Wilbur Norman Christiansen

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wilbur Norman Christiansen
Született
1913. augusztus 9.
Melbourne
Elhunyt
2007. április 26. (93 évesen)
Állampolgársága ausztrál
Foglalkozása csillagász
Iskolái University of Melbourne

Wilbur Norman „Chris” Christiansen (Melbourne, Ausztrália, 1913. augusztus 9.Dorrigo, Új-Dél-Wales, 2007. április 26.) ausztrál rádiócsillagász, villamosmérnök. Munkájával segített bebizonyítani, hogy az emberiség egy spirálgalaxisban él. Amikor a rádióteleszkópok még forradalmi újításnak számítottak, saját maga tervezett és épített egyet.

Első ízben tanulmányozta a Nap rádiósugárzását, először az új-dél-walesi Potts Hillben, majd a róla elnevezett Chris Cross Telescope-pal (Badgerys Creek, Új-Dél-Wales).

Élete és munkássága[szerkesztés]

Apja egyházi személy volt, anyja zenetanárként dolgozott. 1934-ben a melbourne-i egyetemen diplomázott. 1935-ben MSc, 1953-ban DSc fokozatot szerzett. A második világháború alatt kifejlesztett egy módszert, ami megnehezítette az ausztrál rádiókapcsolat lehallgatását a szövetségesekkel. 1948-ban csatlakozott a CSIRO-hoz, ahol a rádiófizikai osztály vezetője volt az 1950-es években. Meglévő antennákat használva Sydney-ben és Tasmaniában napfogyatkozást figyelt meg, ennek során a zajok forrását akarta meghatározni. A különböző helyeken, egy időben végzett megfigyelések lehetővé tették, hogy a zaj forrását lokalizálja a Nap felszínén. „Ekkor azt gondoltam: miért kellene várnunk a napfogyatkozásokra?” Ezért azzal az ötlettel állt elő, hogy a Napot egy új eszközzel, rádióteleszkóppal kellene tanulmányozni. Egyetlen nagy antenna helyett 32 db, tányér alakú antennát javasolt megépíteni (ezzel a megoldással a zaj csökkenthető volt). Az egyenként 1,8 méteres antennák 1951-ben épültek meg. Az antennák kelet-nyugati irányban helyezkedtek el egy már nem használt, Fleurs Field nevű, második világháborús repülőtér mentén (Badgerys Creek közelében, Sydney-től délnyugatra). Egy második menetben (1953) az antennákat észak-déli irányban építették meg, így állt elő a Chris Cross Telescope. A 64 tagból álló antennarendszer hatékony eszköz volt a tudósok kezében a Nap tanulmányozására. A Fourier-transzformációk kiszámítását abban az időben még csak kézzel tudták elvégezni, ezért egy teljes napfelület leképezésének kiszámítása fél évet vett igénybe.

Később megerősítette, hogy rádiósugárzás a Tejútrendszer minden irányából érkezik. 1960-tól 1978-ig a Sydney Egyetem villamosmérnöki karának vezetője volt. Christiansen részt vett egy pekingi látogatáson, aminek során segített megtervezni Kína első rádióteleszkópját. A Potts Hill-i elrendezést később megvalósították Indiában is[1]

Christiansen érdeklődése messze túlterjedt a csillagászaton. Felemelte a szavát a vietnami háború ellen, és tiltakozott az ellen is, hogy az Egyesült Államok hidrogénbombát robbantson a Van Allen sugárzási övben. Úgy gondolta, hogy ez katasztrofális következményekkel járna. Hindmannel közösen Christiansen vizsgálta a 21-cm-es sugárzást is. Eredményeik a Tejútrendszer két további karját mutatták ki.

1979-ben nyugdíjba vonult és Canberrában telepedett le. Minden elalvás előtt saját bevallása szerint szerette Ludwig van Beethoven, Johannes Brahms és hasonló szerzők műveit hallgatni. Felesége, Elspeth 2001-ben meghalt. Peter nevű fiuk az 1990-es években meghalt. Volt még két fia, Steve és Tim. Beceneve „Chris Christiansen” volt.

Betöltött pozíciói[szerkesztés]

  • A Nemzetközi Csillagászati Unió alelnöke
  • A Nemzetközi Rádiócsillagászati Unió elnöke
  • Ausztrál-kínai külügyi osztály tagja (1979–1982)
  • Az Ausztrál Akadémia tagja (1959)

Művei[szerkesztés]

  • W.N. Christiansen, J.A. Högbom: Radio Telescopes, Cambridge University Press, 1969 - alapműnek számít a rádiócsillagászok körében, 1985-ben oroszul és kínai nyelven is megjelent.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Sullivan, W. III (Ed.): The Early Years of Radio Astronomy: Reflections Fifty Years after Jansky's Discovery. London: Cambridge University Press, 1984, p. 124

Források[szerkesztés]