Szojuz–6

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szojuz–6
Repülésadatok
Űrügynökség Soviet space program
Hívójel Antyej (Антей)
Hordozórakéta Szojuz hordozórakéta
A repülés paraméterei
Start 1969. október 11.
11:10 UTC
Starthely Bajkonur, LC1
Keringések száma 80
Leszállás
ideje 1969. október 16.
09:52:47 UTC
Időtartam 4 nap 22 óra 42 perc 47 mp
Űrhajó tömege 6577 kg
Pálya
Pályamagasság
Föld körül 212 / 218 km
Pályahajlás
Föld körül 51,6°
Periódus
Föld körül 88,8 perc
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szojuz–6 témájú médiaállományokat.

Szojuz–6 (oroszul: Союз 6) (7K-OK) szovjet háromszemélyes, kétszemélyessé átalakított, személyszállító, szabványos rendszerben épített Szojuz űrhajó.

Küldetés[szerkesztés]

A szabványosított, sorozatgyártásban készülő Szojuz űrhajó további technikai próbája (manőverek – rakétafúvókák alkalmazása, autonóv navigáció, kommunikációs rendszerek, kísérletek, megfigyelések, orvosbiológiai mérések) világűr körülmények között. Az első űreszköz, amelynek fedélzetén nyitott világűri körülmények között hegesztési kísérleteket hajtottak végre egy Vulkán nevű készülékkel.

Jellemzői[szerkesztés]

Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> - Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.

1969. október 11-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88.36 perces, 51.74 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 186 kilométer, az apogeuma 223 kilométer volt. Hasznos tömege 6577 kilogramm. Az űrhajó napelemek nélkül, kémiai akkumulátorokkal 14 napos program végrehajtására volt alkalmas. Összesen 4 napot, 22 órát, 42 percet és 47 másodpercet töltött a világűrben. Összesen 80 alkalommal kerülte meg a Földet.

A Szojuz–6 űrhajó szerkezetileg megegyezik a Szojuz–4 egységgel, de jelentősen növelték a hasznos belső térfogatot. Elhagyták az automatikus űrrandevú rádiótechnikai elemeit, az összekapcsoló egységet, a szkafandereket és a harmadik pilótaülést. Növelték a hajtóanyagtartály befogadóképességét. A parancsnoki kabinon kívül munkahelyet alakítottak ki, elhelyezve a kis tolóerejű, helyzetszabályzó hajtóműveket, amit kézzel működtettek.

A Szojuz–6 Föld körüli pályán együtt repült, az egymás utáni napokon felbocsátott a Szojuz–7 és a Szojuz–8 űrhajóval, aktívan részt vett a közös manőverekben. Egymás megközelítésében a Szojuz–6 az aktív űrhajó szerepét játszotta. A földi irányítóközpont automatikus vezérléssel közelítette egymáshoz az űrhajókat, majd az űrhajósok rádiókapcsolat segítségével kézi vezérléssel közelítették meg egymást. A fedélzetről filmezék a Szojuz–7 és Szojuz–8 közös űrrepülését, illetve az összekapcsolódási kísérleteket. A három űrhajó csoportos űrrepülése 4 óra 29 percig tartott, azaz három Föld körüli keringésen keresztül.

Október 16-án belépett a légkörbe, a leszállás hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Karagandi városától 180 kilométerre északnyugatra érkezett vissza a Földre.

Személyzet[szerkesztés]

Tartalékok[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Szojuz–6. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. február 24.)
  • Szojuz–6. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. február 24.)
  • Szojuz–6. kursknet.ru. (Hozzáférés: 2013. február 24.)
  • Szojuz–6. energia.ru. (Hozzáférés: 2013. február 24.)
  • Szojuz–6. svengrahn.pp.se. (Hozzáférés: 2013. február 24.)

Elődje:
Szojuz–5

Szojuz-program
1967–1981

Utódja:
Szojuz–7