Ştefan Bănică (színművész, 1933–1995)
| Ştefan Bănică | |
 | |
| Született | 1933. november 11.[1] Călărași[1] |
| Elhunyt | 1995. május 26.[2] Bukarest |
| Állampolgársága | román |
| Gyermekei | Ștefan Bănică |
| Foglalkozása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ştefan Bănică témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ştefan Bănică (Călărași, 1933. november 11. – Bukarest, 1995. május 26.) román színész, énekes. A kritikusok elismerését színpadi szerepléseivel nyerte el Caragiale, Moliére, Shakespeare, Gogol és Ionesco darabjaiban; a nagyközönség körében televíziós szerepléseivel vált népszerűvé.[3]
Életpályája[szerkesztés]
Apja, Drăgan Constandache Bănică, zenész volt, aki fiát ügyvédnek szánta. Amikor a család Bukarestbe költözött, Ştefan Bănică a rádió gyermekkórusában kezdett énekelni, majd gyermekszíndarabokban lépett fel. A középiskolát a bukaresti Dimitrie Cantemir Líceumban végezte, ahol iskolatársai között volt Valeriu Grama és Lucian Pintilie. A középiskola után Radu Beligan bíztatására beiratkozott a Színházművészeti Intézetbe, ahol 1955-ben végzett.[4]
Először az akkor alapított galaci színházban lépett fel, utána a bukaresti Ifjúsági Színházba került, de egy évadig a ploiești-i színházban is játszott. 1960-ban Bukarestbe költözött, ahol a Giuleşti-i színházban kezdett, majd a Bulandra Színházban folytatta pályafutását. Ez utóbbiban első szerepét Caragiale: Farsang című, Lucian Pintilie által rendezett vígjátékában kapta.[4] Szerepelt a a Rádiószínházban is. Első filmszerepét 1965-ben kapta a Dincolo de barieră című filmben (rendezte Francisc Munteanu).[1]
Számos dalt adott elő és tett népszerűvé, többek között az Îmi acordați un dans, Cum am ajuns să te iubesc, Gioconda se mărită, Hei, coșar, coșar és Astă seară mă fac praf címűeket.[4][2]
1971 és 1979 között Stela Popescuval lépett fel a Constantin Tanase Revüszínházban, illetve a televízió szórakoztató műsoraiban.[2]
Több infarktus után 1995-ben infarktusban hunyt el, és a Reînvierea temetőben nyugszik.[5]
Színházi szerepei[szerkesztés]
- Baeumarchais: Figaro házassága - Figaro[6]
- Ion Luca Caragiale: Elveszett levél - Pristanda, rendőr[7]
- Ion Luca Caragiale: Farsang - Iordache[8]
- Victor Eftimiu: Az ember, aki látta a halált[9]
- J. Kasselring: Arzén és régi csipke[10]
- Tudor Mușatescu: Titanic vals[2]
- Tudor Mușatescu: … escu[2]
- Camil Petrescu: Mitica Popescu[10]
- William Shakespeare: A vihar[11]
- Nicuță Tănase: Băiat bun, dar… cu lipsuri[2]
- Virgil Stoenescu – Octavian Sava: Nota zero la purtare[10]
Filmszerepei[szerkesztés]
- 1965: Dincolo de barieră (rendező: Francisc Munteanu)[1]
- 1966: Betyárok (rend. Dinu Cocea)[12]
- 1966: Asszonyok kálváriája (rend.: Mircea Drăgan)[1][12]
- 1966: Veszélyben az alagút (rend.: Francisc Munteanu)[1][12]
- 1967: Lövés a kottára (rend.: (Cezar Grigoriu)[1][12]
- 1967: Nyári napok (rend.: Ion Niţă)[1][13]
- 1968: Vin cicliștii (rend.: Aurel Miheles)[1]
- 1970: Brigada Diverse in alertă (rend.: Mircea Drăgan)[1]
