Villanyrendőr (Miskolc)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Villanyrendőr
Misk city01.jpg
Közigazgatás
Ország Magyarország
Település Miskolc
Városrész Belváros
Létrejötte 1794, 1949
Földrajzi adatok
Elhelyezkedése
Villanyrendőr (Miskolc)
Villanyrendőr
Villanyrendőr
Pozíció Miskolc térképén
é. sz. 48° 06′ 09″, k. h. 20° 47′ 08″Koordináták: é. sz. 48° 06′ 09″, k. h. 20° 47′ 08″

A Villanyrendőr Miskolc egyik közlekedési csomópontja, a Széchenyi utca és a Kazinczy/Szemere utca kereszteződése. Népszerű találkozóhely, információs pont. A kereszteződés sarkain a város fontos építményei állnak, de tágabb értelemben a Villanyrendőrhöz tartozónak számít a Szinva terasz és a Szinva hídon található Mancs-szobor is. A Villanyrendőrnél megállói vannak a Széchenyi utcán haladó villamosnak, illetve néhány, észak-déli irányban haladó buszjáratnak. A Villanyrendőr, mint helyjelölő név az 1950-es években született a köznyelvben.

Története[szerkesztés]

A Villanyrendőr elhelyezkedése

A Széchenyi utca és a Kazinczy/Szemere utca kereszteződése 1794-ben jött létre a Kazinczy utca megnyitásával, meglehetősen későn, legalábbis a belváros utcáinak középkori kialakulásához képest. A korábbi időkben a városon északi irányba, Szentpéter felé áthaladók Mindszent felől a Papszeren vagy a Mindszent (ma Szemere) utcán érkezve a Piac (ma Széchenyi) utcára fordulva nyugati irányban kellett haladniuk. Ezután a meglehetősen keskeny Boldogasszony (ma Déryné), vagy a Czikó (ma Kossuth) utcára fordultak rá, és ezek végén „jobbra” fordulva találták meg a Szentpéteri kapun átvezető utat. Az áthaladó forgalom alaposan megterhelte és megviselte az érintett utcákat, ezért Miskolc vezetése foglalkozni kezdett a közlekedési gondok megoldásával, végül a 18. században született meg az elhatározás a Mindszent utca északi meghosszabbítására: telkeket sajátítottak ki, teherbíró hidat („Veres híd”) építettek a Pecére, és az új utat 1794-ben adták át rendeltetésének. Neve akkor Vereshíd utca volt, majd 1859-ben kapta meg mai nevét.[1]

Az új utca, illetve a kereszteződés hosszú ideig gond nélkül betöltötte feladatát, a forgalmat gyakorlatilag az áruszállító lovas kocsik jelentették, majd a 20. századra megjelentek a villamos- és a buszjáratok és a teher- és személygépkocsik is. Az 1897. július 10-én elindult villamos a Széchenyi utcán, annak déli oldalán haladt végig, egyvágányú, kitérős rendszerben. A buszközlekedés véglegesen 1926-ban indult el, a taxivállalkozások 1925-től működtek.[2] A szekér- és bérkocsiforgalom lassan természetesen csökkent, a tömegközlekedési járművek és a személyautók forgalma azonban egyre gyorsuló ütemben növekedett, emellett az utcák gyalogosforgalma is jelentőssé vált. 1952-ben a villamos már kettős vágányon közlekedett, az észak-déli irányú villamosvágány (ez 1960-ig létezett) a Kazinczy, illetve a Szemere utca keleti oldalán futott, és a kereszteződésben keresztezte a főutcai vágányokat.[3] Rendőri karjelzéses forgalomirányítás már a 20. század elején lehetett, egy 1910-es években készült felvételen legalábbis rendőr áll a kereszteződésben. A járművek és a gyalogosok közlekedése azonban egyre balesetveszélyesebbé vált, ezért a kereszteződésen áthaladó forgalom korszerű szabályozása halaszthatatlanná vált. 1949-ben a járdák sarkain jelzőlámpákat helyeztek el, a Kazinczy utca 2. számú „Zöld ház” előtti sarokra telepítették a vezérlőszekrényt, és egy rendőr kis dobogón állva kézzel kapcsolgatva irányította a forgalmat. Ez volt Miskolc első forgalomirányító lámpája. A Villanyrendőr elnevezés, ami rövidesen az egész kereszteződést jelölésére kiterjedt, már ekkoriban kialakulhatott.[4]

A Széchenyi utca 42–44. szám alatti nevezetes Megay-cukrászda épületét 1955-ben lebontották, és a kiszélesedő térség lehetővé tette, hogy a közlekedésirányító lámpák vezérlését oda helyezzék át. A sarkon – feltehetően fővárosi példára – egy gombaszerű vasbeton építményt telepítettek, amin egy henger alakú, üvegezett szekrényt alakítottak ki. A rendőr vaslétrán mászott fel a körülbelül 170–180 centiméter magas állványon elhelyezett dobozba, és kézi irányítással működtette a rendőrlámpákat. Az 1960-as években az irányító üvegfülkét mintegy 3 méter magasságba emelték fel, és egy – a lépcsőt is magába foglaló – ferdén kiképzett konzolos acélszerkezeten helyezték el. Az irányítás változatlanul kézi volt. Az 1980-as években a forgalomirányítást elektronikus rendszerrel valósították meg, de az üvegfülke rövid ideig ezután is megmaradt. Lebontását nagy tömegérdeklődés kísérte. A Villanyrendőr név változatlanul fennmaradt, és annyira beivódott a köztudatba, hogy feltehetően még sokáig használni fogják a miskolciak a kereszteződés megnevezésére.[4]

Építmények[szerkesztés]

Három Rózsa Szálló (Széchenyi utca 33.)

