Külfejtés

A külfejtés (külszíni fejtés) a szilárd ásványi nyersanyagok kitermelésének az a módja, amelyhez a hasznosítani kívánt ásványi nyersanyag feletti, úgynevezett fedőkőzetet teljesen eltávolítják. Külfejtésnek hívják magát az ilyen módszerrel termelő bányát is, illetve annak bányaudvarát (a karriert) is.

A külszíni fejtés jelentősen és hosszú távon átalakítja a természeti környezetet, ezért csak környezeti hatástanulmány alapján engedélyezik, a bányavállalatot pedig kötelezik a leművelt területek valamilyen, előre meghatározott állapotba hozására.

A Naszály déli oldalába vájt külszíni fejtésű mészkőbányák

Szoborpark a Szársomlyó egyik felhagyott mészkőbányájában

Kőbánya Portland-ben

Teraszos lignitfejtés Garzweilernél (Németország)

Munkafázisai

1. Először a fedőrétegeket takarítják le.

• A homokos, apró szemcsés talajt serleges kotróval, a lerobbantott kemény kőzeteket kanalas kotróval távolítják el. Ha a kőzetet fejteni kell, ahhoz marótárcsás kotrót használnak. A bányaudvart többnyire teraszosan képzik ki, hogy elejét vegyék a fedő csuszamlásának, omlásának.
• Az egyes teraszok (pászták, homlokok) magassága (a leggyakrabban 8–15 m) függ:
  • a kőzet állékonyságától (szilárdságától, tektonizáltságától),
  • az alkalmazott gépek műszaki paramétereitől,
  • a gazdaságossági megfontolásoktól.

2. A haszonanyagot ezután kitermelik, és elszállítják a nyitott munkatérből.

• Laza, illetve puha kőzetek fejtéséhez marótárcsás gépeket használnak, az állékonyabbakat robbantással lazítják fel.
• A kitermelt anyagot szállítószalagon vagy szállító járművekkel sokszor közvetlenül az osztályozó, dúsító, illetve feldolgozó üzemekbe szállítják.

3. A betörő vizet csatornákon vezetik el, az összegyűlő vizet kiszivattyúzzák a zsompokból.

4. Helyreállítják a külszínt (tájrendezés, rekultiváció). A meddőt szállítószalaggal vagy szállító járművekkel viszik a hányókra vagy a már letermelt területre.

Ezeket a műveleteket a legtöbb külfejtésben párhuzamosan, egy időben végzik a bányatelek különböző (gyakran szomszédos) részein.

Típusai

Két alaptípusa a frontkotrás és blokkfejtés.

Frontkotrású az olyan külfejtés, amelyben a művelés és a fejtés iránya azonos.

Blokkfejtéses (homlokkotrású) az olyan külfejtés, amelyben a fejtés iránya merőleges a művelésére.

Alkalmazása

Külfejtéssel főleg a kis mélységben és viszonylag vastag telepekben található ásványkincseket művelik. A gazdaságosság egyik alapvető mutatója a letakarítási arány (a letakarított fedőréteg térfogatának és a kitermelt ásványi nyersanyag tömegének hányadosa, m³/t). A haszonanyag települési mélységének növekedésével a letakarítási arány romlik, és a külfejtéseket mélyművelésű bányák váltják fel. A technológia fejlődésének köszönhetően vannak már több száz méter mély külszíni fejtések is.

A külfejtés számára előnyös, ha a fedő üledék laza, földmunkagépekkel letermelhető – ez az úgynevezett nagygépes technológia, aminek lényege, hogy a jövesztést és a rakodást egyetlen lépésben, önjáró marótárcsás vagy vedersoros kotrógépekkel végzik. A kitermelt anyagot többnyire nagy teljesítményű, gumihevederes szállítószalagon vagy vasúton szállítják el.

Az állékonyabb vulkáni, illetve átalakult kőzeteket ehhez először robbantással fel kell lazítani, ami rontja a külszíni fejtés gazdaságosságát. Állékony kőzetekben külfejtéseket többnyire csak olyankor nyitnak, ha a telep geometriája ehhez különösen kedvező – tipikusan ilyenek a kimberlitkürtőkben kialakult gyémántlelőhelyek. Az ilyen külfejtésekben többnyire az úgynevezett kisgépes technológiát alkalmazzák:

• fúrás,
• robbantás,
• rakodás kanalas gépekkel,
• szállítás speciális gépjárművekkel; gyakran mobil törő-, illetve osztályozó gépekhez.

Fentiekből adódóan a külfejtés a tőzeg és lignit, az építő- és díszítőkövek, valamint az építőanyagok bányászatának szinte kizárólagos módja, emellett gyakori a barna-, illetve feketekőszén és a nemfémes ásványok bányászatában. Érctelepek bányászatára is használják, de ebbéli szerepe a felszínhez közeli lelőhelyek fogytán fokozatosan csökken.

Külfejtések Magyarországon

A nemzetközi tendenciákkal összhangban Magyarországon is kizárólag külfejtésekben termelnek építőanyagokat (kavics, homok, mészkő stb.) és külfejtés valamennyi tőzeg- és lignitbánya (a Mátraalján és a Bükkalján). Külszíni fejtéssel üzemel Alsótelekesen Magyarország egyetlen gipsz- és anhidritbányája, külfejtéssel művelik a Zempléni-hegységben a különféle ásványi nyersanyagokat (zeolit, perlit, bentonit stb.) Részben külfejtés, részben mélyművelésű volt Rudabányán hazánk egyetlen vasércbányája. A bauxitbányászatban a nyirádi lencsés előfordulások, az iharkúti kútszerű lelőhelyeken, Kincsesbánya és Gánt területén telepes előfordulásokban is alkalmaztak külszíni fejtést.

Források

• Magyar nagylexikon XI. (Kir–Lem). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 672. o. ISBN 963-9257-04-4  
• Nagy Géza: Technológiai rendszerek
• Környezet- és Természetvédelmi Lexikon I. Második, átdolgozott, bővített kiadás. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2002. p. 664. ISBN 963-05-7847-6