Ükörkelonc

Ükörkelonc
	Virágai
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (Eudicots);
Csoport:	Core eudicots;
Csoport:	Superasteridae;
Csoport:	Asteridae;
Csoport:	Euasterids II;
Rend:	Mácsonyavirágúak (Dipsacales);
Család:	Loncfélék (Caprifoliaceae);
Alcsalád:	Loncformák (Caprifolioideae);
Nemzetség:	Lonc (Lonicera);
Faj:	L. xylosteum;
Tudományos név
	Lonicera xylosteum; L.
Szinonimák
Szinonimák
	Homotypic Caprifolium xylosteum (L.) Gaertn., Fruct. Sem. Pl. 1: 135. 1788.; Chamaecerasus xylosteum (L.) Medik., Philos. Bot. 1: 126. 1789-1791.; Chamaecerasus xylosteum (L.) Billiard, L'Hort. Franc. 1861 :256. 1861, comb. superfl.; Heterotypic Caprifolium dumetorum Lam., Fl. Franç. 3: 367. 1779, nom. illeg.; Chamaecerasus dumetorum Delarbre, Fl. Auvergne, éd. 2 : 131. 1800, nom. illeg.; Euchylia villosa Dulac, Fl. Hautes-Pyrénées 464. 1867, nom. illeg.; Lonicera alpigena var. leiophylla (Kerner) Zabel, in Beissner, Schelle & Zabel, Handb. Laubholz-Ben. 453. 1903.; Lonicera dumetorum (Lam.) Pers., Syn. Pl., 1 : 213. 1805 pro syn.?; Lonicera dumetorum Moench, Methodus 502. 1794, nom. illeg.; Lonicera implexa Regel, Ind. Sem. Hort. Petrop. 1867, apx. 31. 1868, nom. illeg. non Aiton.; Lonicera luteiflora Coustur. & Gand. in Bull. Soc. Bot. France 60: 556. 1913.; Lonicera leiophylla A.Kern., Oesterr. Bot. Z., 20 : 322. 1870.; Lonicera ochroleuca St.-Lag. in Ann. Soc. Bot. Lyon 7: 129. 1880, nom. nud.; Lonicera pyrenaica Kitaibel, Linnaea 82: 430. 1868, nom. illeg. non L. (1753).; Lonicera royleana K.Koch, Dendr. 21: 24. 1872.; Lonicera rubra Gilibert, Fl. Lith. 1. 6. 1781.; Lonicera villosa K.Koch, Dendr. 21: 24. 1872.; Lonicera vulgaris Boehling, Deutschl. Fl. ed. 2. 2:176. 1812.; Lonicera xylosteum f. calvescens Vallm.; Lonicera xylosteum f. cotinifolia C. A. Meyer, Beitr. Pflanzenk. Russ. Reich. 5:51. 1848.; Lonicera xylosteum f. elliptica Beck in Ann. Naturhist. Hofmus. 2: 155. 1887.; Lonicera xylosteum f. grandifolia Sennen, in sched., nom. nud.; Lonicera xylosteum f. lutea Loisel., Trait. Arb. Arbust. (Duhamel) ed. 2. 1: 52. 1801.; Lonicera xylosteum var. brevipedunculata Regel, Bull. Soc. Nat. Mosc. 401: 3. 1867.; Lonicera xylosteum var. compacta Zabel, Mitt. Deutsche Dendr. Ges. 10:91. 1901.; Lonicera xylosteum var. crococarpa Murr, Deutsche Bot. Monats. 12. 32. 1894.; Lonicera xylosteum var. glaberrima Zabel, Mitt. Deutsche Dendr. Ges. 10:91. 1901.; Lonicera xylosteum var. glabrescens Zabel, Mitt. Deutsch. Dendrol. Ges., 10 : 92. 1901.; Lonicera xylosteum var. leiophylla (Kerner) Rehder, Rep. (Annual) Missouri Bot. Gard. 14: 138. 1903.; Lonicera xylosteum var. longipedunculata Zabel, Mitt. Deutsche Dendr. Ges. 10:91. 1901.; Lonicera xylosteum var. mollis Regel, Ind. Sem. Hort. Petrop. 1867, apx. 31. 1868.; Lonicera xylosteum var. rubra Loiseleur-Deslongchamps in Duhamel, Trait. Arb. Arbust. ed. 2. 1:52. 1801.; Lonicera xylosteum var. stenophylla Zabel, Mitt. Deutsche Dendr. Ges. 10:91. 1901.; Lonicera xylosteum var. subcordata Zabel, Mitt. Deutsche Dendr. Ges.10:91. 1901.; Lonicera xylosteum var. syringifolia Beck, Flor. Niederoester. 1132. 1893.; Lonicera xylosteum var. thuringiaca Zabel, Mitt. Deutsche Dendr. Ges. 10:91. 1901.; Lonicera xylosteum var. typica Regel, Bull. Soc. Nat. Mosc. 40: 2 (1867); Russk. Dendr. 3: 139. 1873.; Lonicera xylosteum var. villosa Zabel, Syst. Verz. Muenden 28. 1878.; Lonicera xylosteum var. vulgaris Regel, Bull. Phys. Math. Acad. Sci. St. Petersb. 15:221. 1857.; Lonicera xylosteum var. xanthocarpa DC., Prodr. 4: 335. 1830.; Xylosteon dumetorum Lam. ex Dum. Cours., Bot. Cult. 2: 575. 1802, nom. illeg.; Xylosteon vulgare Borkh., Theor. Prakt. Handb. Forstbot. 2: 1680. 1803, nom. illeg.;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Ükörkelonc témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Ükörkelonc témájú médiaállományokat és Ükörkelonc témájú kategóriát.

Az ükörkelonc (Lonicera xylosteum) a mácsonyavirágúak (Dipsacales) rendjébe, ezen belül a loncfélék (Caprifoliaceae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

Az egész európai kontinens területén igen gyakori. Ázsiában, Törökországban és Szibériában őshonos. Észak-Amerikába betelepítették.

Megjelenése[szerkesztés]

Felálló szárú, gazdagon ágas, sekélyen gyökerező cserje, magassága a 3 métert is elérheti. A fiatal ágak szürke, rövid, puha szőrösek, az idősebbek kopaszok, belül üregesek, vékonyak, ívben elhajlók, sötétszürke vagy barna színűek; a cserjetörzs kérge szürkésbarna, felületén hosszirányú repedésekkel. Az átellenesen álló levelek puhák, nyelesek, 7 centiméter hosszúak és 5 centiméter szélesek, széles elliptikusak vagy fordított tojás alakúak, többé-kevésbé kihegyezettek. Válluk kissé lekerekített vagy ék alakba keskenyedő, szélük ép, mindkét oldalukon, de főleg fonákjukon puha, pelyhes szőrökkel. Felül sötét szürkészöldek.

Életmódja[szerkesztés]

Az üde, jó termőképességű, meszet is tartalmazó erdőtalajok, sövények, cserjések lakója. Magyarországon sűrű árnyékú hegyvidéki erdőkben fordul elő, mintegy 1600 méter magasságig felhatol.

A virágzási ideje május–június között van. Piros bogyótermései június végén, júliusban érnek, és emberi fogyasztásra alkalmatlanok, de a madarak kedvelik.