Viaszlazac

Viaszlazac
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Csontos halak (Osteichthyes);
Osztály:	Sugarasúszójú halak (Actinopterygii);
Rend:	Bűzöslazac-alakúak (Osmeriformes);
Alrend:	Bűzöslazac-alkatúak (Osmeroidei);
Öregcsalád:	Osmeroidea;
Család:	Bűzöslazacfélék (Osmeridae);
Nem:	Osmerus;
Faj:	O. eperlanus;
Tudományos név
	Osmerus eperlanus; Linnaeus, 1758
Szinonimák
	;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Viaszlazac témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Viaszlazac témájú médiaállományokat és Viaszlazac témájú kategóriát.

A viaszlazac (Osmerus eperlanus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a bűzöslazac-alakúak (Osmeriformes) rendjébe, ezen belül a bűzöslazacfélék (Osmeridae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

A viaszlazac a Vizcayai-öböltől Dél-Norvégiáig terjedő terület parti vizeiben és folyótorkolataiban található meg. 32 méteres mélységig lehatol. Még előfordul az Északi-tengerben, Anglia és Írország partjainál, valamint a Balti-tengerben és ennek a part menti mély tavaiban is.

Megjelenése[szerkesztés]

Alakja: A hal teste karcsú, oldalról csak kevéssé lapított, áttetsző, feje hosszú, orra hegyes. 60-65 kicsi, finom és könnyen leváló pikkelye van; oldalvonala a mellúszók felett ér véget. Szájrése széles, a szem hátulsó szegélyéig ér; állkapocscsontja (mandibula) igen erősen fogazott. Szemének átmérője 1½-2½-szer kisebb az orr hosszánál. A hasúszók elülső tövi része a hátúszó első sugara alá esik.

Színezete': Háta szürkészöld, oldala ezüstösen csillogó, hasa fehéres. Ívás idején fémesen csillogó hosszanti szalagja van. Farokúszója sötéten szegett.

Mérete: Testhossza édesvizekben 10-15 centiméter, legfeljebb 20 centiméter. A tengerben 15-18 centiméter, legfeljebb 30 centiméter.

Életmódja[szerkesztés]

Tápláléka plankton rákok és kisebb halak.

Szaporodása[szerkesztés]

A vándoralakok íváskor (március–április) gyakran nagy csapatokban hatolnak be a folyók alsó szakaszára. A 0,6-0,9 milliméter átmérőjű ikrákat a nőstény (nagysága szerint 9000-40 000) homoktalajra és vízinövényekre ragasztja. A kelési idő 2-5 hét. Amikor az ivadék a 4-5 centiméteres nagyságot eléri, a tengerbe vándorol.

Források[szerkesztés]

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. október 4.)
Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8

A halak portálja • összefoglaló, színes tartalomajánló lap