43M Lehel
| 43M Lehel | |
| Gyártó | Ganz–MÁVAG |
| Gyártási darabszám | 1 |
| Általános tulajdonságok | |
| Személyzet | -Lehel Á: 1+8 fő -Lehel S: 1+4+4 fő |
| Hosszúság | 5,32 m |
| Szélesség | 2,3 m |
| Magasság | 1,9 m |
| Tömeg | 10,2 t |
| Páncélzat és fegyverzet | |
| Páncélzat | 6-20 mm |
| Elsődleges fegyverzet | -Lehel Á: 1 db golyószóró -Lehel S: - |
| Másodlagos fegyverzet | - |
| Műszaki adatok | |
| Motor | -mintakocsi: Büssing NAG Type L8V/36TR -tervezett sorozat: Ganz VIII., VGT 107, 4 ütemű, 8 hengeres, benzin |
| Teljesítmény | 155 LE |
| Sebesség | 46,5 (úton) km/h |
| Hatótávolság | 225 (úton) km |
A 43M Lehel a Magyar Királyi Honvédség szolgálatában álló sebesült- és csapatszállító harcjármű volt a második világháború alatt.
Lehel S (sebesültszállító változat)[szerkesztés]
A magyar harckocsizó alakulatok harctéri tapasztalatai szerint a kilőtt harckocsik személyzetének mentése csak páncélozott járművekkel lehetséges, amelyek elszállítják a peremvonalból a sebesülteket. A Haditechnikai Intézet mérnökei ezért 1943 májusában kezdtek kifejleszteni egy, a 40M Nimród légvédelmi gépágyú alvázára szerelt szállítójárművet. A tornyot leszerelték, és a helyére egy, a sebesültek és az egészségügyi személyzet számára kialakított, páncéllemezekkel körülvett, megmagasított oldalfalú szállítóteret hoztak létre. A jármű négy fekvő sebesült+négy további személy (könnyebb sebesült, ápolószemélyzet) szállítására volt alkalmas. Mivel a Lehel nem került sorozatgyártásra az ipari kapacitások leterheltsége miatt 9 db Toldi A20 harckocsit alakítottak át egészségügyi járművé. Ezeken a megnagyobbított búvónyíláson keresztül a sebesülteket el lehessen helyezni a lőszerkészlet csökkentésével felszabadult helyen.
Lehel Á (árkászszállító változat)[szerkesztés]
A Lehelt alkalmassá tették a harckocsi osztályok árkász szakaszainak szállítására is. Egy járműre nyolc katona fért fel. Fegyverzete egy golyószóró volt, melyet a homlokpáncélra helyeztek el. A felszerelést a páncélzat külső oldalára rögzítették. A jármű önvédelemre egy 31M. golyószórót kapott volna.
A Lehel Á és S között nem volt számottevő különbség, átszerelésüket egyik típusból a másikba 10 perc alatt végre lehetett hajtani.
További sorsa[szerkesztés]
A prototípust 1943 nyarán mutatták be, korszerű és hatékony jármű volt a próbákon. A Haditechnikai Intézet a jármű rendszeresítését javasolta, de a vezérkar inkább a Nimród gépágyúk előállítását szorgalmazta, így a Lehel sorozatgyártására nem került sor ipari kapacitások hiányában.
Források, szakirodalom[szerkesztés]
- BONHARDT Attila, SÁRHIDAI Gyula, WINKLER László, A Magyar Királyi Honvédség fegyverzete, Zrínyi Kiadó, Budapest, é.n., 80. old.
