Albert István (piarista)

Albert István
1976-ban
Életrajzi adatok
Cím	piarista
Született	1907. december 9. Szentjakabfa
Nemzetiség	magyar
Elhunyt	1991. január 5. (83 évesen) Budapest
Sírhely	Budapest, Nemzeti Sírkert, újabb piarista sírbolt
Munkássága
Vallás	keresztény
Felekezet	római katolikus
Tisztség	a Piarista Rend Magyar Tartománya provinciálisa
Hivatal	tartományfőnök
Hivatali idő	1963–1979
Elődje	Sík Sándor
Utódja	Varga László

Albert István (Szentjakabfa, 1907. december 9. – Budapest, 1991. január 5.) piarista szerzetes, magyarországi tartományfőnök (provincialis), teológus; írói álneve Veszprémi István.

Élete

Egyszerű földműves családban született a balaton-felvidéki Szentjakabfán. A gimnázium első öt osztályát a veszprémi piaristáknál végezte, majd 1923-ban belépett a piarista rendbe így az felső három (VI-VIII.) osztályt már kecskeméti studentátusban fejezte be. Az érettségi után, 1927-től a budapesti Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem teológiai karának hallgatója volt. 1932 májusában letette a rendi hittanári vizsgát, majd június 19-én pappá szentelték és Magyaróvárra, 1936-tól pedig Szegedre került hittanárnak. Mindkét helyen aktívan részt vett a cserkészetben, Szegeden ő volt az iskola cserkészcsapatának parancsnoka. Eközben 1934-ben megszerezte a teológiai doktorátust is „Alber János és biblikus vitája” című dolgozatával, sőt később, 1950-ben az egyetem bekebelezett doktora is lett.

1938-tól liturgikát és szentírástudományt tanított a budapesti Kalazantinumban, majd 1939-től 1949-ig ő volt a növendékek prefektusa is. 1944/1945 telén a második világháború magyarországi harcainak idejét is velük együtt Szombathelyen, vöröskeresztes szolgálatban töltötte, és súlyos nevelői kudarcként élte meg, hogy néhány növendéke (köztük Irányi László, a külföldi magyarok püspöke) a szovjet Vörös Hadsereg megérkezése előtt elhagyta Magyarországot, és nyugat felé menekült.

„	Nehéz zord időkben volt a rend tartományfőnöke … A rendi értékek mentése miatt súlyosan meghurcolták. Egyéniségét talán legjobban a szent liturgia iránti pietás jellemzi. Gazdag irodalmi működése is ezen a területen volt. A zsinat után azonnal megvalósította a szembemiséző oltárt a pesti kápolnánkban. Ő tette lehetővé az alsóörsi piarista üdülő megszerzését.	”
– Szőnyi László, 1992.

Budapestre visszatérve 1946-ban tartományi asszisztens lett, és egyre fontosabb szerepet kapott a rendkormányzatban. 1961-től Sík Sándor tartományfőnök betegsége miatt gyakorlatilag ő vezette a magyar rendtartományt, így annak halála (1963. szeptember 28.) után, 1964. február 26-án Tomek Vince, a piarista rend generálisa őt nevezte ki tartományfőnöknek. A kinevezés jogosságát az Állami Egyházügyi Hivatal először vitatta, de végül elfogadta. A piarista rend vezetősége a magyar rendtartomány számára 1945 után nem engedélyezte, hogy káptalant tartsanak és tartományfőnököt (pontosabban tartományfőnök-jelöltet) válasszanak, mert félt a külső politikai befolyásolástól. A hosszú évek után, 1976-ban mégis engedélyezett tartományi káptalan Albert Istvánt választotta tartományfőnökké. 1979-ben azonban a káptalan döntése folytán Varga László követte őt a tartományfőnökségben.

1980 és 1985 között között Rómában, a betegeskedő Tomek Vince mellett tartózkodott, ahol rendtörténeti munkák magyarra fordításával és rendtörténeti kutatásokkal foglalkozott. Hazatérte után cukorbetegsége miatt már ő is sokat betegeskedett.

Művei

• Katolikus szertartástan: Középiskolák használatára [Pokorny Emánuel nyomán], Budapest, Szent István Társulat, 1943 – 2. kiadás: 1946
• Így ministrálj!, Budapest, Szent István Társulat, Bp., 1944 – útmutató ministránsoknak
• Gondolatok a seelisbergi konferencia pontjaihoz a római katholikus felfogás tükrében, Budapest, Stephaneum nyomda, 1949
• Szegedi hittanári éveitől kezdve számos liturgikai és szentírástudományi írása jelent meg a Evangélium, a Katolikus Nevelés, az Egyházi Lapok, illetve a Vigilia című folyóiratokban
• Részt vett Pius Parsch Az üdvösség éve című munkájának (I-III, Bp., 1936–1937), majd később a Bibliával vasárnapról vasárnapra című munkának (Bécs, 1971) fordításában (utóbbit Veszprémi István álnéven)

Források

• Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára (Budapest)
• Léh István, Catalogus religiosorum Provinciae Hungariae Ordinis Scholarum Piarum 1666–1997, Budapest, 1998 (METEM-könyvek, 21).