Algaevő harcsák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Algaevő harcsák
Ancistrus dolichopterus
Ancistrus dolichopterus
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Pontyszerűek (Ostariophysi)
Rend: Harcsaalakúak (Siluriformes)
Család: Tepsifejűharcsa-félék (Loricariidae)
Alcsalád: Ancistrinae
Nemzetség: Ancistrini
Nem: Algaevő harcsák (Ancistrus)
Kner, 1854
Szinonimák
  • Pristiancistrus Fowler, 1945
  • Thysanocara Regan, 1906
  • Xenocara Regan, 1904
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Algaevő harcsák témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Algaevő harcsák témájú kategóriát.

Albinó hím algaevő harcsa

Az algaevő harcsák (Ancistrus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a harcsaalakúak (Siluriformes) rendjébe, ezen belül a tepsifejűharcsa-félék (Loricariidae) családjába tartozó nem.[1]

A legkedveltebb akváriumi halak közé tartozó, és egyben a legjobb algapusztító fajokat foglalja magában az 66 fajt tartalmazó nem. Tartásuk és szaporításuk nem túl bonyolult, ritkán betegszenek meg, mivel a legtöbb akváriumi betegséggel szemben ellenállók. Egyik legismertebb fajtája az akvaristák körében az Ancistrus temminckii, magyarul algaevő harcsa.

Származásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Ancistrus elnevezést a görög agkriston (horog) szóból, kapta, utalva a szívószája miatti jellegzetes fejállására. Az Ancistrus fajok Dél-Amerika északi és középső részeiből származnak, Suriname-től Río de la Platáig. A kereskedelemben általában ezek keverékei fordulnak elő.[2] Két faj, az A. centrolepis és az A. chagresi Panamában él.[3] Three species are true troglobites: A. cryptophthalmus, A. galani and A. formoso.[4][5][6] Ezek az egyedüli ismert loricariidák, amelyek a föld alatti életmódhoz alkalmazkodtak.[4]

A legtöbb faj folyóvizekben él, bár az általuk benépesített élőhelyek sokfélék, és a sebes folyású folyóktól az árterületek állóvizeiig és a mocsarakig terjed.

Megjelenésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tipikus a többé-kevésbé háti-hasi irányban lapított testforma, és a szívószáj sok apró foggal.[7] Az interopercularis csont a kopoltyúfedőn felállítható fogacskákkal teli. Az opercularis csont többnyire szabadon mozgatható. A harcsák oldalát csontpáncéllemezek védik, amelyek sokstzor szintén csontfogakat viselnek. A has és a fej elülső része csupasz. A legfeltűnőbb jellegzetességük a fej elülső részének tapogatói, amelyek több faj hímjein elágaznak. A nőstényeken kisebbek, vagy teljesen hiányoznak.[8] A hímek hátuszonya is csonttüskés, és pofájukon kiölthetők a csonttüskék, amelyek a nőstényekről hiányoznak.[9] Színük szürke, barna vagy fekete, amit gyakran fehér vagy sárga pontok tarkítanak.[9] A legtöbb tepsifejűharcsa-féle egy láb hosszúra nő meg, de az algaevő harcsák mérete általában ennek fele, ami alkalmassá teszi őket arra, hogy kisebb akváriumokban is megéljenek.

Életmódjuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mindenevőek, bármilyen táplálékot elfogyasztanak, de feltétlenül szükségük van növényi táplálékra is (pl.: főtt cukkinira, spirulina tablettára), nevükből következően természetesen igen sok algát is megesznek. Kedvelik a gyökereket, mert táplálék kiegészítésnek ezeket is fogyasztják. Ha elég búvóhely van az akváriumban, akkor elég sok fajjal együtt tudnak élni, fajtársaikkal szemben azonban a hímek különösen agresszívak tudnak lenni, különösen a szaporodási időszakban. Nem járnak rajokban. Elég félénkek és majdnem egész nap rejtőzködő életmódot folytatnak.[2] Talajlakók, csak ritkán és rövid szakaszokra úsznak fel. A fiatalok azonban jóval többet tartózkodnak a felszínen, így könnyű zsákmányok a madarak számára. Módosult gyomruk képes az oxigén felvételére,[10] így akkor is túlélnek, ha a víz oxigénszintje alacsony.[9]

Szaporodásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ancistrus sp. egy üreg bejáratánál

A hímek revírt foglalnak, és védelmezik egymással szemben. Erőfitogtatásként elúsznak egymás mellett párhuzamosan, fejjel a farokkal szemben. Csonttüskéiket kimeresztik. Ha az erőfitogtatás nem használ, akkor egymás körül úsznak, és fejre támadnak.[8] Ha a behatoló győz, akkor az előző hím utódainak sorsa az ő döntésén múlik.[8] Nem biztos, hogy megeszi őket, mivel a hímek vonzerejét növeli, ha ikrákat vagy ivadékokat őriznek. A tapogatókról feltételezik, hogy a szikanyagon élő utódokat utánozza. A hímek akár ikrákat is lopnak egymástól vonzerejük növeléséért.[8]

A lágy vizet szeretik, ezért még ajánlatosabb gyökeret tenni az akváriumba, mivel ez lágyítja a vizet. A hím kitakarítja az üregét, amit a nőstény megtekint. Az odú gazdája kiterjesztett uszonyokkal kíséri őt az üreghez. Amíg a nőstény megtekinti az üreget, addig a hím mellette marad.[8] A nőstény 20 - 200 narancssárga, 3 mm-es ikrát rak egy üreg "mennyezetére" vagy hasonló rejtett helyekre, ezek után a hím őrzi, tisztogatja őket, kiválogatja közülük a betegeket, és gondoskodik a szellőzésről.[8] Az egy hím által szerzett ikrák több anyától is származhatnak, és az ikrától a szabadon úszó ivadékig több fázisa is jelen lehet. Az ivadékok 4-10 nap múlva kelnek ki, az üreget 7-10 nap múlva hagyják el, miután felélték szikanyagukat. Az ivadék kikeléséig a hím nem, vagy csak alkalmanként, rövid időre hagyja el az üreget táplálékszerzésre.[8] Átlagosan 50-100 ivadék kel ki egy ikrázáskor.[2] ÉLettartamuk megfelelő gondozás esetén 12 év.

Tartásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nőstény Ancistrus uborkaszelettel

Kifejlett mérete: 15 centiméter, a hal igényelt vízhőmérséklete 23-27 °C, pH: 6,5- 7,2, szükséges vízkeménység 2,8-11,2NK°. Kedvelt akváriumi halak, mivel megeszik az algát, és kisebbek közeli rokonaiknál. Jól tűrik a különféle vízminőségeket, más fajok társaságát, és könnyen szaporítható. Színe többnyire barna, de egyes fajok tarkábbak, és sötét alapon sárga pöttyösek. Gyakoriak az örökletes albínók is.[11]

Régebben többnyire két faj volt elérhető: az Ancistrus cirrhosus és az Ancistrus temminckii. Ma már több faj is kapható, habár a pontos azonosítás nem egyszerű.

Etetésük egyszerű, főként algával és a felszínen növő más növényekkel táplálkoznak, de adhatunk nekik szárított algát, haleleséget, spenótot, uborkát, cukkinit, zöld babot, borsót, férgeket és rovarlárvákat is. Ha nincs növényzet az akváriumban, akkor algaostyákkal kell pótolni a zöldséget, különben éhen halnak. Az alultápláltságot a behorpadó has jelzi.

A fadarabok alkalmas rejtekhelyek. Más növényi anyagok hiányában elengedhetetlen a fa, mivel segít megemészteni a fehérjében gazdag tápot.[12] A nemeket könnyű megkülönböztetni mivel a hímnek feltűnő tüskés bőrkinövés van a pofáján. Általában közös akváriumban is szaporodnak. Tenyésztésükhöz elég egy alkalmas üreg. A kicsiket minél előbb rakjuk külön egy kisebb szaporító akváriumba. Óvatosnak kell lenni a töviseikkel. Habár ritkán okoznak sérülést, de beakadhatnak a nem természetes anyagokba, például a szivacsokba.

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nem típusfaja az Ancistrus cirrhosus.[13] A legnagyobb nem az Ancistrini nemzetségben.[9] Az alábbi 66 faj tartozik hozzá:[14]

Akvarisztikai kódok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1988-ban egy új kódrendszert vezettek be az akvaristák számára, az úgynevezett L-számokat. Ennek az volt az előzménye, hogy különböző, részben még nem leírt új fajokat importáltak. A kódban az "L" a Loricariidae családnévre, a szám a DATZ-ban felsorolt fajokra utal.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2010. szeptember 11.)
  2. ^ a b c R.Róbert / Rain: Anci - Algaevő harcsa - (Ancistrus sp.). rainakvarisztika.hu, 2009. február 18. (Hozzáférés: 2010. szeptember 11.)
  3. Taphorn, Armbruster, Villa-Navarros and Ray (2013). Trans-Andean Ancistrus (Siluriformes: Loricariidae). Zootaxa 3641 (4): 343–370
  4. ^ a b Romero, A., editor (2001). The Biology of Hypogean Fishes. Developments in Environmental Biology of Fishes. ISBN 978-1402000768
  5. Romero, A., editor (2001). The Biology of Hypogean Fishes. Developments in Environmental Biology of Fishes. ISBN 978-1402000768
  6. Trajano, Eleonora (2001.). „Habitat and population data of troglobitic armored cave catfish, Ancistrus cryptophthalmus Reis, 1987, from central Brazil (Siluriformes: Loricariidae)” (PDF). Environmental Biology of Fishes 62, 195–200. o. DOI:10.1023/A:1011884829498.  
  7. T. Geerinckx, M. Brunain, A. Herrel, P. Aerts, and D. Adriaens (2007): A head with a suckermouth: a functional-morphological study of the head of the suckermouth armoured catfish Ancistrus cf. triradiatus (Loricariidae, Siluriformes).- Belg. J. zool. 137: 47-66. http://www.naturalsciences.be/institute/associations/rbzs_website/bjz/back/pdf/BJZ%20137(1)/Volume%20137(1).pdf
  8. ^ a b c d e f g Sabaj, Mark H. (1999.). „Spawning in Ancistrus (Siluriformes: Loricariidae) with comments on the evolution of snout tentacles as a novel reproductive strategy: larval mimicry” (PDF). Ichthyol. Explor. Freshwaters 10 (3), 217–229. o. Hozzáférés ideje: 2009. június 22.  
  9. ^ a b c d Armbruster, Jonathan W.: Ancistrus (Kner, 1854)
  10. Satora, L. (1998.). „Histological and ultrastructural study of the stomach of the air-breathing Ancistrus multispinnis (Siluriformes, Teleostei)” (PDF). Can. J. Zool. 76, 83–86. o. DOI:10.1139/cjz-76-1-83.  
  11. Green, Douglas: Keeping and Breeding Bristlenose (eBook). Aquatic ecology pp. 688
  12. Shane Linder: An introduction to the bushy nose plecos of the genus Ancistrus. planetcatfish.com
  13. Sablon:FishBase genus
  14. Ancistrus Kner, 1854 (angol nyelven). auburn.edu. (Hozzáférés: 2010. szeptember 11.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Antennen-Harnischwelse című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a szócikk részben vagy egészben az Ancistrus című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.