Viaszvirág
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Húsos viaszvirág
| ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Fajok | ||||||||||||||||||||||
|
számos; lásd a szövegben | ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Viaszvirág témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Viaszvirág témájú médiaállományokat és Viaszvirág témájú kategóriát. |
A viaszvirág (Hoya), más néven porcelánvirág vagy viaszszőlő (szokták még „Mária könnye” néven is emlegetni) a selyemkórófélék (Asclepiadaceae) családjába tartozó növénynemzetség. Őshazája Délkelet-Ázsia (India, tőle keletre Dél-Kínáig és az ettől délre eső területek), Ausztrália és Polinézia. A botanikus Robert Brown szintén botanikus barátjáról, Thomas Hoyról nevezte el.
Származása, elterjedése
[szerkesztés]A nemzetségbe mintegy 200–300 trópusi örökzöld kúszónövény faj tartozik.
Megjelenése, felépítése
[szerkesztés]Magyar nevét arról kapta, hogy a sűrű ernyővirágzat csillag formájú virágai úgy hatnak, mintha viaszból vagy porcelánból lennének. A virágok fehérek vagy rózsaszínek, de a számtalan kertészeti hibrid faj ezektől eltérő színű is lehet. A csillag alakú virágok közepén vörös folt ül. A virágok fényes bevonata a mézre emlékeztet.
Életmódja, élőhelye
[szerkesztés]Virágai tavasztól őszig nyílnak. A bő virágzáshoz sok napsütésre van szükség, de óvjuk a tűző napfénytől! Csak déli, napos, meleg, állandó helyen fejleszti ki virágait. Árnyékos helyen a virágzás elmarad. Igazán szépen és gazdagon az idősebb, nem mozgatott példányok virágoznak.
Nagy a páraigénye: túl száraz levegőn a virágrügyek elsárgulnak és lehullanak.
Termesztése, ápolása
[szerkesztés]
Virágaira türelmesen kell várnunk, ugyanis csak az idősebb tövek nevelnek virágzatot, amikor már nem is remélnénk. Miután a bimbók megjelentek, már ne mozdítsuk el a helyéről! A viráglevelek hervadása és lehullása után visszamaradó kis kocsányt nem szabad levágni, mert a következő évben ebből nőnek az új virágok. Virágzás közben néha finoman permetezzük vízzel! Nyáron a fényviszonyoknak megfelelően több vizet igényel. Ha elvirágzott, fokozatosan csökkentsük az öntözővíz mennyiségét! Téli, nyugalmi időszakában vízigénye nagyon csekély.
A fiatal viaszvirágokat időnként ültessük át, az idősebb növényt nem kell. A műveletet mindig tél végén, a növekedési időszak kezdete előtt végezzük, lehetőleg nagyobb cserépbe. A legtöbb növény jól tűri az átültetést, az áthelyezést, a visszavágást – a viaszvirág viszont egyiket sem szereti. Az idősebb növényt valóban csak végszükség esetén ültessük át!
Bőven elegendő, ha kétévenként kicseréljük a cserépben a felső földréteget, de ha a gyökér kitölti az edényt, mégis nagyobb cserépre van szükség. Az agyagcserepet törjük le a növényről, és óvatosan távolítsuk el, a műanyag cserepet vágjuk le a földről! Lehetőleg komposzttartalmú földbe ültessük. A nagyobb növények átültetéséhez kérjünk segítséget, mert az idősebb példányok elég nehezek!
Vegetatív szaporítása (hajtásdugványról) igen egyszerű. Tavasszal vagy nyáron törjünk le pár fiatal hajtást, egyenként legalább két levéllel! A szárat az utolsó levélpár alatt egy-két centiméterrel vágjuk le, úgy ültessük földbe! Bőségesen öntözzük! Húzzunk rá átlátszó, helyenként kilyuggatott fóliazacskót!
Válogatott fajok
[szerkesztés]
|
|
|
|
|
Források
[szerkesztés]- Húsos viaszvirág Archiválva 2008. július 31-i dátummal a Wayback Machine-ben
Jegyzetek
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Hoya című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
