A Titanic zenészei

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Titanic fedélzetén az utasok szórakoztatására zenekar működött, melynek tagjai a túlélők beszámolója szerint az utolsó percekig játszott.

A Titanic zenészeinek állított emlékmű Southamptonban

A Titanic zenekara[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután a Titanic április 14-én éjfél előtt pár perccel jéghegynek ütközött és süllyedni kezdett, a zenekar elkezdett játszani, hogy segítsen megőrizni az utasok nyugalmát, miközben a legénység a mentőcsónakokba segítette őket. Sok túlélő azt állította, hogy a végsőkig játszottak. Mivel a zenekar egyetlen tagja sem élte túl a katasztrófát, arról hogy mit is játszottak legendák születtek. A legnépszerűbb elképzelés szerint a Nearer, My God, To Thee című számot játszották. Hartley korábbi zenésztársai azt állították, Hartley azt mondta ha egyszer egy süllyedő hajón zenélne vagy a Nearer, My God, to Thee-t vagy az O God, Our Help in Ages Past-ot játszaná. Walter Lord könyvében Harold Bride rádiós tisztre hivatkozva azt állítja, hogy az Autumn lehetett az akkor játszott szám. Az azonban hogy ez a Autumn című himnusz vagy a Songe d'Automne, a kor egyik népszerű dala lehetett nem tudni.

A zenekar tagjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Titanic zenészei (felső sor: Clarke; Taylor. középső sor: Krins, Hartley, Brailey. alsó sor: Hume; Woodward.

Valamennyi zenész a másodosztályon utazott, mindannyian Southampton kikötőjében szállt fel a Titanicra, de egyikük sem élte túl a hajó elsüllyedését.

Wallace Hartley - zenekarvezető[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wallce Henry Hartley néven született 1878. június másodikán az angliai Colne-ban Albion és Elizabeth Hartley gyermekeként, két testvére-Lizzie és Helen- volt. Később elköltözött Dewsbury-be. Az iskolában kezdett hegedűn tanulni és 1909-ben kezdett a Cunard Line hajóin zenélni elsőként az RMS Mauretanián. 1912-ben Hartley a C.W. & F.N. Black zenei cégnek dolgozott, ami abban az időben a Cunardhoz és a White Star Line-hoz közvetítette a zenészeket.

1912 áprilisában megbízzák a White Star Line egyik hajójának, a Titanic zenekerának vezetésével. elsőként nem akarta otthonhagyni menyasszonyát, Maria Robinsont, akinek kezét nemrégen azelőtt kérte meg. Végül úgy döntött, hogy elvállalja a munkát a Ttianicon hiszen ezzel talán megteremti hírnevét és könnyebben fog a jövőben munkát kapni.

Holttestét MacKay-Bennett találta meg, május 4-én és a 224-es számmal jelölték meg. Holttestének beazonosításában segítettek azoka a tárgyak, amit nála találtak: egy töltőtoll, valamint egy ezüst gyufásdoboz W.H.H gravírozással és egy neki címzett távirat.

1912. május 12-én érkezett meg Liverpoolba holtteste az Arabic fedélzetén, ahonnan halottaskocsin vitték gyermekkori városába, Colne-ba. Temetését a Bethel Independent Methodist Templomban tartották, ahol gyerekkorában kóristafiú volt. Temetésén 1000 ember jelent meg, köztük családtagok és gyermekkori barátok, gyászmenetében pedig 40 000 ember sorakozott. Végső nyugalomra is Colne-ban helyzeték, ahol egy magas, talapzatánál egy faragott hegedűvel díszített emlékmű áll. Dewsbury-i lakóházán emléktábla hirdeti egykori híres lakóját.

Az 1997-es Cameron-féle Titanic filmben Hartley megformálója Jonathan Evans-Jones volt.

W. Theodore Ronald Brailey - zongorista[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Titanic elsüllyedésének idején 24 éves volt. Londonban élt. Előtte a Cunard hajóján, a Carpathián dolgozott. Odaveszett a katasztrófában, testét ha meg is találták, sosem azonosították.

