Vietnámi Köztársaság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Vietnami Köztársaság szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vietnámi Köztársaság
Việt Nam Cộng hòa
19491975
Vietnámi Köztársaság címere
Vietnámi Köztársaság címere
Vietnámi Köztársaság zászlaja
Vietnámi Köztársaság zászlaja
South Vietnam in its region.svg
Általános adatok
Fővárosa Saigon
Terület173 809 km²
Népesség19 582 000 fő fő
Hivatalos nyelvek vietnámi, francia
Vallás
Pénznem đồng
ElődállamUtódállam
 Vietnámi ÁllamVietnám 
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vietnámi Köztársaság témájú médiaállományokat.

A Vietnámi Köztársaság vagy Dél-Vietnám név egy olyan államra utal, mely egészen 1975-ig irányította Vietnám déli részét. Nemzetközileg 1950-ben mint Vietnám Állam (1949–1955), majd mint Vietnámi Köztársaság (1955-75) ismerték el. Fővárosa Saigon volt. A Dél-Vietnám és az Észak-Vietnám kifejezések 1954, a Genfi Konferencia után váltak az országok gyakori megnevezéseivé. Ezen a konferencián osztották fel Vietnámot a 17. szélességi kör mentén kommunista és nem-kommunista területekre.

Dél-Vietnám története Kokin-Kína francia gyarmatig visszavezethető. Ez Francia Indokína része volt, mely Vietnám déli egyharmadát foglalta magába. A második világháború után Ho Si Minh vezetésével a Viet Minh Hanoiban kikiáltotta Vietnám függetlenségét. A nem kommunista vietnámi politikusok Bảo Đại volt császár vezetésével Saigonban megalakították saját kormányukat. A volt uralkodót Ngô Đình Diệm 1955-ben egy meghamisított eredményű népszavazás után váltotta az ország élén. Miután Diệmt 1963-ban egy katonai puccsal eltávolították az ország éléről, az ő uralmát rövid ideig hatalmon lévő katonai kormányok követték. 1967 és 1975 között Nguyễn Văn Thiệu tábornok vezette az országot. A vietnámi háború 1959-ben a Vietkong fegyveres erők felkelésével vette kezdetét. A felkelőket az Észak-vietnámi Hadsereg támogatta. A háború csúcspontja az 1968-as Tet Offenzíva volt. Ekkor több mint 1,5 millió dél-vietnámi és 500 000 amerikai katona volt Dél-Vietnámban. A Párizsban 1973. januárban megkötött békeszerződés ellenére a harcok egészen addig folytatódtak, míg Észak-Vietnám 1975 áprilisában el nem foglalta Saigont.

Vezetők[szerkesztés]

  • Kokin-Kína 1946–47 Kokin-kínai Autonóm Köztársaság (Chính phủ Cộng hoà Nam Kỳ tự trị). A köztársaságot Franciaország kiáltotta ki, hogy kikerülhesse azt az ígéretét, mely szerint elismeri a független Vietnámot.
  • Kokin-Kína 1947–48 Dél-vietnámi Köztársaság[1] (Chánh phủ lâm thời Nam phần Việt Nam). A vietnámi név innentől nem jelzi, hogy Kokhokhina független lenne Vietnámtól.
  • Dél-Vietnám 1948–49 Ideiglenes Központi Vietnámi kormány (Thủ tướng lâm thời Quốc gia Việt Nam). Ez a „Vietnám előtti” kormány egy egységes Vietnám létrehozására készült.
  • Dél-Vietnám 1949–55 Vietnám Állam (Quốc gia Việt Nam). Nemzetközileg 1950-ben ismerték el. 1954-ben a 17. szélességi kör mentén kettéosztották.
  • Bảo Đại (1949–1955). 1945-ben lemondatták császári tisztségéről.
  • Dél-Vietnám 1955–75 Vietnámi Köztársaság (Việt Nam Cộng Hòa). Észak-Vietnám és a Vietkong harcolt Dél-Vietnám ellen (1959–1975).
  • FNL Flag.svg 1975-76 A Dél-vietnámi Köztársaság Átmeneti Forradalmi Kormánya (Chính phủ Cách mạng lâm thời Cộng hoà miền Nam Việt Nam). A fennhatóság csak névleges, mivel a területet az Észak-vietnámi Népfront már elfoglalta.

