Ugrás a tartalomhoz

Viktorija Jurijivna Amelina

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Viktorija Amelina
SzületettВікторія Юріївна Шаламай
1986. január 1.
Lvov, Ukrán SZSZK, Szovjetunió
Elhunyt2023. július 1. (37 évesen)
Dnyipro, Ukrajna
Állampolgárságaukrán[1]
Nemzetiségeukrán Ukrajna
Foglalkozása
  • író
  • regényíró
  • esszéíró
  • költő
  • fordító
  • dalszövegíró
  • programozó
  • prózaíró
  • gyermekkönyvíró
IskoláiLvivi Műszaki Egyetem
Kitüntetései
Lista
  • Koronatsiya Slova
  • Litakcent Roku Award
  • Ukrán Köztársasági Érdemrend 3. osztály[2]
  • Joseph Conrad Award (2021)
  • Norwegian Authors Union Freedom of Expression Prize (2024, posztumusz)[3]
  • Prix Voltaire (különdíj, 2024, posztumusz)[4]
  • Orwell Prize for Political Writing (Looking at Women Looking at War, 2025, posztumusz)[5]
Halál oka2023 Kramatorsk restaurant missile strike
SírhelyeLicsakivi temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Viktorija Amelina témájú médiaállományokat.

Viktorija Jurijivna Amelina, később Victoria Amelina néven ismert (Lvov, 1986. január 1. – Dnyipro, 2023. július 1.) ukrán írónő. Két regény és egy gyermekkönyv szerzője, a Joseph Conrad Irodalmi Díj[6] és az Európai Unió Irodalmi Díjának döntőse.[7]

Fiatalkora és iskolái

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Viktorija Amelina Lvivben született. Tizennégy éves korában édesapjával Kanadába emigrált, majd nem sokkal később visszatért Ukrajnába.[8] 15 évesen őt választották, hogy képviselje Lvivet egy moszkvai orosz nyelvű versenyen.[9] Az informatikai pályán kezdett el dolgozni,[10] mielőtt 2015-ben főállású író és költő lett.[11]

Írás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2015-től, amikor megjelent első könyve, a Синдром листопаду, або Homo Compatiens (A bukás szindróma: kb. avagy a Homo Compatiens), kizárólag az írásnak szentelte idejét. Debütáló regénye a 2014-es Majdan[12] eseményeit dolgozza fel; az előszót Jurij Izdryk(wd) írta. A regényt több irodalmi díjjal jutalmazták, és a kritikusok és a tudósok üdvözölték Ukrajnában és tágabb Európában.[13][14]

2016-ban Amelina kiadott egy gyerekeknek szóló könyvet Хтось, або водяне серце (Valaki vagy vízszív) címmel.[10]

2017-ben kiadott egy regényt Дім для Дома[10] (Otthonról otthonra) címmel, egy szovjet ezredes családjáról, aki az 1990-es években Stanisław Lem lengyel zsidó író egykori gyerekkori lakásában élt Lvivben.[15][16] A regényt 2017-ben jelölték a LitAkcent irodalmi díjra,[15] 2019-ben pedig az Európai Unió Irodalmi Díjára.[17] 2023-ban Amelinának felajánlottak egy brit kiadási szerződést a könyvre.[18]

Amelina a PEN International tagja volt. 2018-ban részt vett a 84. PEN Világkongresszuson Indiában Ukrajna küldöttjeként, és beszédet mondott Oleg Szencov(wd) ukrán filmrendezőről és oroszországi politikai fogolyról.[19] 2021-ben megkapta a Joseph Conrad Korzeniowski Irodalmi Díjat. 2021-ben irodalmi fesztivált indított a Donecki területen.[20]

2022-ben elkezdett verseket is írni.[21] Ennek motivációit így magyarázta: "Ezt hagyja az emberben a háború. A mondatok a lehető legrövidebbek, az írásjelek felesleges luxus, a cselekmény nem világos, de minden szó annyi jelentést hordoz. Mindez a költészetre éppúgy vonatkozik, mint a háborúra."[22] Prózáját és verseit számos más nyelvre is lefordították.[10]

