Akragaszi Fálarisz
Akragaszi Fálarisz (ógörögül: Φάλαρις, Rhodoszi Leodamasz fia) mintegy Kr. e. 570 - 555 a görög kolónia Akragasz (a mai Agrigento / Szicília) türannisza volt .
Míg Arisztotelész szerint Fálarisz a strategos autokrator hivatalából jutott a türannisz rangjába, Polyainos szerint mégis megelőzőleg a Zeusz Polieus templom megépítésével volt megbízva. Ő azonban ezt a megbizatást, amely pénzt és munkásokat biztosított számára, arra használta, hogy zsoldosokkal és felfegyverzett foglyokkal puccsot hajtson végre. Kihasználta a város egyik ünnepét és csapatával megtámadta a polgárokat, majd türannisszá tette önmagát.
Zsoldosai segítségével ettől kezdve uralkodott a város felett és sikeres hadjáratokat folytatott a szikániak ellen. Tizenhat évig tartó uralmát végül összeesküvés törte meg.
Fálarisz a feljegyzések szerint példaképe a kegyetlen türannisznak. Mindenekelőtt létezik egy monda bronz bikáról, amit Perilaosz Fálarisz részére készített. Ennek a kínzóeszköznek a lényege volt, hogy egy üreges bikaszoborba zárták a kivégzendő személyt, majd tüzet gyújtottak a szobor alatt, így az illető gyakorlatilag élve megsült. A szoborban elhelyezett kürtnek köszönhetően a kivégzés áldozatának fájdalmas kiáltása a bika bőgéseként volt hallható. Fálarisz első ilyen áldozata állítólag maga a bikát megalkotó művész volt.
Diodórosz arról tudósít, hogy Fálarisz bikája valóban létezett. Elbeszéli, hogy Himilkon Agrigento elfoglalása után a bikát Karthagóba küldte, Publius Cornelius Scipio Aemilianus Africanus azonban 260 évvel később, Karthago lerombolása után Agrigento polgárainak visszaadta. Fálarisz bikája Szamoszatai Lukianosznál két szatirikus dialógus részese, ebben a türannisz képviselőjét Delphoibe küldte, hogy az istennek ajánlja ezt a pokoli eszközt és a kegyetlen türanniszt igazságos férfiként állítja be. Az isten erre a pap száján keresztül az adományt istennek kedvesnek nyilvánítja.
Fálarisz halála is legendás. Állítólag Püthagorasz egyik példabeszéde miatt veszítette el életét. A nagy filozófus Fálarisz és a polgárok jelenlétében az emberek türanniszoktól való félelméről beszélve bebizonyította, mennyire alaptalan ez, ha például veszik a galambokat, melyek félelmükben menekülnek a héja elől, de amikor merészen ellene fordulnak menekül a ragadozó. A példabeszéd oly mértékben feltüzelte a polgárok egyikét, hogy követ ragadott és a Türannisz felé dobta. A többiek követték a példát és Fálariszt közösen megkövezték. Más legenda szerint a türannisz bukása után egyedül, vagy az anyjával együtt a bikában lelte tűzhalálát és ezt követően a kínzó eszközt a tengerbe dobták. Hogy aztán ezek a legendák megfelelnek-e a valóságnak, vagy pusztán a halála utáni kitalálások, megbízhatóan nem tisztázhatók. Minden változatban azonban közös, hogy azok a népnek nagy haragjáról szólnak, ami viszont jelzi uralmának kegyetlenségét.
Források
- Aristoteles, Politik 5,10, 1310b 28; Rhetorik 2,20,1393b 5-8
- Polyainos, Strategemata 5,1,1
- Diodor 9,30
- Pindar, Pythien 1, 95
- Marcus Tullius Cicero, de re publica 1,28,44; de officiis 2,26; epistulae ad Atticum 7,12,2; 7,20,2
- Lukian von Samosata, Phalaris
- Ovid, Tristia 3, 11, 40 ff. (a bika átadása a türannisznak)
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Phalaris von Akragas című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
- Frank Schleicher: Phalaris und Theron von Akragas. 1. kiad. (hely nélkül): GRIN Verlag GmbH. 2004. ISBN 3-638-31381-6
- Helmut Berve: Die Tyrannis bei den Griechen. München: Beck. 1967. 129–132., 593–595. o. ISBN 3-638-79357-5
- Barbara Platzek: Phalaris. 9 Stuttgart: Metzler. 2000. ISBN 3-476-01479-7 a Der Neue Paulyban (DNP)
- Literatur von und über Phalaris von Akragas. portal.dnb.de Deutsche Nationalbibliothek katalógusa.
- Jona Lendering: Phalaris. www.livius.org