Vita:Franz Anton Maulbertsch
Új téma nyitásaAz alábbiakban felsorolt alkotásait - a szócikkbe való visszavezetése előtt le akarom ellenőrizni !!! (Kit36a)
Franz Anton Maulbertsch (Németország, Langenargen, 1724. június 7. – Ausztria, Bécs, 1796. augusztus 8.) német származású osztrák festő a késő barokk korban.
Élete[szerkesztés]
Apja, Anton Maulbertsch szintén festő volt. Franz Anton 1739-1741 a bécsi akadémián tanult, Jacob van Schuppen növendéke volt. 1748-ban még ismeretlen fiatal festő volt, amikor Biró János kolozsvári plébános megbízásából megfestette a Szent Mihály-templom Három-királyok oltárképét.[1] 1750-ben az akadémia festőversenyén 1. helyezést ért el. Különböző olasz művészek munkája, főleg Rembrandt rézkarcai hatottak művészetére. 1757-ben professzorrá avatását kezdeményezték, de a "túlságosan újszerű szellemisége" miatt elutasították a kérelmet. Végül csak 1770-ben nevezte professzorrá az akadémia tanácsa.
1750/51-ben festette a Triumph der Wahrheit über die Zeit (Az igazság győzelme az idő felett) című nagyméretű olajfestményét a kirchstetteni kastély dísztermének mennyezetére. Már az első freskóját 1752-ből a főművei közé sorolhatjuk (a piarista templom kupolája, Bécs-Josefstadtban). Itt a konstrukció tisztasága helyett inkább a fény-árnyék játékára helyezte a hangsúlyt.
Az 1750-es, és 1760-as években főként az osztrák-magyar határvidéken alkotott. Ekkor születtek freskói az ebenfurti kastélyokban, a halbturni kastélyban, a herzogenburgi kegytemplomban, és a schwechati plébániatemplomban. 1763-ban készítette azt a hat képet (Pásztorok imádása, Krisztus a tanítványok között, Szentlélek eljövetele, Utolsó vacsora, Salomé), amelyet Mária Terézia az orláti templomnak ajándékozott , és amelyek ma a gyulafehérvári püspöki palotában találhatóak.[2]
1767-ben újra Bécsben kapott megbízásokat, ahol egyre inkább a klasszicista korszellemhez közeledett. Az utolsó udvari felkérését 1772-ben kapta, amikor az innsbrucki udvari palota nagytermének mennyezetének festésével bízták meg. Ez a festménye a Habsburg- és a Lotaringiai-ház egyesülését ábrázolja, amelyen a klasszicista vonások érvényesülnek.
Maulbertsch virtuóz színvilága, és a nem-klasszikus irányvonala megmutatkozik az olajfestményein is. A szín és fényárnyalatok különleges használata már az impresszionizmusba mutat előre. Habár Maulbertsch a rá jellemző radikalitást nem folytatta élete végéig, amikor is klasszicista irányvonalba váltott, az osztrák modern művészekre nagy hatást gyakorolt. Oskar Kokoschka is példaképének említi.
Művei Magyarországon[szerkesztés]
Korai alkotókorszakának egyik fő műve a sümegi plébániatemplom fal- és mennyezetkép-sorozata (1757-59), valamint a zirci Bazilika Minor oltárképe (Mária mennybemenetele, 1754). Ezt követték a – részben elpusztult – bosáci Erdődy-kastély és -kápolna freskói (1763), a győri székesegyház mennyezetének (1722, 1781), a váci székesegyház kupolájának (1774) s végül a pápai plébániatemplom mennyezetének már klasszicizáló stílusban készült Szt. István-freskói (1781-82), valamint a szombathelyi püspöki palota nagytermének mennyezetképei (1783). A szombathelyi székesegyház Maulbertsch által megkezdett freskói, amelyeket tanítványa, J. Winterhalder és A. Spreng fejezett be, 1945-ben elpusztultak. Újabb adatok szerint a komáromi templom falképei 1760-ban, a pozsonyi váré pedig 1767 körül keletkeztek. Az egri líceum kápolnájának mennyezetképei (1792-93) már késői alkotókorszakának hűvös higgadtságát tükrözik.
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Biró József: Erdély művészete, az 1941-ben megjelent kötet hasonmás kiadása a Dovin Művészeti Kft gondozásában, Budapest, 1989, ISBN 963-02-6366-1
- ↑ Biró József id. m.