- 1971: Cântecele mării(rend.: Francisc Munteanu)[1]
- 1971: Brigada Diverse intră in acțiune (rend.: Mircea Drăgan)[1]
- 1973: Vifornita (rend. Mircea Moldovan)[12]
- 1973: Tulajdonosok (rend.: Şerban Creangă)[12][14]
- 1974: Păcală (rend. Geo Saizescu)[1]
- 1977: Fair Play (rend. Alexandru Danciu Satmari)[1]
- 1977: Szeptember (rend. Timotei Ursu)[1][15]
- 1978: Cián és esőcsepp (rend. Manole Marcus)[16][17]
- 1979: Egymillió zöldhagymával (rend. Sergiu Nicolaescu)[1][12]
- 1979: Singur printre prieteni (rend. Cornel Todea)[1]
- 1981: O lume fără cer (rend.: Mircea Drăgan)[12]
- 1982: Miért húzzák a harangokat? (rend. Lucian Pintilie)[1][12]
- 1986: Al patrulea gard, lângă debarcader (rend. Cristiana Nicolae)[12]
- 1990: Harababura (rend. Geo Saizescu)[1]
- 1993: Cel mai iubit dintre pământeni (rend. Şerban Marinescu)[1]
Magánélete[szerkesztés]
Első felesége Sandra Vlad-Liteanu újságíró volt, akivel röviddel gyermekük Ştefan születése után elváltak. Második felesége, Irina, divattervező volt, aki 1985-ben hunyt el; közös gyermekük Alexandru Silviu.[5]
Emlékezete[szerkesztés]
2003-ban szülővárosa, Călărași központjában felállították mellszobrát. Szülőházát emléktábla jelöli, és a városban egy utca viseli a nevét. Călăraşi-ban évente megrendezik a Ştefan Bănică Amatőr Színházi Fesztivált.[1]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u Documentar: 85 de ani de la naşterea actorului Ştefan Bănică. www.agerpres.ro (2018. november 11.) (Hozzáférés: 2023. április 1.) arch
- ↑ a b c d e f Ştefan Bănică. teatrultanase.ro (Hozzáférés: 2023. április 1.)
- ↑ Hírsaláta. Háromszék, VII. évf. 1442. sz. (1995. május)
- ↑ a b c Monica Andrei: Ştefan Bănică: „Destinul meu în teatru se numeşte Radu Beligan“. Ziarul Metropolis, (2014. május 26.)
- ↑ a b Ștefan Bănică senior, povestea unui mare actor. Genial pe scenă, urmărit de drame în viața personală. www.unica.ro (2022. november 9.) (Hozzáférés: 2023. április 1.)
- ↑ Molnár Tibor: Dinu Cernescu – a klasszikus vígjáték és a musical rendezéséről. Új Élet, XIII. évf. 9. sz. (1970)
- ↑ Molnár Tibor: Az Elveszett levél két bukaresti színpadon. Új Élet, XV. évf. 6. sz. (1972)
- ↑ Kacsir Mária: Már nem az, ami volt. A Hét, XXV. évf. 46. sz. (1994)
- ↑ Kereső. Igazság, XXXII. évf. 262. sz. (1970)
- ↑ a b c Ştefan Bănică. www.bunicutavirtuala.com (2022. november 11.) (Hozzáférés: 2023. április 1.) arch
- ↑ Kántor Lajos: Ciulei és az alkotói szabadság. Utunk, XXXIV. évf. 34. sz. (1974)
- ↑ a b c d e f g h i j Stefan Banica. www.imdb.com (Hozzáférés: 2023. április 1.)
- ↑ Műsoron. Új Élet, XI. évf. 11. sz. (1968)
- ↑ A hét végén a televízióban. Megyei Tükör, XXI. évf. 5005. sz. (1988)
- ↑ Matekovics János: A héten láthatjuk a filmszínházakban. Megyei Tükör, XVI. évf. 3489. sz. (1983)
- ↑ Ionela Stănilă: Ştefan Bănică Senior a văzut lumina zilei la 11 noiembrie 1933 în Bărăgan. Casa în care s-a născut artistul zace în anonimat. Adevărul, (2016. november 11.)
- ↑ A Köztársaság mozi bemutatja. Igazság, XL. évf. 244. sz. (1978)