Villanyrendőr (Miskolc)
Villanyrendőr | |
Közigazgatás | |
Ország | Magyarország |
Település | Miskolc |
Városrész | Belváros |
Létrejötte | 1794, 1949 |
Nevezetes épületei | Három Rózsa Szálló Zöld ház Szinva terasz Mancs szobra |
Földrajzi adatok | |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 48° 06′ 09″, k. h. 20° 47′ 08″48.102486°N 20.785467°EKoordináták: é. sz. 48° 06′ 09″, k. h. 20° 47′ 08″48.102486°N 20.785467°E | |
A Villanyrendőr Miskolc egyik közlekedési csomópontja, a Széchenyi utca és a Kazinczy/Szemere utca kereszteződése. Népszerű találkozóhely, információs pont. A kereszteződés sarkain a város fontos építményei állnak, de tágabb értelemben a Villanyrendőrhöz tartozónak számít a Szinva terasz és a Szinva hídon található Mancs-szobor is. A Villanyrendőrnél megállói vannak a Széchenyi utcán haladó 1-es és 2-es villamosnak, illetve néhány, észak-déli irányban haladó buszjáratnak. A Villanyrendőr, mint helyjelölő név az 1950-es években született a köznyelvben.
Története
[szerkesztés]A Széchenyi utca és a Kazinczy/Szemere utca kereszteződése 1794-ben jött létre a Kazinczy utca megnyitásával, meglehetősen későn, legalábbis a belváros utcáinak középkori kialakulásához képest. A korábbi időkben a városon északi irányba, Szentpéter felé áthaladók Mindszent felől a Papszeren vagy a Mindszent (ma Szemere) utcán érkezve a Piac (ma Széchenyi) utcára fordulva nyugati irányban kellett haladniuk. Ezután a meglehetősen keskeny Boldogasszony (ma Déryné), vagy a Czikó (ma Kossuth) utcára fordultak rá, és ezek végén „jobbra” fordulva találták meg a Szentpéteri kapun átvezető utat. Az áthaladó forgalom alaposan megterhelte és megviselte az érintett utcákat, ezért Miskolc vezetése foglalkozni kezdett a közlekedési gondok megoldásával, végül a 18. században született meg az elhatározás a Mindszent utca északi meghosszabbítására: telkeket sajátítottak ki, teherbíró hidat („Veres híd”) építettek a Pecére, és az új utat 1794-ben adták át rendeltetésének. Neve akkor Vereshíd utca volt, majd 1859-ben kapta meg mai nevét.[1]
Az új utca, illetve a kereszteződés hosszú ideig gond nélkül betöltötte feladatát, a forgalmat gyakorlatilag az áruszállító lovas kocsik jelentették, majd a 20. századra megjelentek a villamos- és a buszjáratok és a teher- és személygépkocsik is. Az 1897. július 10-én elindult villamos a Széchenyi utcán, annak déli oldalán haladt végig, egyvágányú, kitérős rendszerben. A buszközlekedés véglegesen 1926-ban indult el, a taxivállalkozások 1925-től működtek.[2] A szekér- és bérkocsiforgalom lassan természetesen csökkent, a tömegközlekedési járművek és a személyautók forgalma azonban egyre gyorsuló ütemben növekedett, emellett az utcák gyalogosforgalma is jelentőssé vált. 1952-ben a villamos már kettős vágányon közlekedett, az észak-déli irányú villamosvágány (ez 1960-ig létezett) a Kazinczy, illetve a Szemere utca keleti oldalán futott, és a kereszteződésben keresztezte a főutcai vágányokat.[3] Rendőri karjelzéses forgalomirányítás már a 20. század elején lehetett, egy 1910-es években készült felvételen legalábbis rendőr áll a kereszteződésben. A járművek és a gyalogosok közlekedése azonban egyre balesetveszélyesebbé vált, ezért a kereszteződésen áthaladó forgalom korszerű szabályozása halaszthatatlanná vált. 1949-ben a járdák sarkain jelzőlámpákat helyeztek el, a Kazinczy utca 2. számú „Zöld ház” előtti sarokra telepítették a vezérlőszekrényt, és egy rendőr kis dobogón állva kézzel kapcsolgatva irányította a forgalmat. Ez volt Miskolc első forgalomirányító lámpája. A Villanyrendőr elnevezés, ami rövidesen az egész kereszteződést jelölésére kiterjedt, már ekkoriban kialakulhatott.[4]