Az épület a Villanyrendőr északnyugati sarkán helyezkedik el. A Széchenyi utcára van címezve, de jelentős homlokzati fronttal rendelkezik a Kazinczy utcán is. A Három Rózsa Szálló helyén egykor az 1767-ben épült „Kura” (azaz Kurta), majd „Uradalmi 3 rózsa” nevű fogadó állt. 1878-ra épült meg az új szálloda, amelynek működése során több neve is volt. 1934-ben megszűnt a szállodafunkció, lakóház lett, a földszinten pedig üzleteket alakítottak ki. Közöttük a legrégebbi a ma is működő Fehér Kígyó Gyógyszertár.[5][6]

„Zöld ház” (Kazinczy utca 2.)

A kereszeződés északkeleti sarkán álló épület 1879–81-ben épült, Horváth Lajos volt az építtető. A mai „zöld ház” egykor díszes homlokzatokkal rendelkezett, de a későbbi felújítások teljesen eltüntették díszeit, erkélyeit. A Széchenyi utcai homlokzat héttengelyes kiképzésű volt, a középső három tengelyt rizalit díszítette, és erkély volt előtte. A Kazinczy utcai homlokzat 19 tengelyű, a középső hét szintén rizalitos volt, és valószínűleg itt is volt erkély. A Széchenyi utcai rész földszinti üzlethelyiségeiben Mahr Károly fűszerüzlete volt, és itt működött a Kígyó, illetve a Fehér Kígyó Gyógyszertár is. Az 1940-es évektől a Nemzeti Hitelintézet foglalta el mindkét utcai front jelentős részét, majd az Állami Biztosító. A 2010-es években a Széchenyi utca földszinti traktusaiban cukrászda, pékség és pénzváltó működik.[7][8][9]

Lakó-üzletház (Széchenyi utca 46.)

A kereszteződés délkeleti sarkán, a Széchenyi utca 44–46. szám alatt korábban a Győri-ház néven ismert épület állt. A sarokházat Győri Ödön (1848–1928) szeszgyáros és nagykereskedő, Miskolc pénzügyi életének fontos személyisége építtette 1897-ben. Maga az emeleten lakott a családjával, a földszinten pedig üzletek voltak: eleinte Rosemberg Gyula szőnyegüzlete, majd 1908-tól a második világháborúig a hírneves Haász József „csemegekülönlegességek, fűszer-, bor- és ásványvizek kereskedése” működött benne. Az államosítások után Ofotért szaküzlet kapott helyet az üzlethelyiségben, mellette kalap- és sapkajavító üzem volt. A Szinvára néző szakaszon egy vendéglátóhely (talponálló), később totózó működött. A házakat 1965-ben lebontották, a helyüket parkosították, déli részén pedig pavilonokat nyitottak újságos és jegy-bérletpénztár számára. A 46. szám hatalmas tűzfalán 1966-ban mozaikból készült Miskolc-térképet helyeztek el. A területet végül beépítették, a 46. számmal összeépített új ház 2000 végére készült el, tervezője Farkas Pál volt. A kétemeletes, erősen formabontó épület, különösen annak háromemeletes „sarokbástyája” igen megosztja az emberek, de a szakma véleményét is.[10][11]

A sajóládi pálos rendiek egykori kúriája (Széchenyi utca 40.)

A délnyugati sarkon 1909-től Megay Róbert cukrászdája működött, amelyről legendák keringtek a városban, ezért a sarkot Megay-saroknak nevezték a helybeliek. Megay 1922-ben meghalt, és néhány év múlva bezárt a cukrászda, az épületben pedig más boltok nyíltak. 1944-ben a németek felrobbantották a Szinván átívelő Forgó hidat (a Forgó híd a híd mellett lakóházzal rendelkező Forgó családról nyerte a nevét, más forrás szerint egy Forgó nevű hídmesterről), és a robbanás következtében a környező épületek is súlyos károkat szenvedtek, így a cukrászda épülete is. A megrongálódott épületet végül 1955-ben lebontották, a Szemere utca szélesítésére egyébként is szükség volt. A mai saroképület a sajóládi pálos rendiek pihenőháza (gyakorlatilag szállodája) volt, de a pálosok működésének betiltása miatt 1793-ban már nem az ő tulajdonuk volt. 1817-ben az ingatlant három részre osztották, a tulajdonos bizonyos Surányi György volt. A Megay cukrászda lebontása után a megnyílt keleti oldal tűzfalát homlokzatosították, virág- és dohányboltot, valamint ajándéküzletet (2017-ben vendéglátóhely) alakítottak ki, illetve a lakások számára ablakokat nyitottak.[12][13]

Képek a Villanyrendőrről[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. MÍK9 47–48
  2. Dobrossy – Közlekedés
  3. Bekes–Veres 299–320
  4. ^ a b Belváros 240
  5. MÍK1/2 399–404
  6. Belváros 196–197
  7. MÍK1/2 183–185
  8. MÍK9 97–100
  9. Belváros 239
  10. Belváros 241. o.
  11. MÍK8 11–17. o.
  12. Belváros 200–202. o.
  13. MÍK2 168–170. o.

Források[szerkesztés]