William M. Branham

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
William Marrion Branham
Született1909. április 6.
 USA Cumbarland megye, Kentucky
Elhunyt1965. december 24. (56 évesen)
 USA Amarillo, Texas
Állampolgárságaamerikai
Foglalkozásaevangelist
Halál okaközúti baleset
SírhelyeJeffersonville
A Wikimédia Commons tartalmaz William Marrion Branham témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

William Marrion Branham (Cumbarland megye, Kentucky, 1909. április 6. – Amarillo, Texas, 1965. december 24.) amerikai keresztény lelkipásztor volt, általában a második világháború utáni gyógyító mozgalom alapítójaként hivatkoznak rá.[1]

Szolgálataira jellemző volt, hogy a jelenlévő ismeretlen betegnek megmondta a nevét, honnan jött és milyen betegségben szenved.[2] Összejövetelei során számtalanszor gyógyultak meg emberek súlyos és halálos betegségekből mint például rák, TBC és fehérvérűség.[3] A pünkösdi kereszténység örömmel fogadta eveangelizáló és gyógyító szolgálatát. Voltak akik prófétának tartották, néhányan pedig a természetfeletti megnyilvánulásokat látva még magasabb pozíciót is tulajdonítottak neki, habár ő ezt elutasította. Saját magát leginkább egyszerű szolgáló "testvérnek" tekintette, de hangsúlyozta szolgálatában az isteni elhivatottságát.[4] Hitte, hogy a keresztényeknek szükséges visszatérni az eredeti, apostoli Bibliába vetett hitéhez. Gyakran hivatkozott Mal. 4:5–6 és Zsid. 13:8 Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma, és mindörökké.[5][6]

Habár evangelizációs és gyógyító szolgálatát nagy elismerés kísérte, tanításainak bizonyos pontjait megkérdőjelezték és mai napig eltérő vélemények övezik. Ő maga ellenezte a felekezetek elkülönülését és nem akarta, hogy szolgálatára új felekezetet alapítsanak. A tanításait elfogadó keresztények önmagukat 'üzeneti hívő'-ként azonosítják, míg William Branham tanítói szolgálatainak összességét 'üzenet'-nek nevezik.[7]

Életrajz[szerkesztés]

Családja és gyermekkora[szerkesztés]

William Branham 1909-ben született egy rönk-kunyhóban Kentucky állambeli Cumberland megyében, Burkesville közelében.[8] Charles és Ella Branham kilenc fia között ő volt a legidősebb. Az Indiana állambeli Jeffersonville közelében nevelkedett. Bár William Branham családja névlegesen római katolikus volt, de gyermekkorában csak minimális kapcsolata volt a szervezett vallással. Édesapja favágó volt és alkoholista. William Branham gyakran beszélt arról, hogy nagy szegénységben és nehéz körülmények között nevelkedett.[9][10]

Branham elmondása szerint már kora gyermekkora óta voltak természetfölötti élményei, mint például prófétai látomások. Állítása szerint még kisgyermekként, mikor egyszer vizet vitt a patakból, hallotta az Úr Angyalának hangját, amint azt mondta neki, hogy 'soha ne igyon, ne cigarettázzon és ne szennyezze be a testét, mert lesz számára egy munka később mikor idősebb lesz'.[11] Tinédzserként egy alkalommal, azt mondta neki egy asztrológus, hogy 'különleges jel alatt született' és fontos vallási elhívást jelzett előre a számára. Később ezt az esetet ahhoz hasonlította, mikor Pál találkozott egy lánykával, akiben jövendőmondás lelke volt (ApCs. 16).[12][13]

19 évesen William Branham otthonát elhagyva egy Arizonai farmra ment dolgozni, majd rövid boksz karriert is befutott, állítólag 15 győztes küzdelemmel.[14] 22 évesen[15] megtért és később segédpásztorrá nevezték ki a Baptista Misszionárius gyülekezetben Jeffersonville-ben.[16] Amikor nem értett egyet a pásztorral a női prédikátorok kérdésében, William Branham megtartotta saját ébredési alkalmait egy sátorban. Később az összejövetelek átköltöztek egy helyi csarnokba addig, míg fel nem építették azt az épületet, melyet 1933-ban a közösség 'Branham Tabernacle'-nek nevezett el.[17]

Szolgálat[szerkesztés]

William Branham családjának beszámolása szerint egyértelműen megállapítható, hogy legkorábban 1941 óta tartott gyógyító körutakat, mikor két hétig ébredési alkalmakat tartott Milltown-ban.[18] Az 1945-ben kiadott röpirat, melynek címe 'Nem voltam engedetlen a mennyei látomásnak'[19] azt mutatja, hogy akkorra ez a gyógyító hit szolgálata már jól ki lett építve.

