Vetter Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vetter Pál
Született1856. november 15.
Pozsony
Elhunyt1917. május 14.
Miskolc
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaFrenzl Karola
GyermekeiVattay Antal
Foglalkozásaborász, borászati főfelügyelő
A Wikimédia Commons tartalmaz Vetter Pál témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Vetter Károly Pál (Pozsony, 1856. november 15.Miskolc, 1917. május 14.) borász, a 19. századi filoxéra elleni védekezés fő előmozdítója és vezetője Nyugat-Magyarországon, császári és királyi szőlőművelési és borászati főfelügyelő.

Élete[szerkesztés]

A klosterneuburgI gyümölcstermesztési és borászati iskolában végzett, 1877-től pedig a Pettau melletti Ankenstein kastély jószágkormányzója lett, majd 1889-ben átvette a város vezetését. Innen Sopronba került, ahol a helyi borászati iskolában tanított. Ekkor észlelték először itt a filoxérát. A szőlősgazdák eleinte el sem akarták hinni, hogy egy apró rovar tönkre tudja tenni a szőlőiket. Vettert kinevezték a kártevő elleni védekezés vezetőjévé, aki eleinte más módszer híján a fertőzött tőkéket felhúzatta és elégette, de esetenként egész ültetvényeket felégettetett. Emiatt a szőlősgazdák ellenségként kezelték Vettert, akinek a testi épségére folyamatosan rendőr vigyázott az atrocitások elkerülése végett. A közeli Ruszton ekkor már elkezdték az Európában máshol már sikerrel alkalmazott szén-diszulfidos gyérítést, amit némi késéssel Sopron környékén is megkezdtek. 1900-ban Vetter az Egyesült Államokba utazott, ahol rábukkant egy a filoxérának ellenálló ősi szőlőfajtára. Ezt aztán hazahozta magával Magyarországra, és megalapította a ma is Sopronhoz tartozó János-telepet. Itt amerikai alanyokra oltotta a helyi fajtákat, összesen 27 különböző faját. Főleg fehérborszőlőkkel foglalkoztak, de kékfrankost is oltottak. Ennek köszönhetően kezdődhetett meg a szőlők fokozatos felújítása. Ezek az oltványok nem csak Sopron környékén, de az egész országban, sőt, Ausztriában és Horvátországban is keresettek voltak. Soproni működése után Vetter 1908-ban Tapolcára került, ahol ugyancsak borászati ismereteket oktatott, de ezen kívül a talajjavítás, a különböző kártevők elleni hatékonyabb védekezés és a magyarországi pezsgőgyártás előmozdítása érdekében is működött. Borászati ismereteket szülővárosában is tanított. Több munkája, tanulmánya és újságcikke is megjelent, a pozsonyi borászati egyesületnek és a szőlőművelők egyletének is választmányi tagja volt. Munkája elismeréséül 1914-ben császári és királyi szőlőművelési és borászati főfelügyelővé nevezték ki.

Családja[szerkesztés]

Feleségül vette frenzlheimi Frenzl Karolát (18551930), aki három gyermeket szült neki:

Munkái[szerkesztés]

  • Die Kultur der amerikanischen Reben, Sopron, 1894–96.
  • Lehrer der Genologie und Pomologie in Oedenburg. Sopron, 1896. két kötet. Rajzokkal.
  • A gyümölcsfatenyésztés és nagybani gyümölcstermelésnek jelentősége közgazdasági szempontból. Pozsony, 1898.
  • Ein Beitrag zur Lösung der Weinbau-Calamität. Pozsony, 1898.
  • Ein Beitrag zur Bodenkunde. Vortrag. Pozsony, 1898.
  • Ein Beitrag zur Bekämpfung der Obstbaumschädlinge. Die Blutlaus. Schixoneura laningera Hartig. Vortrag. Pozsony, 1899.
  • Die gefährlichen Schädlinge des Weinstockes. Pozsony, 1900.
  • Díszbeszéd az egylet (szőlészeti) negyven éves fennállásának alkalmából. Pozsony, 1901. (Magyar és német szöveg.)
  • Das verbesserte Stratifications-Verfahren, mit widerstandsfähigen, veredelten Reben nach den neuesten Anforderungen. Pozsony, 1902.
  • Der Traubenwickler, Cochyles ambiguella (anch Heu- und Sauerwurm) ein gefährlicher Schädling des Weinbaues. Mit einer colorirten Farbendruck-Tafel und 5 Abbildungen in Text. Pozsony, 1903.
  • Der Rebschnitt, Pozsony, 1904.
  • Die Wiege des ungarischen Champagner (J. E. Hubert). Pozsony, 1907.
  • Über Bodenkultur. Pozsony, 1908.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]