Vitorlavirágok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Vitorlavirágok
Spathiphyllum cochlearispathum
Spathiphyllum cochlearispathum
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Rend: Hídőrvirágúak (Alismatales)
Család: Kontyvirágfélék (Araceae)
Alcsalád: Monsteroideae
Nemzetség-
csoport
:
Spathiphylleae
Engl. in Engl. & Prantl
Nemzetség: Spathiphyllum
Schott
Szinonimák
  • Amomophyllum Engl.
  • Hydnostachyon Liebm.
  • Leucochlamys Poepp. ex Engl.
  • Massowia K.Koch
  • Spathiphyllopsis Teijsm. & Binn.
Elterjedés
Elterjedési területük
Elterjedési területük
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Vitorlavirágok témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vitorlavirágok témájú médiaállományokat és Vitorlavirágok témájú kategóriát.

A vitorlavirágok (Spathiphyllum) az egyszikűek (Liliopsida) osztályának hídőrvirágúak (Alismatales) rendjébe, ezen belül a kontyvirágfélék (Araceae) családjába tartozó nemzetség.

Előfordulásuk[szerkesztés]

A vitorlavirágok eredeti előfordulási területei Közép-Amerika Mexikó déli részétől egészen Dél-Amerika északi feléig, továbbá a Fülöp-szigetek, Indonézia legkeletibb szigetei, Új-Guinea, valamint a Csendes-óceán trópusi, nyugati szigetei. A Karib-térség számos szigetére betelepítették. Manapság eme növénynemzetségnek több faját is szobanövényként és a botanikus kertek díszeként tartják, illetve termesztik. A NASA kutatásai szerint kiváló légtisztító növény.[1]

Gondozás, szaporítás[szerkesztés]

A vitorlavirág eredetileg Dél-Amerika trópusi esőerdői aljnövényzetének része, és ebből már ki lehet következtetni, hogy milyen körülmények az ideálisak számára: félárnyékos hely, meleg (18-25 °C) és párás levegő. Szaporítása tőosztással történik. Kártevői a pajzstetvek és a takácsatkák, főleg, ha túl száraz a földje és a levegő. Nedve irritálja a bőrt és a nyálkahártyákat. [2][3][4][5]

Rendszerezés[szerkesztés]

A nemzetségbe az alábbi 50 faj tartozik:

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]