40M Nimród

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
40M Nimród
Típus páncélvadász és önjáró légvédelmi gépágyú
Fejlesztő ország Magyar Királyság
Harctéri alkalmazás
Gyártási darabszám 135 db
Általános tulajdonságok
Személyzet 6 fő ( 1 vezető,1 parancsnok, 1-1 vízszintes és függőleges irányzó, 2 töltő)
Hosszúság 5,32 m
Szélesség 2,30 m
Magasság 2,80 m
Tömeg 10,5 t
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat 6-10-13-28 mm
Elsődleges fegyverzet 36M Bofors 40mm-es gépágyú
Másodlagos fegyverzet nincs
Műszaki adatok
Motor

Büssing-NAG L8V/36TR

ill. Ganz VIII. VGT 107 (Büssing-NAG licenc)
Teljesítmény 155 LE
Sebesség 50 km/h
Fajlagos teljesítmény 15,2 LE/t
Hatótávolság 200 km

A 40M Nimród a 38M Toldi I harckocsi módosított alvázára épített 40 mm-es önjáró gépágyú. A módosított futómű 5 helyett 6 futógörgőt tartalmaz oldalanként. A Nimródot licenc alapján gyártották a Weiss Manfréd Művekben.

A 40M Nimród a svéd Landsverk L–60-as kisharckocsiból kialakított L–62 „harckocsivadász” licence alapján, magyar változtatásokkal a diósgyőri MÁVAG által gyártott – légvédelmi és harckocsi elhárító feladatokra tervezett páncélvadász– és légvédelmi gépágyú.

A svéd licenc megvétele után, a csapatpróbákon kialakult módosításokat figyelembe véve, 1941 októberében készült el a 46 darabos széria első Nimródja. A svéd alaptípustól eltérően a torony – mely felül nyitott volt – alakja hátrafelé nyújtott lett, így biztosítva helyet még egy fő kezelőnek, mellyel a személyzet 6 főre nőtt (parancsnok, 4 tüzér, harckocsivezető). Eltérően az egyébként rendkívül hasonló, a Toldi alapjául is szolgáló L-60 futóművétől, itt minden oldalon 5-5, az L-60-nál alkalmazottnál kisebb kettős gumiabroncsozású futókereket alkalmaztak. Fő fegyverzete a 40 mm-es, magyar gyártmányú, 36M.típusú Bofors gépágyú.

Az 1941-ben megrendelt második – 89 darabos - sorozatot már a német Büssing helyett a magyar Ganz VI-II VGT 107 típusú motorral gyártották. 1942-ben módosították nevét „40 mm 36/40M páncélos gépágyú”-ra.

A tervek szerint légvédelmi és páncélelhárítási feladatokra szánták, ezért kezdetben páncélos csapatokhoz osztották be. A Donnál vívott harcok bebizonyították, hogy alkalmatlanok a páncélosok elleni harcra, ezért 1943-tól átsorolták a légvédelmi tüzérséghez.

A következő alakulatok használták:

  • 51. páncélgépágyús zászlóalj (1. páncéloshadosztály)
  • 52. páncélgépágyús zászlóalj (2. páncéloshadosztály)
  • 1.lovashadosztály (később 1. huszárhadosztály)
  • gépkocsizó zászlóaljakhoz 1 üteg (6 jármű) hozzárendelve

Típusváltozatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az L–62 alapváltozat
  • L-62 - svéd alapváltozat
  • 36/40M Nimród – Magyarországon gyártott modell
  • 43M Lehel – Páncélozott csapat- és sebesültszállító jármű

Műszaki adatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Motor: 114 kW-os (155 LE) nyolchengeres Büssing-motor
  • Sebesség: műúton 50 km/h
  • Árokáthidaló képesség: 2,2 m
  • Mászóképesség: 35–40°
  • Személyzet:1 vezető és 4 tüzér, (később)1 megfigyelő
  • Kormányzás: kormánykerék
  • Löveg: 40 mm-es Bofors gépágyú (tűzgyorsasága 160 lövés/perc)
  • Hatásos lőtávolság: 4500 m
  • Maximális lőtávolság: 8500 m

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bombay-Gyarmati-Turcsányi: Harckocsik 1916-tól napjainkig (Zrínyi Kiadó, 1999)