Alfonso Reyes
Alfonso Reyes Ochoa (Monterrey, 1889. május 17. – Mexikóváros, 1959. december 27.) mexikói író, esszéista, diplomata volt.
Alfonso Reyes nagypolgári családból származott a nuevo león-i Monterreyből. Apja Bernardo Reyes tábornok Porfirio Díaz elnöksége idején Nuevo León állam kormányzója volt és védelmi miniszter is. Alfonso Reyes Mexikóvárosban a Liceo Francésba, míg Monterreyben a Colegio Civilbe járt iskolába. A mexikóvárosi egyetemen (Universidad Nacional Autónoma de México) jogot tanult és 1913-ban diplomázott.
Egyetemi tanulmányai idején kezdett el érdeklődni az irodalom iránt. 1909-ben Pedro Henríquez Ureña, Antonio Caso és José Vasconcelos társaságában irodalmi kört alapított „Ateneo de la Juventud“ (magyarul: „Fiatal kultúrkör“). Tanulmánya során előadásokat is tartott a spanyol nyelv és irodalom történetéről.
1913-ban szinte egyik napról a másikra konfrontálódott Reyes a mexikói forradalom zűrzavarával. A Decena Trágica, a forradalom legvéresebb harcainak idején apját 1913 február havában a mexikóvárosi nemzeti palota előtt agyonlőtték. Alfonso Reyes Párizsba menekült, ahol egy ideig a mexikói nagykövetségen is dolgozott. Az Első világháború kitörtével Spanyolországba telepedett, és miután Mexikóban Álvaro Obregón tábornok lett az elnök, ő volt a mexikói nagykövet Spanyolországban, majd egy hároméves franciaországi tartózkodás után, Argentínában majd Brazíliában volt mexikói nagykövet.
1939-ben tért vissza immár véglegesen Mexikóba, és az akkor alapított Casa de España igazgatója lett. Az intézetet a spanyol polgárháború elől menekülők alapították és később nevezték át El Colegio de Méxicora. Alfonso Reyes több szívinfarktus után halt meg 1959-ben.
Források[szerkesztés]
- Rangel Guerra, Alfonso. Las ideas literarias de Alfonso Reyes. Második kiadás. México: El Colegio de México, 1991.
- Conn, Robert T. The Politics of Philology. Alfonso Reyes and the Invention of the Latin American Tradition. Lewisburg, Bucknell University Press, 2002.