2023 júniusában Amelina elnyerte a kitelepített ukrán írók egyéves párizsi rezidenciáját,[23] amelyet arra akart felhasználni, hogy befejezze legutóbbi könyvét, a Looking at Women Looking at War-t, amelyet úgy jellemzett, mint "egy tucatnyi nő, köztük [ő maga], igazságot kereső naplóját".[18][23] Megölték, mielőtt a rezidencia megkezdődött volna.[23]

Háborús munkái

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ukrajna orosz inváziója után háborús bűnök kutatójaként dolgozott a Truth Hounds nevű ukrán szervezetnél.[23][24][25] Regényírói képzettségét felhasználta tanúk kihallgatására.[23]

2022 szeptemberében, miközben az Izjum régióban kutatott, felfedezte Volodimir Vakulenko ukrán írótársának háborús naplóját, akit a megszálló erők 2022 márciusában megöltek.[23][26] 2023 májusában Vakulenko posztumusz kitüntetést kapott a Nemzetközi Kiadói Szövetségtől(wd), amit Amelina az ő nevében vett át.[23]

Emellett házigazdája volt a lakóhelyüket elhagyni kényszerült ukránoknak is, és segített humanitárius segélyek eljuttatásában Lvivben.[23]

Magánélete és halála

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2010-es évek elején született egy fia. 2022-től Kijevben élt.[24] 2023 júniusában, miután megkapta a párizsi tartózkodási engedélyt, fontolóra vette, hogy 12 éves fiával odaköltözik.[23]

2023. június 27-én a Kramatorszk elleni orosz támadás során megsérült, miközben Héctor Abaddal(wd), Sergio Jaramillóval(wd) és Catalina Gómezzel együtt a RIA Pizza étteremben étkezett. Az éttermet egy Iszkander-rakéta találta el.[27][28] Amelina július 1-jén, 37 éves korában a dnyiproi Mecsnyikov kórházban belehalt sérüléseibe.[29][30] Lembergben temették el.[23]

2023-ban az Arrowsmith Press kiadónál megjelent egy Amelinára emlékező kötet, Nothing Bad Has Ever Happened (Semmi rossz nem történt) címmel. Ez nemzetközi hozzászólásokat és Amelina korábban megjelent műveit tartalmazta angol fordításban.[31]

Könyvei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Antológiák

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • «Це зробила вона» (Видавництво «Видавництво», 2017)[32]
  • «Лялька» (Видавництво Старого Лева, 2018)[32]
  • «Мости замість стін» (Видавництво Старого Лева, 2020)[32]
  • «Що дасть нам силу?» (Дух і літера, 2020)[32]
  • «Ковчег „Титанік“. 20 есеїв про людство зразка 2020-го» (онлайн-антологія 27 Bookforum, 2020)[32]