Története[szerkesztés]

Alapítás: Vietnám Népe[szerkesztés]

Több mint 293.000 vietnámi menekült hagyta el az újonnan megalapított Észak-Vietnámot 1954. októberben.

A második világháború előtt Vietnám déli harmada kokhinkhina francia gyarmat volt, melyet Francia Indokína részeként egy kormányzó Hanoiból irányított. Vietnám északi kétharmada az Annami Protektorátushoz tartozott, amit a vietnámi bábcsászár és a francia–vietnámi közigazgatási rendszer felügyelt. Franciaország Kokinkinát 1862-ben foglalta el. A terület képviselőt küldhetett a Francia Nemzetgyűlésbe. Ezt a területet sokkal inkább fejlesztették s nagyobb volt itt a franciák érdeke, mivel francia tulajdonú gumiültetvények voltak Indokínának ezen a részén. A második világháború elején a Vichy-kormány irányította, majd Japán megszállás alá került. Mikor 1945-ben a japánok kivonultak, Bảo Đại császárt elmozdították trónjáról, s a Viet Minh vezetője, Ho Si Minh Hanoiban kikiáltotta a Vietnámi Demokratikus Köztársaság függetlenségét. Szeptemberben délen visszaállították a francia irányítást. 1946. júniusban kikiáltotta Francia Indokínán belül a Kokhinkinai Köztársaságot. A feldühödött vietnámi tárgyalódelegáció erre válaszul megszakította Franciaországgal a tárgyalásokat, így lehetőséget biztosítottak Franciaországnak arra, hogy az ígéretükkel ellentétesen ne ismerjék el Vietnám függetlenségét. Ho elűzte Vietnámból a nem kommunista politikusokat. Az első francia indokínai háború decemberben azzal vette kezdetét, hogy a franciák visszaszerezték Hanoit és több más északi várost.

1949. június 14-én az antikommunista vietnámiak és a francia kormány együttműködésének eredményeképp 1949. június 14-én megalakult Vietnám Állam. Bảo Đại volt császár elfogadta a felkérést, hogy legyen az állam vezetője (quoc truong). Ez 'Bao Dai-megoldás' néven vált ismertté. A vietnámi gyarmati problémák 1949. októberben váltak a hidegháború részévé, mikor egy diadalmas kommunista kínai fegyveres csoport megérkezett az ország északi határához. 1950-ben Kína, Oroszország és más kommunista nemzetek elismerték a Vietnámi Demokratikus Köztársaság függetlenségét, míg az USA és más, nem kommunista vezetésű állam Bảo Đại kormányának fennhatóságát ismerte el.

1954-ben Franciaország és a Viet Minh az 1954-es Genfi Konferencián abban állapodott meg, hogy a 17. szélességi foktól délre fekvő területek a Vietnám Állam fennhatósága alá kerülnek, az egyesülés kérdését pedig az 1956-os választások kimenetelétől tették függővé. A konferenciával egy időben még úgy gondolták, hogy a déli terület továbbra is francia irányítás alatt marad. Azonban Dél-Vietnám vezetője, Ngô Đình Diệm, aki a francia segítséggel szemben előnyben részesítette az amerikaiakét, visszautasította a megállapodást. Vietnám felosztásakor 800.000–1.000.000, többségében, de nem kizárólag római katolikus keresztény ember menekült át Dél-Vietnámba. Elsősorban a vallási üldöztetéstől féltek.

Gazdasága[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]