A Széchenyi utca 42–44. szám alatti nevezetes Megay-cukrászda épületét 1955-ben lebontották, és a kiszélesedő térség lehetővé tette, hogy a közlekedésirányító lámpák vezérlését oda helyezzék át. A 1956-ban a sarkon egy gombaszerű vasbeton építményt telepítettek, amin egy henger alakú, üvegezett szekrényt alakítottak ki. A rendőr vaslétrán mászott fel a körülbelül 170–180 centiméter magas állványon elhelyezett dobozba, és kézi irányítással működtette a rendőrlámpákat. Az 1962-ben az irányító üvegfülkét – Dufala József belsőépítész tervei szerint – egy lépcsőt is magába foglaló, ferdén kiképzett acél tartószerkezethez rögzítve, 3 méter magasba emelték. Az irányítás változatlanul kézi volt. 1971-ben a forgalomirányítást automatika által vezérelt, elektronikus rendszerre cserélték, de az üvegfülke közel tíz évig ez után is megmaradt. Lebontását nagy tömegérdeklődés kísérte. A Villanyrendőr név változatlanul fennmaradt, és annyira beivódott a köztudatba, hogy feltehetően még sokáig használni fogják a miskolciak a kereszteződés megnevezésére.[4]
2024 júniusában – civil kezdeményezésre – műemlékként felállították a Villanyrendőr utolsó üvegfülkéjét, a tartó konzolszerkezettel együtt. A teljes kivitelezés közadakozásból, cégek és civil szervezetek adományából készült. Az építmény pontos mása a réginek, az eredeti Dufala-féle tervrajzok alapján készült el.[5]
Építmények
[szerkesztés]- Három Rózsa Szálló (Széchenyi utca 33.)
Az épület a Villanyrendőr északnyugati sarkán helyezkedik el. A Széchenyi utcára van címezve, de jelentős homlokzati fronttal rendelkezik a Kazinczy utcán is. A Három Rózsa Szálló helyén egykor az 1767-ben épült „Kura” (azaz Kurta), majd „Uradalmi 3 rózsa” nevű fogadó állt. 1878-ra épült meg az új szálloda, amelynek működése során több neve is volt. 1934-ben megszűnt a szállodafunkció, lakóház lett, a földszinten pedig üzleteket alakítottak ki. Közöttük a legrégebbi volt a Fehér Kígyó Gyógyszertár, amely 2022-ben új helyre költözött.[6][7]
- „Zöld ház” (Kazinczy utca 2.)
A kereszteződés északkeleti sarkán álló épület 1879–81-ben épült, Horváth Lajos volt az építtető. A mai „zöld ház” egykor díszes homlokzatokkal rendelkezett, de a későbbi felújítások teljesen eltüntették díszeit, erkélyeit. A Széchenyi utcai homlokzat héttengelyes kiképzésű volt, a középső három tengelyt rizalit díszítette, és erkély volt előtte. A Kazinczy utcai homlokzat 19 tengelyű, a középső hét szintén rizalitos volt, és valószínűleg itt is volt erkély. A Széchenyi utcai rész földszinti üzlethelyiségeiben Mahr Károly fűszerüzlete volt, és itt működött a Kígyó, illetve a Fehér Kígyó Gyógyszertár is. Az 1940-es évektől a Nemzeti Hitelintézet foglalta el mindkét utcai front jelentős részét, majd az Állami Biztosító. A 2010-es években a Széchenyi utca földszinti traktusaiban cukrászda, pékség és pénzváltó működik.[8][9][10]
- Lakó-üzletház (Széchenyi utca 46.)
A kereszteződés délkeleti sarkán, a Széchenyi utca 44–46. szám alatt korábban a Győri-ház néven ismert épület állt. A sarokházat Győri Ödön (1848–1928) szeszgyáros és nagykereskedő, Miskolc pénzügyi életének fontos személyisége építtette 1897-ben. Maga az emeleten lakott a családjával, a földszinten pedig üzletek voltak: eleinte Rosemberg Gyula szőnyegüzlete, majd 1908-tól a második világháborúig a hírneves Haász József „csemegekülönlegességek, fűszer-, bor- és ásványvizek kereskedése” működött benne. Az államosítások után Ofotért szaküzlet kapott helyet az üzlethelyiségben, mellette kalap- és sapkajavító üzem volt. A Szinvára néző szakaszon egy vendéglátóhely (talponálló), később totózó működött. A házakat 1965-ben lebontották, a helyüket parkosították, déli részén pedig pavilonokat nyitottak újságos és jegy-bérletpénztár számára. A 46. szám hatalmas tűzfalán 1966-ban mozaikból készült Miskolc-térképet helyeztek el. A területet végül beépítették, a 46. számmal összeépített új ház 2000 végére készült el, tervezője Farkas Pál volt. A kétemeletes, erősen formabontó épület, különösen annak háromemeletes „sarokbástyája” igen megosztja az emberek, de a szakma véleményét is.[11][12]
- A sajóládi pálos rendiek egykori kúriája (Széchenyi utca 40.)