John Wesley Woodward - csellista[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1879. szeptember 11-én született Joseph and Martha E. Woodward legkisebb fiaként. Családja West Bromwich-ban lakott, 6 fiútestvére- Joseph, Thomas (híres tenorista lett), Frederick, Herbert, Samuel és Roland - és 2 lánytestvére - Mary, Martha - volt. Édesapja a Holloware Iron Foundry-nál dolgozott ügyvezetőként. A család nem sokkal később Oxfordba költözött. Hírnévre tett szert szólistaként és különböző vonósnégyesek tagjaként.

Oxfordot otthagyta, hogy csatlakozhasson Duke of Devonshire bandájához, Eastbourne-ben de tervéből nem lett semmi. Ezután csatlakozott a White Star Line-hoz és első útján Jamaicába hajózott. Számos alkalommal hajózott keresztül az Atlanti-óceánon és háromszor a Földközi-tengeren. Ott volt az Olympic fedélzetén mikor az összeütközött az H.M.S. Hawke-kal, ebben az ütközésben majdnem megsérült, hiszen három kollégájával éppen kabinjukban voltak és a Hawke ott ütközött az Olympicnek ahol az ő szállásuk volt. A Titanic első útjára a legjobb csellóját vitte magával. Úgy tervezte miután visszatér az oxfordi Magdalen College-ban fog játszani.

Woodward meghalt a Titanic vesztekor. Holttestét sosem találták meg vagy nem azonosították. Emlékét a Headington-i All Saints Church-ben egy egyszerű emléktábla őrzi.

John "Jock" Law Hume - hegedűs[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Titanic elsüllyedésének idején 28 (máshol 21) éves volt, Dumfries-ban élt. Életét vesztette a katasztrófában. Testét (193) a MacKay-Bennett találta meg. 1912. május 8-án Halifax-ban helyezték örök nyugalomra.

Georges Alexandre Krins - hegedűs[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1889. március 18-án született Párizsban. 1902-ben felvételet nyert a belgiumi Conservatoire Royal de Musique (Liège), ahol 1908ig tanult. Egyes elmondások szerint katonai karriert akart kezdeni, de szülei rábeszélésére megmaradt a civil életnél és apja boltjában dolgozott. A spa-i La Grande Symphonie játszott, ezután 1910-ben a párizsi Le Trianon Lyrique-ba szerződött elsőhegedűsként. Ezután 2 évig a londoni Ritz Hotelben játszott, 1912 márciusáig, majd 1912 áprilisában a CW & FN Black a Titanic fedélzetére hívta meg. A Titanic fedélzetén ő volt a Trio String Orchestra zenekarvezére az A la Carte étterem közelében.

Testét ha megtalálták is, sosem azonosították.

John Frederick Preston Clarke - brácsás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Titanic elsüllyedésekor 30 éves volt. Mielőtt a Titanicra került volna a Argyle Theatre-ben zenélt.

Clarke a katasztrófában életét vesztette, testét (202) később a MacKay-Bennett megtalálta és 1912. május 8-án Halifaxban örök nyugalomra helyezték. Személyazonosságának meghatározásában segített az aranygyűrű melybe a J.F.P.C. monogramm volt gravírozva.

Roger Marie Bricoux - csellista[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1891. június 1-jén született Franciaországban. Mielőtt a White Star Line-hoz szerződött a Cunard gőzösén, a Carpathia-n zenélt. A katasztrófa során vesztette életét, testét ha meg is találták, sosem azonosították.

2000. november 2-án emléktáblát avattak emlékére Cosne-sur-Loire-ban, a városban ahol született.

Percy Cornelius Taylor - csellista[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Titanic elsüllyedésekor 32 éves volt és Londonban lakott. Életét vesztette a katsztrófában. Testét ha megtalálták, sosem azonosították.

Hivatkozások, források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]