Vlagyiszlav Nyikolajevics Volkov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vlagyiszlav Nyikolajevics Volkov
Született
1935. november 23.
Moszkva
Elhunyt
1971. június 30. (35 évesen)
Foglalkozása űrhajós
Iskolái Moszkvai Repülési Intézet
A Szojuz–7 űrhajó személyzete: A. V. Filipcsenko, V. N. Volkov, V. V. Gorbatko. (Szovjet postabélyeg, 1969.)
A szerencsétlenül járt Szojuz–11 személyzete: G. T. Dobrovolszkij, V. N. Volkov, V. I. Pacajev. (Szovjet emlékbélyeg, 1971.)

Vlagyiszlav Nyikolajevics Volkov (orosz: Владислав Николаевич Волков) Moszkva, 1935. november 23.1971. június 30.) szovjet űrhajós.

A Moszkvai Repüléstechnikai Műszaki Főiskolát követően 1959-től a Koroljov tervezőirodában dolgozott. Munkássága során a Vosztok űrhajó egyik tervezője. 1966-tól űrhajóskiképzésben részesült.

1969-ben a Szojuz–7 űrhajón fedélzeti mérnökként végezte az előírt programot: különféle mérések, ellenőrzések, illetve passzív űrhajóként megközelítési gyakorlatok az aktív Szojuz–6 és a passzív Szojuz–8 űrhajókkal.

A Szojuz–11 űrhajón fedélzeti mérnökként szolgált, a Szaljut–1 űrállomáson 23 nap alatt több előírt programot hajtott végre. A Szojuz–11 visszatérésekor halt meg 1971. június 30-án. A kapszulából megszökött a levegő, és két társával, Georgij Dobrovolszkijjal és Viktor Pacajevvel együtt megfulladt.

Szakmai sikerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bélyegen is megörökítették az űrrepülését. Viselheti az űrhajós jelvényt. Kétszer kapta meg a Szovjetunió Hőse kitüntetést. Megkapta a Lenin-rendet. A Holdon krátert neveztek el róla Volkov-kráter néven. Moszkvában utcát neveztek el róla.

Fia, Szergej Alekszandrovics Volkov az első második generációs orosz űrhajós, aki két alkalommal repült a világűrben.

Repülései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(zárójelben a repülés ideje)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyarul megjelent önéletrajza: Vlagyiszlav Volkov: A csillagok felé. Egy űrhajós naplójából. Kárpáti–Madách–Móra, Uzsgorod–Bratislava–Budapest, 1975, ISBN 9631102688