta a világot, kapcsolatokat épített az Egyesült Államokban és az arab világban, majd 1989-ben – 30 évesen – külügyminiszter lett. Tárcájáról akkor kellett távoznia, amikor egy életbe lépő alkotmánymódosítás 35 évben határozta meg a miniszteri kinevezések alsó korhatárát. Nem sokra rá 40 évesen a védelmi minisztérium élére került és a hadsereg átszervezésével rámutatott arra, hogy komolyan gondolja a politikai jövőjét.[5]
Apja 2009-es halálát követően – a Gaboni Demokrata Párt (PDG) jelöltjeként – indult az elnökválasztáson, és a hivatalos eredmények szerint a szavazatok 42%-kal meg is nyerte azt.[6] A következő, 2016-os megméretésen már csak alig hatezer szavazattal lett első, az ellenzék mindkét alkalommal csalással vádolta meg, és az erőszakos lázadások sem maradtak el.[7]
2018 októberben agyvérzést kapott, és Marokkóba szállították gyógykezelésre. Távolléte idejére az alkotmánybíróság bizonyos jogköröket átadott az alelnöknek és a kormányfőnek. 2019 januárjában katonák egy szűk csoportja puccsot kísérelt meg a hatalomból való eltávolítására, ám ez sikertelenül végződött, mivel a kormányerők rövid időn belül elfogták a lázadókat.[8]
2023. augusztus 30-án a választási bizottság – a szavazatok 64,27°%-ával – az augusztus 26-ai elnökválasztás győztesének hirdette ki,[9] de alig kezdte el harmadik mandátumát,[10] amikor saját testőrsége, Brice Oligui Nguema tábornok vezetésével megbuktatta – ezzel magához ragadva a hatalmat[11] – és házi őrizetbe helyezte. Fiát és a család több szövetségesét is letartóztatták, ez a puccs a Bongo család 56 éves egyeduralmának vetett véget.[10] A puccsisták semmissé nyilvánították a választások eredményét,[12] reformokat, népszavazásra kerülő új alkotmányt és új választási törvényt vázoltak fel.[10] Szeptember elején – egészségi állapotára való tekintettel – engedélyezték számára a külföldre való szabad távozást.[12]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Roglo
- ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Kontúr. Ali Bongo, funkyénekesből Gabon hűbérura. In.: HVG. XLI. évfolyam, 2019/3. (2062.) szám, 31. oldal, ISSN 1217-9647
- ↑ Smith, Patrick: Ali Bongo. We told Sarkozy we didn’t want to know about Françafrique (angol nyelven). theafricareport.com, 2019. július 9. (Hozzáférés: 2019. január 19.)
- ↑ Hatezer voks váltott ki vérontást Gabonban (magyar nyelven). magyaridok.hu, 2016. szeptember 2. (Hozzáférés: 2019. január 19.)
- ↑ Katonai puccsot kíséreltek meg Gabonban (magyar nyelven). Index, 2019. január 7. (Hozzáférés: 2019. január 19.)
- ↑ Á. B.: Gabonban is puccsal döntötték meg az elnök hatalmát (magyar nyelven). nepszava.hu, 2023. augusztus 30. (Hozzáférés: 2023. szeptember 10.)
- ↑ a b c Autó benzin nélkül. In.: HVG. XLV. évfolyam, 2023/36. (2304.) szám, 26. oldal, ISSN 1217-9647
- ↑ Siklós András: Újabb puccs vette kezdetét Afrikában (magyar nyelven). Index, 2023. augusztus 30. (Hozzáférés: 2023. szeptember 1.)
- ↑ a b Péter Alvarez: Szabadon távozhat a megpuccsolt gaboni elnök (magyar nyelven). Index, 2023. szeptember 7. (Hozzáférés: 2023. szeptember 10.)