Vásárhelyi Zoltán
| Vásárhelyi Zoltán | |
.jpg) | |
| Vásárhelyi Zoltán (jobbra) Balázs Árpáddal és Ferencsik Jánossal (1972) | |
| Született | Vásárhelyi Zoltán József 1900. március 12.[1] Kecskemét |
| Elhunyt | 1977. január 27. (76 évesen)[2][3] Budapest[4] |
| Állampolgársága | magyar |
| Szülei | Vásárhelyi József Székely Melinda Jolán |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | egyetemi tanár |
| Iskolái | Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem |
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Farkasréti temető (25-1-74) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vásárhelyi Zoltán témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Vásárhelyi Zoltán (Kecskemét, 1900. március 12.[5] – Budapest, 1977. január 27.) Kossuth-díjas karnagy, zenepedagógus.
Élete, munkássága[szerkesztés]
Zenei tanulmányait Kecskeméten kezdte, hegedülni tanult. A gimnázium után beiratkozott az Országos Magyar Királyi Zeneakadémiára, ahol Kemény Rezsőnél és Bloch Józsefnél hegedűt tanult. Ezzel párhuzamosan a zeneszerzés tanszakra is beiratkozott, ahol Siklós Albert, Weiner Leó és Kodály Zoltán növendéke volt. A hegedű tanszakon 1921-ben szerezte meg diplomáját, a zeneszerzés szakon 1924-ben végzett. Utóbbi végbizonyítványát csak jóval később, 1941-ben szerezte meg, mert előbb Észtországba, majd Norvégiába szegődött zenekari muzsikusnak (hangversenymester is volt), a szintén hegedűs Ödön bátyjával.
1926-ban hazatért, és M. Bodon Pál (1884–1953), a kecskeméti Városi Zeneiskola igazgatója felkérésére hegedű- és karénektanár lett az intézményben. Kecskemétre utazása előtt találkozott Kodállyal, aki azt tanácsolta neki, hogy alakítson kórust a városban. A zeneiskolában már működött nőikar, gyermekkar is volt. Vásárhelyi azonban még jó ideig hegedűsként, hegedűtanárként tevékenykedett a városban, és érdeklődése folyamatosan fordult a kórusmuzsika felé. Már 1929 végén és 1930 elején Kodály gyermekkari műsort szervezett. Az iskolai énekkarok mellett műkedvelőkből megalakította a Kecskeméti Városi Dalárdát. Munkálkodása során olyan szintet értek el, hogy hamarosan klasszikus és kortárs zeneszerzők műveinek sorát mutathatták be. A régi szerzők művei közül előadták például Heinrich Schütz Máté passióját és Henry Purcell Dido és Aeneas című operáját, angolul. Kodály Zoltán művei közül többet ő mutatott be, fontos megemlíteni például az Öregek, az Akik mindig elkésnek, a Jézus és a kufárok és a Molnár Anna előadásait. Bartók Béla kórusművei közül a Falun és a Magyar népdalok magyarországi részbeni bemutatója, valamint az egynemű karok többségének premierje fűződik a nevéhez.
Vásárhelyi 1942-ben (vagy 1941-ben) lett a budapesti Zeneművészeti Főiskola tanára, 1949-től pedig a karvezetőképző tanára lett. 1952-től gyakorlatilag már kizárólag karvezetést oktatott, és a magyar zenei életben ennek lett nagy hatású professzora. E témakörben írta Az énekkari vezénylés módszertana című könyvét, amelyet a Zeneműkiadó jelentetett meg 1965-ben. Közben több munkáskórust és üzemi énekkart is vezetett. 1946-tól a Munkásdalos-szövetség országos karnagya volt, a Vásárhelyi-kórussal 1947-ben első díjat nyert a walesi Llangollenben megrendezett nemzetközi kórusversenyen, a MÁVAG Acélhang férfikórusával pedig az 1948-as budapesti nemzetközi versenyen lett első díjas. Kórusai közül fontos még a Honvéd Művészegyüttes férfikara, amelynek alapító karnagya volt, és évekig művészeti vezetője volt a Magyar Rádió Énekkarának, 1959-től a Zeneművészeti Főiskola énekkarának is. Emellett zenekari hangversenyeken is dirigált, például az Állami Hangversenyzenekart és a Rádió Szimfonikus Zenekarát. Nagyszabású előadások fűződnek a nevéhez a későbbi évtizedekben is (Bach: h-moll mise 1969-ben, Schumann: Az Éden és a péri 1971-ben).
Zeneszerzői munkássága is főleg a kóruszenéhez kapcsolódott, népdalfeldolgozásokat, kantátákat, tömegdalokat és gyermekkórusműveket komponált. Előadásairól számos rádió- hanglemezfelvétel készült.
Vásárhelyi Zoltán 1977-ben hunyt el, a Farkasréti temetőben nyugszik.
Díjai, elismerései[szerkesztés]
- Kossuth-díj (1949)
- Érdemes művész (1955)
- Kiváló művész (1965)
- Munka Érdemrend arany fokozata (1970)[6]
- SZOT-díj (1971)
- Magyar Népköztársaság Zászlórendje II. fokozat (1975)[7]
- Szocialista Kultúráért (1975)[8]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33SQ-GP6C-96ZX?i=562&cc=1452460&cat=735510
- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC16241/16536.htm, Vásárhelyi Zoltán, 2017. október 9.
- ↑ BnF források (francia nyelven)
- ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2020. július 1.)
- ↑ Születési bejegyzése a kecskeméti polgári születési akv. 510/1900. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. július 19.)
- ↑ Magyar Közlöny, 1970. március 22. (18. szám)
- ↑ Művelődési közlöny, 1975. április 17. (19. évfolyam, 8. szám)
- ↑ Művelődési közlöny, 1975. december 4. (19. évfolyam, 23. szám)
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994.
- LFZE – Ittzés Mihály: Vásárhelyi Zoltán
További információk[szerkesztés]
- Forrás – Ittzés Mihály: Emlékek, találkozások – Vásárhelyi Zoltán (1900–1977) Archiválva 2016. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