A délnyugati sarkon 1909-től Megay Róbert cukrászdája működött, amelyről legendák keringtek a városban, ezért a sarkot Megay-saroknak nevezték a helybeliek. Megay 1922-ben meghalt, és néhány év múlva bezárt a cukrászda, az épületben pedig más boltok nyíltak. 1944-ben a németek felrobbantották a Szinván átívelő Forgó-hidat (a Forgó-híd a híd mellett lakóházzal rendelkező Forgó családról nyerte a nevét, más forrás szerint egy Forgó nevű hídmesterről), és a robbanás következtében a környező épületek is súlyos károkat szenvedtek, így a cukrászda épülete is. A megrongálódott épületet végül 1955-ben lebontották, a Szemere utca szélesítésére egyébként is szükség volt. A mai saroképület a sajóládi pálos rendiek pihenőháza (gyakorlatilag szállodája) volt, de a pálosok működésének betiltása miatt 1793-ban már nem az ő tulajdonuk volt. 1817-ben az ingatlant három részre osztották, a tulajdonos bizonyos Surányi György volt. A Megay cukrászda lebontása után a megnyílt keleti oldal tűzfalát homlokzatosították, virág- és dohányboltot, valamint ajándéküzletet (2017-ben vendéglátóhely) alakítottak ki, illetve a lakások számára ablakokat nyitottak.[13][14]
-
Az egykori Három Rózsa Szálló
-
A „zöld ház”
-
A Győri-ház 1900 körül
-
Lakó-üzletház a Győri-palota helyén
-
A Megay cukrászda 1912-ben
-
A sajóládi pálos rendiek egykori kúriája
Képek a Villanyrendőrről
[szerkesztés]-
A 2024-ben felállított Villanyrendőr
-
A környék egykori „Forint” becenevének emléket állító fedél[15]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ MÍK9 47–48
- ↑ Dobrossy – Közlekedés
- ↑ Bekes–Veres 299–320
- ↑ a b Belváros 240
- ↑ Tajthy Ákos: Identitásunk fontos része – átadták az új villanyrendőrt. minap.hu. Miskolc: Mikom (2024. június 5.) (Hozzáférés: 2024. június 5.)
- ↑ MÍK1/2 399–404
- ↑ Belváros 196–197
- ↑ MÍK1/2 183–185
- ↑ MÍK9 97–100
- ↑ Belváros 239
- ↑ Belváros 241. o.
- ↑ MÍK8 11–17. o.
- ↑ Belváros 200–202. o.
- ↑ MÍK2 168–170. o.
- ↑ Emléket állítottak a „Forintnak” a Villanyrendőrnél (hu-HU nyelven). Minap.hu. (Hozzáférés: 2024. október 23.)
Források
[szerkesztés]- ↑ Belváros: Barna György – Dobrossy István: Miskolc belvárosa: Házak, emberek, történetek. Miskolc: Lézerpont. 2010. ISBN 9789638899101
- ↑ Dobrossy – Közlekedés: Dobrossy István: Közlekedés, hírközlés. In Miskolc története V/1: 1918-tól 1949-ig. Dobrossy István (főszerk.). Miskolc: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Herman Ottó Múzeum. 2007. 299–327. o. ISBN 9789639311213
- ↑ Bekes–Veres: A bérkocsitól a csuklós buszig. In Fejezetek Miskolc történetéből. Bekes Dezső, Veres László. Miskolc: Magánkiadás. 1984. ISBN 963031973X
- ↑ MÍK1/2: Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1/1. Miskolc: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár. 2006. ISBN 9639311499
- ↑ MÍK2: Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. Miskolc: Belvárosi Kulturális Menedzseriroda. 1995. ISBN 9630297604
- ↑ MÍK8: Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 8. Miskolc: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár; Miskolc: Miskolci Idegenforgalmi és Kulturális Iroda. 2001. ISSN 1416-0617
- ↑ MÍK9: Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. Miskolc: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár; Miskolc: Miskolci Idegenforgalmi és Kulturális Iroda. 2002. ISSN 1416-0617