Rhinosporidium seeberi
 | ||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||
|
A Rhinosporidium seeberi egy eukarióta kórokozó, amely a rhinosporidiózis kialakulásáért felelős. Ez a betegség főleg emberek, lovak és kutyák szervezetében alakul ki, de megjelenik a háziállatok, macskák, rókák és madarak esetén is.[1] A fő elterjedési területe India és Srí Lanka, illetve általában a trópusokon jellemző.[1][2]
A betegséget magát 1892.-ben írták le, a kórokozót 1900-ban Seeber határozta meg.
A patogén Rhinosporidium seeberi és az általa okozott kór több jellemzője is rejtélyes, problematikus. Ide tartozik a természetes megjelenése, az életciklusának egyes aspektusai, az immunológiája, a lefolyása az emberben és egyes állatokban, az in vitro késése, a betegség megjelenése a kísérleti állatokban, ezért kevés az információ a gyógyszerekkel szembeni ellenállásáról. Thankamani elkülönített egy UMH.48 nevű szervezetet, amit R. seeberi-nek vélt. Ezt eredetileg szövetmintákból (váladék, biopszia) izolálta. A minták egyes fejlődési szakaszai egyezést mutattak a rhinosporidiózisos betegek szövetmintáival. Az UMH.48 spórái egy évtizedes hűtőben tárolás után is életképesnek bizonyultak, hasonlóan a Synchytrium endobioticum gombához, ami a burgonya fekete pattanásos betegségét okozza. Ugyanakkor aprolékos elemzések tisztázták a szervezet eredetét.[3] [4] [5]
Az ismeretek megvitatását és a betegséggel kapcsolatos kérdéseket Arseculeratne és Atapatti tette közzé.[6]
Eredet[szerkesztés]
A 20. század legnagyobb részében a Rhinosporidium seeberi hovatartozása bizonytalan volt (leginkább a gombák vagy a protiszták közé sorolták), amíg ki nem derült, hogy a Mesomycetozoea[7] csoportba (közkeletű nevén a DRIP kládba)[8] tartozik, más, főleg a halakat fertőző kórokozók közé. A mesomycetozoeák nem gombák és nem is állatok, de nagyjából akkor váltak külön az előbbi kettőtől, amikor azok egymástól.[5][9]
A Rhinosporidium seeberit általábana nemének egyetlen fajaként írják le, azonban újabb kutatások szerint a különböző hordozók eltérő szervezetektől fertőződik.[10]
Járványtani szerepe[szerkesztés]
Mintegy 70 országból jelentettek rinosporodiázisos fertőzéseket, azonban a túlnyomó többséget (95%) az indiai és srí lankai esetek teszik ki. A legfertőzöttebb területnek Srí Lanka számít lakosságarányosan. Természetesen a világ más országaiban találkozhatunk a betegséggel.[2] [11] [12]
Egy 1957-ben végzett felmérés szerint a fertőzés nincs jelen Dzsammu és Kasmír, Himácsal Prades, Pandzsáb és Harijána államokb[10] an, valamint India északkeleti részén. Tamil Nanduban négy belső területet sikerült meghatározni: Maduráj, Ramnad, Rajapalayam és Sivaganga. Ezek a területek megegyeznek abban, hogy tisztálkodásra közös tavakat és medencéket használnak.
Fertőzés[szerkesztés]
Demellow megállapította, hogy a közös fürdőkben az orr nyálkahártyája érintkezik a hordozóval. Karunarathnae szerint az izomban és a bőrszövetben az elváltozás inokuláció révén jön létre.
A halparazitákkal való rokonsága alapján a Rhinosporidium vízi parazitákból evolválódott, hogy madarakat és emlősöket is képes legyen fertőzni. Az azonban ismeretlen, hogy ez egyszer vagy többször is megtortént-e.[10]
Természetes élőhely[szerkesztés]
Karunarathnae úgy véli, hogy a Rhinosporidium kétféle formában létezik: szaprotróf állapotot vesz fel vízben és üledékben, valamint élesztőgombaként az élő szövetben. Újabb kutatások során in situ fluoreszcens hibridizációval kimutatták, hogy a természetes alakjában víztározó medencékben és az ilyen vízzel szennyezett talajban fordul elő.[13]
Patológia[szerkesztés]
Egy jelentés szerint a rhinosporidiózisos betegben egy anti-R. seeberi IgG antigén fejeződik ki az érett fázisban. Ez alapján az immunválasz feltérképezése fontos vakcinák kifejlesztésének kulcsa lehet.
Humoros és sejt-vezérelt immunreakció lett a kísérleti egerekben és emberekben meghatározva; az R. seeberi számos elkerülő technikáját is azonosították.