1946-ban William Branhamet meglátogatta egy angyal, aki világméretű evangélizációs és hit általi gyógyító szolgálatra való elhívást közvetített a számára.[20] Első összejövetelét teljes állású evangélistaként Missouri állambeli St Louis városban tartotta 1946 júniusában. Allan Anderson, Birminghami Egyetem professzora azt írta, hogy “Branham szenzációs gyógyító alkalmai, melyek 1946-ban kezdődtek, jól dokumentáltak, és ő volt az iránymutató azoknak, akik követték”.[21] A St Louis-i összejövetelekre hivatkozva Krapohl és Lippy megjegyezte: "A történészek ezt a fordulatot Branhamnek a szolgálatában általában úgy jelölik, mint a modern gyógyító ébredés beindítója".[22]


Gyógyító ébredései során Branhamet csalás elkövetésével vádolták hírriporterek, lelkésztársak, fogadó egyházak és kormányzati szervek; sok gyógyultnak nyilvánított ember meghalt röviddel ezután, a nyomozók bizonyítékokat fedeztek fel, amelyek arra utalnak, hogy csodákat rendeztek, és Branhamről kiderült, hogy jelentősen megszépített és meghamisított számos történetet, amelyet tényként mutatott be a közönségének. Branham gyakorlata következtében jogi problémákkal szembesült. Dél-Afrika és Norvégia kormánya beavatkozott, hogy leállítsák országaikban folytatott gyógyító kampányait. Az Egyesült Államokban Branhamet adócsalás miatt vádolták megamiért nem számolt el a minisztériumán keresztül kapott adományokkal; felelősségét elismerve peren kívül rendezte az ügyet. Branhamet a média több hírhedt személyiséggel is kapcsolatba hozta; Branham segített elindítani és népszerűsíteni Jim Jones szolgálatát . Branhamet Roy Davis , a Ku Klux Klan Nemzeti Birodalmi Varázslója (vezetője) keresztelte meg és szentelte fel lelkésznek ; a két férfi életre szóló kapcsolatot tartott fenn. Paul Schäfer , Robert Martin Gumbura és William Branham tanításainak más követői rendszeresen szerepelnek a hírekben az általuk elkövetett súlyos bűncselekmények miatt. Branham tanításainak követői Colonia Dignidadbanszerepeltek a 2015-ös Colonia című filmben . Az 1945 környékén William Branham a gyógyító körútjait szinte kizárólag Egységhívő pünkösdi gyülekezettel összefogva tartotta.[23] Branham szolgálatának kiterjesztése szélesebb körben a Pünkösdi közösségben annak az eredménye, hogy bemutatták Gordon Lindsay-nek 1947-ben. Hamarosan ő lett Branham összejöveteleinek főszervezője.[24] Ez időben több neves pünkösdi személy is becsatlakozott a szolgálatba, mint például Ern Baxter és F. F. Bosworth.[25] Gordon Lindsay újságíróként is helytállva megalapította a The Voice of Healing [1] magazint 1948-ban, mely alapvetően Branham gyógyító körútjait dokumentálta.[26]

A szócikk egy része még lefordítandó. Segíts te is a fordításban!