Díjai

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ "a Német Nemzeti Könyvtár katalógusa" (német nyelven). Hozzáférés: 2023. július 13.
  2. ↑ "Указ Президента України №16/2024". Ukrajna elnöke. 2024. január 22.
  3. ↑ "Den norske Forfatterforenings ytringsfrihetspris 2023". Den norske Forfatterforening (norvég (bokmål) nyelven). 2024. március 9. Hozzáférés: 2025. június 26.
  4. ↑ "2024 IPA Prix Voltaire awarded to Samir Mansour with Special Award for Victoria Amelina". International Publishers Association (angol nyelven). 2024. december 5. Hozzáférés: 2025. június 25.
  5. ↑ Ella Creamer (2025. június 25.). "Orwell prize for political writing awarded to novelist killed in Ukraine war". TheGuardian.com. Hozzáférés: 2025. június 25.
  6. ↑ "The Conrad Literary Award granted by the Polish Institute in Kyiv". The Polish Book Institute. 2021. december 17.
  7. ↑ "Eurozine". 2022. március 31.
  8. ↑ "Colgate Mourns Death of Ukrainian Writer Victoria Amelina | Colgate University". www.colgate.edu (angol nyelven). 2023. július 7. Hozzáférés: 2023. július 15.
  9. ↑ Amelina, Victoria (2023. július 6.). "Victoria Amelina: Ukraine and the meaning of home". The Guardian (brit angol nyelven). ISSN 0261-3077. Hozzáférés: 2023. július 15.
  10. 1 2 3 4 "Amelina Victoria". PEN Ukraine (amerikai angol nyelven). 2022. április. Hozzáférés: 2023. június 1.
  11. ↑ "Victoria Amelina, war crimes researcher, killed in missile attack". www.aljazeera.com (angol nyelven). 2023. július 3. Hozzáférés: 2023. július 3.
  12. ↑ A méltóság forradalma, más néven Majdan-forradalom vagy ukrán forradalom 2014 februárjában Ukrajnában.
  13. ↑ "Eastern partnership literary review 2015/ 2". Issuu.com. 2016. március 16. 2016. december 22. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. augusztus 18.
  14. ↑ "Empathy – the only thing that will save us : anthropology of Homo Compatiens in the novel of Victoria Amelina". Aesthetic-potential.com. 2015. december 1. 2017. augusztus 14. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. augusztus 18.
  15. 1 2 Szablatura, Martin. "Victoria Amelina: Pouze literatura | MAČ2017". brno.mac365.cz (cseh nyelven). Hozzáférés: 2019. május 10.[halott link]
  16. ↑ "Wrocław in the City of Lem. The beginning of an international seminar". Wroclaw2016.pl. 2017. augusztus 14. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. augusztus 18.
  17. ↑ "EUPL 2019 shortlisted candidates — European Union Prize for Literature". euprizeliterature.eu. 2019. május 7. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2019. május 7.
  18. 1 2 Higgins, Charlotte (2023. július 14.). "Stalin erased one generation of Ukraine's artists. Now Putin is killing another – including my friend". The Guardian (brit angol nyelven). ISSN 0261-3077. Hozzáférés: 2023. július 15.
  19. ↑ ""The stories win people's minds, not bullets": Victoria Amelina's speech about the trial of Sentsov at the 84th PEN Congress in Pune". PEN Ukraine (amerikai angol nyelven). 2018. szeptember 29. Hozzáférés: 2019. május 7.
  20. ↑ Vinograd, Cassandra (2023. július 3.). "Ukrainian Writer Victoria Amelina Dies After Kramatorsk Strike". The New York Times (amerikai angol nyelven). ISSN 0362-4331. Hozzáférés: 2023. július 15.
  21. ↑ Higgins, Charlotte (2022. december 9.). "For Ukrainians, poetry isn't a luxury, it's a necessity during war". The Guardian.
  22. ↑ Simon, Scott (2023. július 8.). "Opinion: Remembering Ukrainian poet Victoria Amelina". NPR. Hozzáférés: 2023. július 15.
  23. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Kakissis, Joanna; Harbage, Claire; Palamarenko, Hanna (2023. július 15.). "She saved the diary of a Ukrainian writer killed by Russia. Then she was killed, too". NPR. Hozzáférés: 2023. július 15.
  24. 1 2 Devlin, Martina (2022. október 21.). "An unshakable resolve persists in Ukraine, says Kyiv writer Victoria Amelina as she shares horrific war truths". independent (angol nyelven). Hozzáférés: 2022. október 25.
  25. ↑ Giovanni, Janine di (2022. október 22.). "The Defiance of Celebrating Literature in the Midst of War". Foreign Policy (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2022. október 25.
  26. ↑ Duggan, Keith (25 March 2023). "Uncovering the buried diary of an executed Ukrainian writer". The Irish Times.
  27. ↑ "Ukrainian writer Victoria Amelina in hospital after Kramatorsk missile strike". Yahoo! News. 2023. június 29.
  28. ↑ Graham-Harrison, Emma (2023. június 30.). "Ukrainian author Victoria Amelina critically injured in Kramatorsk strike". The Guardian. ISSN 0261-3077. Hozzáférés: 2023. július 1.
  29. ↑ "Victoria Amelina, a Ukrainian writer, and our dearest colleague, passed away". PEN Ukraine. 2023. július 2.
  30. ↑ "Ukrainian writer dies after Kramatorsk strike". BBC News. 2023. július 2. Hozzáférés: 2023. július 3.
  31. ↑ "Books". ARROWSMITH (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2024. május 2.
  32. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 "Amelina Victoria". PEN Ukraine (angol nyelven). 2022. április 1. Hozzáférés: 2023. július 5.
  33. ↑ Decree of the President of Ukraine from 22 січня 2024 year № 16/2024 «Про відзначення державними нагородами України з нагоди Дня Соборності України» (ukránul)

Fordítás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Victoria Amelina című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Viktorija_Jurijivna_Amelina&oldid=28730230”