Egy beadásra készülő írás szerint az endospórák életképességének MTT-redukcióval való meghatározása közben azok biocidekre és antimikrobiális szerekre való érzékenységét is felfedte.
Klinikai jelenségek[szerkesztés]
A fertőzés során az orrüreg nyálkahártyáján keletkezik egy daganatszerű elváltozás. A daganat polipszerűnek látszik, szemcsés felszínén fehér spóraszemcsékkel. Maga a daganat az eperfa termésére emlékeztető alakot ölt. A duzzanat ezután szétterjed az orröregből a garatra és a szájüregre, mely során orrvérzés jelentkezhet.
Gyakran a könnymirigyeket és ritkán a bőrt vagy a genitáliákat is érinti a fertőzés.
A fertőzöttség megoszlása:
- Orr – 78%
- Garat – 68%
- Mandula – 3%
- Szem – 1%
- Bőr – nagyon ritka
Kezelés[szerkesztés]
A fertőzés kezelése legáltalánosabban a duzzanat eltávolításával történik.
Javasolt antiszeptikumok a povidon-jodid, és gombaölő szerek, mint az amfotericin-B, dapszon vagy az ezüst-nitrát.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Alexis Berrocal & Alfonso López (March 2007), "Nasal rhinosporidiosis in a mule", Can Vet J 48 (3): 305–6
- ↑ a b (2006. augusztus 1.) „Human nasal rhinosporidiosis: an Italian case report.”. Diagnostic Pathology 1 (1), 25. o. DOI:10.1186/1746-1596-1-25. PMID 16945122.
- ↑ V, Thankamani (2005. június 1.). „Rhinosporidium Seeberi Grown in Culture”. Sajosps, 118–123. o. [halott link]
- ↑ V, Thankamani (2011). „Demonstration of viability & developmental stages of 10 year old refrigerated culture of Rhinosporidium seeberi (?) UMH.48 first ever isolated from nasal Rhinosporidiosis- Yet another milestone, a tribute to Guillermo Seeber”. IJPI's Journal of Biotechnology and Biotherapeutics 1 (3), 11–21. o. [2022. január 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. január 3.)
- ↑ a b Raquel, Vilela (2012. október 1.). „The taxonomy and phylogenetics of the human and animal pathogen Rhinosporidium seeberi: A critical review”. Revista Iberoamericana de Micología 29 (4), 185–199 [190]. o. DOI:10.1016/j.riam.2012.03.012. PMID 22504725.
- ↑ Arseculeratne, Sarath N. Rhinosporidiosis in Humans and Animals & Rhinosporidium seeberi. Faculty of Medicine, University of Peradeniya (2011). ISBN 978-9555891578
- ↑ Arseculeratne SN (April 2005), "Rhinosporidiosis: what is the cause?", Curr. Opin. Infect. Dis. 18 (2): 113–8, DOI 10.1097/01.qco.0000160898.82115.e8
- ↑ Arseculeratne SN (2002), "Recent advances in rhinosporidiosis and rhinosporidium seeberi", Indian J Med Microbiol 20 (3): 119–31, <http://www.ijmm.org/article.asp?issn=0255-0857;year=2002;volume=20;issue=3;spage=119;epage=131;aulast=Arseculeratne>. Hozzáférés ideje: 2022-01-03 Archiválva 2021. január 27-i dátummal a Wayback Machine-ben Archivált másolat. [2021. január 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. január 3.)
- ↑ Roger A. Herr, Libero Ajello, John W. Taylor, Sarath N. Arseculeratne, and Leonel Mendoza1 (September 1999), "Phylogenetic Analysis of Rhinosporidium seeberi's 18S Small-Subunit Ribosomal DNA Groups This Pathogen among Members of the Protoctistan Mesomycetozoa Clade", J Clin Microbiol 37 (9): 2750–2754
- ↑ a b c (2005. április 1.) „Molecular evidence for multiple host-specific strains in the genus Rhinosporidium.”. Journal of Clinical Microbiology 43 (4), 1865–8. o. DOI:10.1128/JCM.43.4.1865-1868.2005. PMID 15815010.
- ↑ (1930. november 1.) „Rhinosporidium Seeberi: Pathological Histology and Report of the Third Case from the United States”. Am J Pathol 6 (6), 721–732. o. PMID 19969938.
- ↑ B. Hoff & D. A. Hall (June 1986), "Rhinosporidiosis in a Dog", Can Vet J 27 (6): 231–232
- ↑ (2008) „The Identification of the Natural Habitat of Rhinosporidium seeberi with R. seeberi—Specific in situ Hybridization Probes”. J Infect Dis Antimicrob Agents 25 (1), 25–32. o, Kiadó: Infectious Disease Association of Thailand.
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Rhinosporidium seeberi című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.