Ólom-azid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ólom-azid
Lead(II)azide.svg
Ólom-azid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 13424-46-9
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet Pb(N3)2
Moláris tömeg 291.24 g/mol
Megjelenés fehér, szilárd
Sűrűség 4.71 g/cm³, szilárd
Olvadáspont 350 °C (detonál)
Oldhatóság (vízben) 0,02 g/100 mL (15 °C)

0,13 g/100 mL (90 °C)

Veszélyek
EU osztályozás Robbanásveszélyes (E)
Mérgező (T)
Veszélyes a környezetre (N)[1]
R mondatok R61, R3, R20/22, R33, R50/53, R62[1]
S mondatok S53, S45, S60, S61[1]
Rokon vegyületek
Azonos kation Ólom(II)-nitrát
Ólom(II)-szulfát
Ólom(II)-kromát
Azonos anion Hidrogén-azid
Nátrium-azid
Kálium-azid
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

Az ólom-azid vagy pontosabban ólom(II)-azid egy kémiai vegyület, a hidrogén-azid ólomsójának tekinthető. A képlete Pb(N3)2. Fehér vagy világos rózsaszín kristályokat alkot. Robbanékony vegyület, melegítés vagy ütés hatására könnyen felrobban. Robbanószerként használják, főként gyutacsok készítésére. Mérgező tulajdonságú.

Kémiai tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ólom-azid nagyon robbanékony, ütés vagy melegítés hatására hevesen robban. A robbanás során elemi állapotú ólomra és nitrogénre bomlik. Detonációs sebessége 5180 m/s 4 g/cm3 sűrűség mellett.

\mathrm{2 Pb(N_3)_2 \rightarrow 2Pb + 6N_2}

Előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ólom(II)-acetátot, esetleg ólom(II)-nitrátot vízben feloldanak és általában nátrium-azid oldatba öntik. A keletkező oldhatatlan csapadék az ólom-azid.

\mathrm{(CH_3COO)_2Pb + 2 \ NaN_3 \rightarrow Pb(N_3)_2 + 2CH_3COONa}


\mathrm{Pb(NO_3)_2 + 2 \ NaN_3 \rightarrow Pb(N_3)_2 + 2NaNO_3}

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magas brizanciája, stabilitása és egyszerű előállíthatósága miatt a legfontosabb primer robbanóanyagnak számít. Gyutacsokban primer töltetként funkcionál. Kizárólag alumínium tokozású gyutacsokba teszik, mivel a rézzel érintkezve réz-azid képződhet, amely különösen veszélyes.

Mivel vízben nem oldódik és nem higroszkópos, detonációs tulajdonságait megõrzi nedves állapotban is. Ellentétben a legtöbb primer anyaggal, amelyek elveszítik érzékenységüket néhány százalék víz hozzáadásával, az ólom-azid még 40%-nyi víztartalommal sem veszít észrevehetõen az erejébõl.

Száraz állapotban elsősorban a súrlódásra való érzékenysége miatt veszélyes. Érzékenységére nagy hatással van a kristályok mérete. A 0,5 mm-nél nagyobb kristályokat tartalmazó ólom-azid teljesen alkalmatlan gyutacsok töltésére és már átszórásra, érintésre is robbanhat (a kristályok eltörnek). Gyakorlati szempontból csak a nagyon finom (0,02 mm) kristályos ólom-azidnak van jelentõsége. Gyártáskor speciális anyagokat kevernek az oldatba hogy megakadályozzák a nagyobb kristályok létrejöttét. Az így legyártott anyag biztonságosnak számít.

Másik hátránya, hogy nehezen gyullad. A gyulladási hőmérséklete magasan 300 °C felett van és rövid nyílt lánggal nehéz begyújtani. A gyutacsokba ezért 5-10%-ban könnyen gyulladó vegyületekkel keverik.

Tartós napfény hatására a kristályok felületén ólom-oxid illetve ólom válik ki, ami megvédi a kristályokat a további oxidációtól. Érzékenységére és robbanási tulajdonságaira ez a folyamat nincs hatással.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c Az ólom-azid vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2011. 02. 12. (JavaScript szükséges) (németül)