Magyarul megjelent művei[szerkesztés]

  • A tökéletes felszabadulás. Totale Befreiung. Prédikálva 1959. július 11-én Jeffersonville-ben, Indiána, U.S.A.; s.n., Jeffersonville, 1959 (A hirdetett Ige)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ * Anderson, A., An Introduction to Pentecostalism (Cambridge University Press, 2004) p. 58
    • Dictionary of Christianity In America (Downers Grove, IL: InterVarsity Press, 1990) p. 182.
    • Dictionary of Pentecostal and Charismatic Movements (Grand Rapids, MI: Zondervan, 1988) p. 372.
    • Ephemera of William Marrion Branham: Biography Billy Graham Center, Wheaton College, Illinois, USA Archiválva 2012. szeptember 15-i dátummal a Wayback Machine-ben
    • Harrell, D.E., All Things Are Possible: The Healing and Charismatic Revivals in Modern America (Bloomington, IN: Indiana University Press, 1978) p25
    • Hollenweger, W. J., Pentecostalism: Origins and Developments Worldwide, (Hendrickson Publications, 1997) p229
    • Hyatt, E. L., 2000 Years of Charismatic Christianity, (Strang Communications, 2002) Chapter 25, The Healing Revival.
    • Krapohl, R. H., & Lippy, C. H., The Evangelicals: A Historical, Thematic, and Biographical Guide, Greenwood Press, 1999, p69
    • Weaver, C.D., The Healer-Prophet: William Marrion Branham (A study of the Prophetic in American Pentecostalism) (Macon, GA: Mercer University Press, 2000) p139
  2. ↑ * http://www.letusreason.org/Pent36.htmyTFfZbc[halott link]
  3. ↑ Lindsay, G., William Branham: A Man Sent from God, (Jeffersonville, Indiana: WBEA) Page 3,47-48
  4. ↑
  5. ↑ Branham, W.M., God's Provided Way for this Day (Jeffersonville, Indiana: Voice of God Recordings, 1964)[halott link]
  6. ↑ Szent Biblia Károli Gáspár fordítása
  7. ↑
  8. ↑ C. Douglas Weaver, The Healer-prophet, William Marrion Branham: a Study of the Prophetic in American Pentecostalism (Mercer University Press, 2000) p22
  9. ↑ Harrell, D.E., op cit, p. 28.
  10. ↑ Lindsay, G., William Branham: A Man Sent from God, (Jeffersonville, Indiana: WBEA) Archiválva 2012. február 20-i dátummal a Wayback Machine-ben Chapters 2 & 3
  11. ↑ Branham, W. M., My Life Story (Jeffersonville, Indiana: Voice of God Recordings, 1959)[halott link]
  12. ↑ Acts 16:16–17
  13. ↑ Branham, W. M., "How the Gift Came to Me", The Voice of Healing, April, 1948, p8. Available online here Archiválva 2009. június 14-i dátummal a Wayback Machine-ben
  14. ↑ Weaver, C. D., op cit, p25
  15. ↑ Smith, A., Generation: Remembering the Life of a Prophet, Believers International, 2006.
  16. ↑ Harrell, D. E. op cit, p28
  17. ↑ * Branham, W. M., The Unpardonable Sin, Voice of God Recordings, October 1954[halott link]
    • Jorgensen, O., Supernatural: The Life of William Branham (book 2), 1994, chapter 14
  18. ↑ At Totten’s Ford, Believers News, April 1998. [2008. május 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 5.)
  19. ↑ Branham, W. M., I Was Not Disobedient Unto the Heavenly Vision, 1945. [2012. február 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 5.)
  20. ↑ * The Tentieth Century Prophet, video, 1953 Archiválva 2012. április 13-i dátummal a Wayback Machine-ben
  21. ↑ Anderson, Allan, An Introduction to Pentecostalism (Cambridge University press, 2004) p. 58
  22. ↑ Kraphol, R. H., & Lippy, C. H., The Evangelicals: A Historical, Thematic, and Biographical Guide (Greenwood Press, 1999) p69. ISBN 0-313-30103-4
  23. ↑ God Commissioning Moses, May 1953 (sermon transcript)[halott link]
  24. ↑ Lindsay, G., William Branham: A Man Sent From God, (Jeffersonville, Indiana: WBEA, 1950) chapter 14
  25. ↑ Lindsay, G., The Voice of Healing, May 1948. [2012. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 17.)
  26. ↑ * Harrell, D. E., op cit, p54
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=William_M._Branham&oldid=26556557”